Országot behálózó vízszintes alappontok

Négy évtized az állami földmérés szolgálatában Sebők Tamással I.

Vízszintes és magassági alappontjaink, azaz geodéziai alapponthálózataink biztosítják hazánk geometriai rendjét és a terepi földmérési feladatok elvégzésének viszonyítási alapját. Alapponthálózataink fizikai megtestesülései – kövek, vasbetonlapok, jelzőoszlopok, tornyok – azonban időről időre megsérülnek, javításra, pótlásra szorulnak. Sebők Tamás szakfelügyelő a Lechner Tudásközpont Alaphálózati és Államhatárügyi Osztályán a vízszintes alapponthálózattal foglalkozik, gondoskodik a hálózat fenntartásáról, intézi az alappontok megszüntetését, pótlását, áthelyezését, kollégáival egyfajta szakhatóságként vesznek részt az alapponthálózattal kapcsolatos ügyekben.

Hogyan épül fel a magyar vízszintes alapponthálózat?

A vízszintes alapponthálózat, pontosabban az Egységes Országos Vízszintes Alapponthálózat (EOVA) a Magyarországon jelenleg használt hivatalos vetületi rendszer az Egységes Országos Vetületi rendszer, azaz az EOV természetben állandó módon megjelölt pontjaiból áll. Meghatározási- és számítási módjuk, elvárható pontosságuk szerint rangsorolva, első-, harmadrendű és negyedrendű főpontokat – mint felsőrendű pontokat – és negyedrendű alappontokat különböztetünk meg az EOVA-ban. A vízszintes alapponthálózat sajátossága, hogy a pontok nem feltétlenül könnyen megközelíthető helyen találhatóak. Ez azért van így, mert az egyenletes területi lefedéshez és a pontmeghatározáshoz szükséges irányméréshez előtérbe helyezték a pontok összeláthatóságát, ami miatt sokszor választották az adott helyszín legkiemelkedőbb pontjait, amelyek sokszor lakott területen kívül, vagy utak mentén helyezkednek el. 

oraszagot behalozo citadella meres sebok tamas
Sebők Tamás a Citadella egyik alappontján – Fotó: Pálosi Imre / Lechner Tudásközpont

Pontosan hány alappont van?

Az összes alappont száma 58 462, beleértve az elpusztultakat is. Meghatározási módszerükből adódóan ezeket lehetőleg a domborzat kiemelkedő pontjaira helyezték el. Vannak köztük magaspontok, például templomtornyok, villámhárítók, tetőjelek, kémények; és vannak a kövek, pillérek, illetve főleg Budapest területén vasoszlopok, csapok.

Hogyan lehet naprakészen számon tartani ilyen mennyiségű alappontot?

A hivatalos nyilvántartás mellett az alappontok állapotának jobb nyomon követhetősége miatt létrehoztunk egy kereshető, térképes nyílt adatbázist, egy olyan weboldalt, amely az összes nyilvántartott vízszintes alappontot tartalmazza az elsőtől a negyedrendűig, függetlenül attól, hogy még létező, vagy már elpusztult alappontról van-e szó. Az alappontok helyszínelésének minimális gyakoriságát tudniillik jogszabály írja elő a földhivatalok számára – ez negyedrendű alappontok esetében 10 év –, ám tény, hogy két ellenőrzés és karbantartás között néha komoly változás állhat be egy-egy alappont állapotában, mert a világ halad, beruházások zajlanak, kerékpárautakat építenek, a terület valamilyen módon használatba kerül.

Szakfelügyelőként mi a feladatod az alapponthálózattal kapcsolatban?

Fő feladatom, ami az egész munkához a nyomvonalat adja, hogy országos szinten kezelem a vízszintes alappontok adatbázisát, szakmai munkát végzek az Egységes Országos Vízszintes Alapponthálózat fenntartásáért. Az alapponthálózat tulajdonosa a Magyar Állam. A tulajdonosi jogokat az adott megye kormányhivatalai gyakorolják, ők e hatáskörükben döntési jogkörrel rendelkeznek, de a mi szakmai javaslatunkra alapozva határoznak egy-egy adott alappont megszüntetéséről, pótlásáról, áthelyezéséről. A mi kiemelt szerepünk ebben a folyamatban abból adódik, hogy nálunk van országos szinten az alapponthálózatra vonatkozó adatbázis, mi látjuk az alapponthálózat megyehatárokon átívelő kapcsolatrendszerét. Ezen kívül, kollégámmal szakfelügyelőként ellenőrizzük a megyei kormányhivatalok irodai és terepi munkáját a vízszintes és a magassági alappontok tekintetében. Én a vízszintes alappontokkal kapcsolatos ellenőrzést látom el. Az ellenőrzést egyébként a jogszabály szerint a Miniszterelnökség végzi, az alapponthálózatokért felelős államigazgatási szerv közreműködésével, azaz a Lechner Tudásközponttal. A megyei kormányhivatalok ellenőrzése során a feltárt hibákról, hiányosságokról jegyzőkönyv készül. Ezen túlmenően rengeteg jogi és szakmai kérdést tesznek fel nekünk. Mivel gyakorló földmérőként több mint tíz éven keresztül részt vettem Magyarország vízszintes alapponthálózatának létrehozásában, első kézből tudok szakmai tanácsokkal szolgálni.
Ahogy az imént említettem, a Lechner Tudásközpont rendelkezik az alapponthálózat országos kiterjedésű adatbázisával, melynek fenntartását jogszabály írja elő. Feladataim közé tartozik még a vízszintes alapponthálózat országos adatbázisának kezelése. A sérült alappontok helyreállításával kapcsolatban a megyei kormányhivatalok önállóan intézkednek, ennek ellenére sok megkeresést kapunk, hogy segítsünk bizonyos kérdések szakmai eldöntésében, például egy megrongálódott vagy elpusztult alappont pótlásáról vagy áthelyezéséről.

Hogyan pusztulhat el egy alappont?

Hogy csak egy példát meséljek: egy alappont, amelyet 6 éve helyszíneltek utoljára és a feljegyzések szerint jó az állapota, két szántóföld között egy földút mellett állt, ám az idő úgy hozta, hogy az utat egy ideig nem használták, pár évvel később pedig be is szántották és maga az alappont is erre a sorsra jutott.  

Hová lett az az alappont? Akkor megvan még, vagy már nincs?

Látszólag elveszett, de mivel tudjuk, hogy egy vízszintes alappont csak akkor tekinthető elpusztultnak, ha annak 1-1,5 méter mélyen lévő földalatti pontjele is megsemmisül – például bányaművelés, közműfektetés, árokszélesítés következtében –, valószínűleg ez még helyreállítható. Egyébként minden alappont több vonatkoztatási rendszerben (EOV, sztereografikus, hengervetület) meghatározott koordinátákkal rendelkezik. A koordináták különböző transzformációs célra akkor is felhasználhatók, ha az alappont fizikai megtestesülése ideiglenesen – vagy akár végleg – eltűnt. A weboldal alappont-adatbázisa az összes alappontot mutatja és ahol internet elérhetőség van, ott használni is lehet, bárki számára elérhető. Olyan, mint egy nyílt forráskódú szoftver, bárki megnézheti és az adott alappont állapotáról aktuális információkat, fényképeket tölthet fel maga is a rendszerbe. Ha kirándulok én is rápillantok a weboldalra, hátha útba esik egy alappont. Ilyenkor lefotózom és feltöltöm az állapot leírását az adatbázisba. Ez ugyan nem állami alapadat, de nagyon hasznos tud lenni, hogy pontosabb, naprakészebb információink legyenek az alappontok állapotáról.

Ha a pont megszüntetése mellett döntötök, akkor fogjátok az adatlapját és kidobjátok a kukába?

A vízszintes alappont megszüntetése azt jelenti, hogy a hivatalos adatbázisban elpusztult státuszba helyezem, ám gyakorlatban a koordináták még ezután is fellelhetők, hiszen számos olyan körülmény létezik, amikor szükség van rá. Ezek a koordináták megmaradnak és hordozzák az adott alappont és vele a környezete történelmét akkor is, ha maga az alappont már nem létezik. Például igazságügyi földmérő szakértők, vagy kutatók a környező alappontok koordinátái alapján tudják a régebbi térképek vizsgált területét az aktuális, más vetületi rendszerben adott új térképek rendszerébe transzformálni és ezáltal dönteni bizonyos régmúltra visszatekintő birtokviták kérdésében. Az adatok megőrzésével egyébként nem vagyunk egyedül, az adatbázisok mindenhol így működnek, például az ingatlan-nyilvántartás is. Minden földrészlet rendelkezik tulajdoni lappal és ha egy ingatlan a tulajdonos halála miatt, vagy más okból gazdát cserél, a korábbi tulajdonosra vonatkozó adat törölt státuszúvá válik, de megmarad, fizikailag nem törlődik.

A vízszintes alappontok nem csak az országot, hanem a te életedet is behálózzák. Hogyan lett belőled földmérő? Már gyerekként is tudtad, hogy ezt szeretnéd csinálni?

Pécsi vagyok, de 22 éves korom óta a fővárosban élek. Nem az a fajta gyerek voltam, akinek határozott elképzelései voltak a jövőjére nézve. A keresztapám gépészmérnök volt, apám vegyésztechnikus a pécsi uránbányában. Ismerte az ottani bányamérőket, akik földmérők voltak. Mindig is úgy gondolta, hogy a gyereknek szakma kell, így a földmérés felé irányított.  A lakásunktól 5 percre volt a Komarov űrhajósról elnevezett gimnázium, földmérési és postaforgalmi szakközépiskola, oda jelentkeztem. Jó tanárok voltak az iskolában, így nem volt kifogásom az ötlet ellen.

orszagot behalozo sebok tamas
Mérés Lónyán – Fotó: Pálosi Imre / Lechner Tudásközpont

Mikor tűntek fel a munkádban az alappontok?

Az érettségi után Székesfehérváron tanultam tovább a Földmérési Főiskolán – napjainkban már egyetemi geoinformatikai kar – ami után okleveles földmérőként 1979-en visszakerültem a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalathoz (PGTV), a negyedrendű alappontsűrítő osztályhoz. Ott azt a munkát végezték, aminek ma a szakfelügyelője vagyok, készítették és bővítették az Egységes Országos Vízszintes Alapponthálózatot (EOVA). Egy év után áthelyezéssel a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalathoz (BGTV) kerültem, ahol többféle szakmai témával foglalkozhattam. Akkor, a ’80-as évek elején készültek a főváros Egységes Országos Vetületi Rendszerű (EOV) alaptérképei, terepi újfelméréssel. Kellett a fiatal, alappontsűrítésben és műszeres felmérésben jártas geodéta. Az alaptérkép készítése mellett ott volt az ipari geodézia, konkrétan a kaszásdűlői lakótelep művezetését végeztük egy kis csoporttal, akikkel együtt is laktunk ott a helyszínen. Nagyon izgalmas időszak volt, a kaszásdűlői lakótelep helyén egykor családi házas övezet volt, melyet szanálásra ítéltek. Egy házat meghagytak, ott volt az irodánk, onnan végeztük a közművek, majd az épületek kitűzését, a bemérést, megvalósulási térkép készítést, majd a felépített 10 emeletes házak mozgásvizsgálatát. Azt kellett rendszeres szintezéssel megállapítanunk és egy teljes éven át figyelnünk, süllyednek-e és ha igen, vajon sík mentén és milyen mértékben ezek az új épületek. 1-1,5 cm-es süllyedés is előfordult, de egyenletesen, így nem alakulhattak ki törési feszültségek az épületekben.

Ahogy látom, elég gyakori, hogy egy földmérő életvitele nem mondható hagyományosnak.

Az akkori feleségem geodéta volt, egy helyen dolgoztunk, de albérletben laktunk, mert nem volt lakásunk. Ezért a korábban már említett BGTV alaphálózati osztályán folytattuk a munkát, ami azzal járt, hogy 10 napot vidéken, terepi munkán dolgoztunk, ahol biztosított volt a szállásunk, majd a szabadnapjainkon hazamentünk a feleségem szüleihez. Mindez 1986-ig tartott, amikor gyermekünk született, így már csak én dolgoztam tovább a tíznapos távollétet jelentő dekádrendszerben, de egyre nehezebben hagytam otthon a családomat. Végül akkor jöttem el ettől az osztálytól, mikor a fiunk 1993-ban iskolába ment. Átmentem a Pest Megyei Földhivatalhoz.

Ez a kárpótlással érintett földek privatizációjának környékére esett, akkoriban nem unatkoztak a földmérők.

A földprivatizáció miatt akkoriban csakugyan megnőtt a kereslet a földmérő munka iránt, az én feladatom is a kárpótlással érintett földekkel volt kapcsolatos. A kárpótlás alá került területek helyszíni felmérése után számítógépre vittük a térképet és a mérési eredményeinket, beledolgoztuk a mezőgazdasági térképek minőségi-osztály határait, majd mindebből digitális állományt készítve továbbítottuk a kárpótlási hivatalnak. Ők az adott településen a kárpótlási árveréssel egy időben beszerkesztették a számítógépes térképi állományba a megvett földterületeket. A föld értékének alapja akkor és most is, az aranykorona. Eszerint osztották ki a földeket ott, ahol azt az árverési hirdetményben magadták és olyan sorrendben és formában ahogy az az árverésen eldőlt. Erre azért volt szükség, mert a negyvenes évek végén, a téeszesítés idején ugyan felírták, hány aranykorona az értéke a beadott földnek, de a koordinátákat nem jegyezték fel, így a kárpótlásnál nem lehetett arra számítani, hogy ugyanazt a területet kapja vissza az igénylő, amit a közösbe adott, de arra igen, hogy ugyanannyi aranykorona értékűt kapjon vissza. A kárpótlásra kijelölt földterületek keretmérése előkészítette a kárpótlási hivatalok árverését, ez egy hatalmas dömpingmunka volt, aminek a zöme Pest megyében nagyjából 1997-ig tartott.

Földhivatali földmérőként részt vettél a kétezres évek elején a földmérési alaptérképek készítésében is?

1997-ben jelent meg a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) gondozásában a digitális alaptérkép szabályzata, azaz a DAT, ami deklarálta az állami adatok és az alapadatok körét és ami azóta is hatással van a földmérői munkára. Ezzel párhuzamosan jelent meg az MSZ 7772-1/1997 számú szabvány, a magyarországi digitális alaptérkép fogalmi modellje. Mindezek a digitális ingatlan-nyilvántartási térképek térinformatikai alapját teremtették meg. A DAT rendelkezett az állami földmérési alaptérképek készítéséről is, melyek elkészítése már az új évezred első éveire esett. Az új térképek készülhettek újfelméréssel, a meglévő papírtérképek digitalizálásával, vagy vegyes eljárással is, ahol a lakótömbök körvonalát műszeres felméréssel, a belső részét digitalizálással készítették. Ez utóbbi eljárás bizony sok fejtörést okozott a készítőknek, mind az állami átvevőknek. A DAT-os térképek készítését a Nemzeti Kataszteri Program Kht. menedzselte, az állami alapadatok közhitelességéről, változásvezetéséről és a hiteles adatszolgáltatásról a földhivatalok gondoskodnak. Ebben a folyamatban is részt vettem.

Mikor kerültél a FÖMI-hez?

Eljött 2012, amikor a Pest Megyei Földhivatalt is elérte a leépítési hullám és kénytelen voltam búcsút mondani a hivatalnak. Megmondom őszintén, nem számítottam rá, hogy elküldenek, hiszen egyedüli földmérési szakfelügyelő voltam, ami jogszabályban meghatározott feladat és ami távozásommal hosszú hónapokig betöltetlen maradt. Egy eleinte optimista, majd egyre szomorúbb munkakeresési periódus után Busics Imre – aki a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) alaphálózati és államhatárügyi osztálynak vezetője volt – hívott az osztályára, mert szüksége volt egy olyan emberre, aki ismeri a szakmát és önálló döntésekre képes. Így lettem a FÖMI munkatársa 2013 tavaszán, aztán a munkahelyem főosztályként bekerült Budapest Főváros Kormányhivatalának szervezetébe, majd 2019-től a Lechner Tudásközpontban folytattuk munkánkat.

orszagot behalozo sebok tamas
Sebők Tamás – Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont

Tudsz mondani olyasmit, amiben a te munkád is benne van és fontosnak érzed?

Amikor elkezdtem dolgozni a FÖMI-ben, már volt egy vízszintes alappont adatbázis (VAB) – és magassági (MAG) is –, de ez nem volt teljesen jó, ezért aztán a geoinformatikus kollégákkal közösen beindítottuk azt az adatbázist, ami nagyon részletesen tartalmazza a vízszintes alaphálózatot és az egyes alappontokhoz tartozó cselekményeket. A geodéziai csapat korszerűsítette a MAG és VAB adatbázist, átültetve postgreSQL, postGIS alapra, amelyek olyan nyílt forráskódú, szabadfelhasználású szoftverek, amelyeket a földrajzi objektumokkal kapcsolatos munkához lehet használni és jól kezelnek adatbázisokat. Ezekben nagyon hatékonyan lehet SQL parancsokkal dolgozni, adatokat bevinni, módosítani, statisztikákat, leválogatásokat csinálni. Van hozzá térképi felület is, a QGIS – ami szintén szabadfelhasználású – és a két szoftver nagyon jól dolgozik együtt.

Sebők Tamással folytatott beszélgetésünk második részében arról lesz szó, hogyan módosul a terepi alappontok szerepe a 21. században a nagypontosságú műholdas helymeghatározás hatására.

Borítókép: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont

Juhász Réka