Későmodern és strukturalizmus, posztmodern és hightech

Lázár Antal - egy a nemzetközi áramlatokra rezonáló építész a XX. és XXI. század fordulóján

Lázár Antal, Kossuth- és Ybl-díjas egykori IPARTERV-es építész, a Műegyetem Építészmérnöki karának korábbi dékánja 2017-ben úgy döntött, hogy építészirodájának tervarchívumát a Lechner Tudásközpont tervtárában helyezi el, ahol hosszú távon is biztosított lesz a dokumentációk szakszerű megőrzése és nyilvános kutathatósága. Erről a döntéséről, valamint hosszú és izgalmas építészeti pályájáról beszélgetünk vele a Fehér köpeny & rajzasztal pódiumbeszélgetés-sorozat következő, VII. estjén, 2018. február 13-án, kedden este hattól a Lechnerben.

A rendszerváltás idején megszűnő, felbomló vagy átalakuló állami-tanácsi tervezővállalatok tervarchívumainak igen mostoha sors jutott. A „szerencsésebb” dokumentációk levéltárak raktárainak mélyén végezték, másokat azóta eltűnt kis cégekbe privatizáltak ki, sokat pedig egyszerűen lehordtak az utcai lomtalanításra vagy a MÉH-be. A Lechner Tudásközpont, a tervezőintézeti hagyatékok gondozásával megbízott állami közgyűjteményként küldetésének tekinti, hogy a megmentett tervtárak mellett felkutassa a még létező, de kallódó, bizonytalan jövőjű archívumokat, és lehetőség szerint integrálja őket a nyilvános közgyűjteménybe.

E gyűjtőmunka rendkívül fontos része az 1990-es, 2000-es években vezető építészek archívumának megőrzése, különösen, mert az ő pályájuk derekán jelentkezett a rendszerváltás: előtte a nagy tervezőintézetekben, ezt követően pedig jellemzően magánpraxisuk keretében folytatták a munkát. Az sem mellékes, hogy a nagyvállalatok megszűnésének zavaros éveiben sokszor ők maguk óvták meg a biztos megsemmisüléstől korábbi terveiket, kimentve őket a kidobott tervtárakból. Életműveiken keresztül így koherens egységre lép az államszocializmus korának vállalati, s a későbbi évek magánirodai építészeti tevékenysége.

A Gulyás Zoltán által tervezett CHEMOLIMPEX-székház. (Fotó: Gulyás Zoltán, hagyaték)

Ennek az építész generációnak a meghatározó alkotója az 1941-es születésű Lázár Antal. 1966-ban szerezte meg diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karán, s ettől kezdve az IPARTERV-ben dolgozott. A Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) sokéves kényszerpihenő után – ekkor még Fiatal Építészek Köre néven – újraindított Mesteriskolájában a legendás első új ciklus növendéke volt 1970 és 72 közt, Gulyás Zoltán tanítványaként, aki egyúttal vállalati műteremvezetője is volt.

Az IPARTERV „A” irodája kiemelkedő szellemi műhely volt. Korábban Rimanóczy Jenő (a Fehér köpeny & rajzasztal V. estjének vendége), majd Gulyás Zoltán vezette, Mühlbacher István, Szekeres József, Földesi Lajos, Csíkváry Antal, Demény Tamás, Arnóth Lajos, Molnár Péter voltak meghatározó alkotói a korábbi generációkból. A hetvenes évektől egyre jobban előtérbe kerültek a fiatalok, Lázár Antal mellett Reimholz Péter, Patonai Dénes. Miután több nagy feladat során volt Gulyásnak, a hazai későmodern építészet egyik legmeghatározóbb mesterének munkatársa, Lázár Antal a hetvenes évek elején szerzett országos ismertséget, amikor Reimholz Péterrel megtervezte előbb a budapesti, majd a székesfehérvári DOMUS áruházat. Terveik a szakmai siker mellett Ybl-díjat értek 1975-ben. IPARTERV-es pályája csúcsát az 1976-tól tervezett rákospalotai szemétégető jelentette: az „A” irodás fiatalokat ez idő tájt, mint a nemzetközi építészeti strukturalizmus hazai hírvivőit emlegette a szaksajtó.

A budapesti DOMUS a Lehel útról nézve. (Fotó: Lázár Antal, Tervlap.hu)

A szemétégetővel Lázár 1988-ban elnyerte az Ipari Építészet Európa-díját, ekkor azonban már a MATERV igazgatójaként dolgozott. A nyolcvanas években az ÉVM „belső demokratizálódási folyamata” lehetővé tette, hogy az IPARTERV kollektívája, a többi vállalathoz hasonlóan szavazzon róla, hogy közgyűléses vagy küldöttgyűléses formában működjön tovább. Egyedül az „A” iroda voksolt a nagyobb dolgozói beleszólást biztosító első megoldásra, így hosszas huzavona után inkább kiléptek a nagyvállalatból, és megalapították saját vállalatukat Magasépítési Tervező Vállalat (MATERV) néven. Érdekesség, hogy a VÁTI hasonló hasadási folyamatát gátolta a minisztérium, így az ottani „renitenseket”, Baráth Etele és Nagy Béla várostervezőket is a MATERV-be irányították.

Lázár ekkori munkái is iparterves gyökerűek voltak, elkészítette a keszthelyi Hullám Szálló rekonstrukciójának terveit és a mestere, Gulyás Kefi egyik fő művének tartott CHEMOLIMPEX- (ekkor már OTP-) székház rekonstrukcióját. 1986-tól Lázár már a Műegyetemen tanított, 1988-ban pedig megpályázta és elnyerte az Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék vezetését, melynek aztán 18 évig állt az élén; az időszak vége felé, 2002-től négy éven át a kar dékáni tisztét is betöltötte. Közben a szakmai közéletben is aktív szerepet vállalt: a nyolcvanas években a MÉSZ főtitkára, a kilencvenes évek közepén a létrejövő Magyar Építész Kamara (MÉK) és a MÉSZ közös elnökhelyettese, a 2000-es években pedig a Nemzeti Kulturális Alapprogram (NKA) Építőművész Kollégiumának elnöke volt.

Siemens irodaház. (Fotó: Eisenbacher László, Wikimedia Commons)

1990-től alapította meg saját építészirodáját, az A&D Stúdiót ifj. Rubik Ernővel közösen. Meghatározó épületek születtek a cégnél: a Magyar Péterrel közösen az elvetélt budapesti EXPO-ra tervezett (de csak a 2010-es évek közepén befejezett) lágymányosi Tüskecsarnok, a Corvinus Egyetem új Duna-parti épülete és a BME Q épülete; a népligeti távolságibusz-pályaudvar és a Reimholz Péterrel közösen tervezett, Nívó-díjas Siemens irodaház a Hungária körúton. A 2000-es évek közepén, három évtizeddel az első terv után a rákospalotai szemétégető (ekkor már Fővárosi Hulladékhasznosító Mű) korszerűsítését és bővítését is rábízták munkatársaival. Eközben másik szenvedélyét, a lovaglást az építészet világához közelítve a lótartással kapcsolatos építészet hazai (és nemzetközi) szaktekintélyeként egyetemi kurzusokat szervezett a témában.

Február 13-án, kedden este 18 órától a Lechner Tudásközpontban sok kérdést szeretnénk neki feltenni: az IPARTERV klasszikus mestereiről és hatásukról, a nagyvállalatok felbomlásának koráról, az építészek rendszerváltás körüli helyzetéről és az átmenet időszakáról, s az utóbbi két és fél évtized munkájáról. Tanulásról és oktatásról, a későmodernről, a strukturalizmusról, a posztmodernről és a hightechről. És persze a lovakról és a nekik legjobb istállókról.

Az esemény Facebook oldala itt érhető el.

Mészáros Ábel