A Lechner Tudásközpont Kerényi József kiállítása Kecskeméten

„A házak nem hazudnak”

Május 23-tól Kecskemétre költözik a Lechner Tudásközpont Kerényi József kiállítása. Az építész életművét bemutató tablókat a Cifrapalotában tekinthetik meg az érdeklődők, a tárlat szervezője a Bács-Kiskun Megyei Építész Kamara.

Kerényi József életművének jelentős, meghatározó része Kecskeméthez kötődik, pályakezdő építészként került a városba, ahol aztán az ott töltött két évtized alatt régi épületek rekonstrukcióival és új épületeivel egyaránt igen nagymértékben hozzájárult az alföldi megyeszékhely mai arculatához. Mindez különös jelentőséget ad életműve kecskeméti kiállításának – bizonyos értelemben így az anyag tulajdonképpen hazaköltözik.

A volt zsinagóga, mint a Tudomány és Technika Háza /1965-1974/ (Fotó: Lechner Tudásközpont)

A kiállítás megnyitója 2019. május 23-án 16 órakor lesz a Cifrapalotában, a Bács-Kiskun Megyei Építész Kamara taggyűlését követően. A megnyitón levetítik azt az interjút, amelyet Osskó Judit készített Kerényivel, majd egykori kollégák és tanítványok osztják meg egy-egy emléküket a közönséggel.

A Kerényi kiállítás a Lechner Tudásközpontban a múlt évben, október 16-án nyílt meg és 2019. április 15-ig volt látogatható. A kiállítás a harmadik volt abban a sorozatban, amelyben a Tudásközpont a tervtárába nemrég bekerült építészeti életműveket mutatja be. A kiállítás tablóinak nyersanyagául ennek megfelelően a Lechner Tudásközpontban őrzött tervrajzok és archív fotók szolgáltak. A rendelkezésre álló anyagokból adódóan a tárlat elsősorban Kerényi építész tervezői pályafutására koncentrál, egyetemi oktatói és díszlettervezői működése csak az életútját bemutató idővonalon jelenik meg.

A kecskeméti Kodály Intézet /1972-1975/ (Fotó: Lechner Tudásközpont)

A Lechner Tudásközpont tervtára, vagyis hivatalos nevén Dokumentációs Központja főleg az 1945-1989 közötti időszak – jogutód nélkül megszűnt – tervezőintézeteiben készült tervdokumentációkat őriz, de szívesen fogad építész életműveket is, amelyeket itt megfelelő körülmények között tudnak tárolni, szükség esetén papírrestaurátor bevonásával helyreállítani és katalogizálva a nyilvánosság számára is elérhetővé, kutathatóvá tenni.

Az idén nyolcvan éve született Kerényi József (1939-2016) a Wekerletelepen felnövekedve a régi épületek, a fák, az emberi léptékű környezet iránt nagyon érzékeny habitussal érkezett Kecskemétre. Műegyetemi tanulmányai után egy véletlen szerencsének köszönhetően sikerült álmai munkahelyén, az Országos Műemléki Felügyelőségnél elhelyezkednie, ennek ellenére, amikor rövid idő elteltével egy kecskeméti állásajánlattal keresték meg, élt a lehetőséggel, részben „kalandvágyból” – ahogy több interjúban is elmondta –, részben az önálló munkák reményében. A vidéki tervezőirodáknál ugyanis hiány volt az építészekben, így ott előbb juthattak a pályakezdők komolyabb feladatokhoz. „Az Alföld, Bács-Kiskun nekem az volt, mint orvosnak háborúban a tábori kórház. Mindent lehetett és kellett is terveznem, építenem” – írta később visszaemlékezéseiben.

Naiv Művészek Múzeuma /1973-1976/, Kecskemét (Fotó: Lechner Tudásközpont)

A Bácstervnél első munkája furcsa módon egy építkezés megakadályozása volt: egy fegyelmi árán sikerült keresztülhúznia azt a tervet, hogy az Arany János utca 6. szám alatti romantikus-historizáló házra emeletet építsenek. Kecskeméten és környékén aztán sorra tervezte az állami tervezőintézetek akkori repertoárjára jellemző épületeket, de első átütő sikereit rekonstrukciós munkáival érte el. A kecskeméti zsinagógára már megvolt a bontási határozat, amikor Kerényi, kihasználva azt a helyzetet, hogy a MTESZ, a Műszaki és Természettudományos Egyesületek Szövetsége éppen megyei székházat kívánt építeni Kecskeméten, letett egy tanulmánytervet az asztalra arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne a székházat a volt zsinagógában elhelyezni. Az 1974-ben befejeződött rekonstrukcióért a következő évben megkapta az Ybl-díjat.

A Kodály Intézet könyvtára, Kecskemét (Fotó: Lechner Tudásközpont)

Egy másik ilyen „kallódó” műemléképülete volt Kecskemét városközpontjának az egykori ferences kolostor, amelyben egy borforgalmi vállalat irodái működtek, majd ezek is kiköltöztek belőle. Az itt létrehozott Kodály Intézet terveit szintén Kerényi készítette. Az 1971 és 1974 között lezajlott projektnek szerves része volt a ferences kolostor melletti Kéttemplom köz rekonstrukciója, ahonnan 1971-ben a Petőfi Nyomda egy új üzemépületbe költözött át, és így lehetővé vált az egykori üzlet- és vásárlóutca helyreállítása.

Keramikus műteremházak /1971-1982/, Kecskemét (Fotó: Lechner Tudásközpont)

A következő megmentett épület Kecskeméten a Bánó-ház volt, az alföldi mezővárosi nemesi lakóház egy jellegzetes és ritka példája, amelyet le akartak bontani és skanzenszerűen újra felépíteni a város külső részén. A Magyar Naiv Művészek Múzeumaként sikerült új funkciót találni neki, majd a történet logikus folytatásaként épült később a szomszéd telekre a Szórakaténusz Játékműhely és Múzeum, amely megint csak valami rendhagyó és addig példátlan dolgot művelt: egyszerre volt kiállítótér és játszótér.

Új épületként, de a környező városszövetbe tökéletesen beillesztve jött létre a szobrász műteremház és keramikus stúdió együttese, a mai Nemzetközi Kerámia Stúdió. Ugyancsak új építésként készült el a ’80-as évek első felében Kodály Intézet könyvtárának felszabadultan játékos épülete. A Pannónia Filmstúdió kecskeméti műterme a Hankovszky-házban és a hozzáépített új épületekben indult el.

A Pannónia Rajzfilmstúdió kecskeméti műterme /1979-1982/ (Fotó: Lechner Tudásközpont)

Ebben a korszakban országszerte az új, szocialista városközpontok kiépítése folyt, a régi épületek megújítása, hasznosítása korántsem volt támogatott cél. Kerényi ezekkel a később legsikeresebbé vált munkáival sokszor mintegy önszorgalomból kezdett foglalkozni, megbízás nélkül, gyakran a pénzt és a döntéshozói hozzájárulást is néhány más lelkes emberrel együtt közösen kiharcolva.

Kerényi kecskeméti tevékenységével 1985-ben elnyerte az UIA (az Építészek Nemzetközi Szövetsége) Sir Robert Matthew-diplomáját, méghozzá olyan díjazottak körében, mint Lucio Costa, Charles Correa, Norman Foster és Yukio Futagawa.

1984-ben költözött vissza Budapestre, amikor pályázat útján a VÁTI-hoz került az építészeti és műemléki iroda élére. „Egyszer olvastam egy keleti bölcsnek a tanácsát, hogy menj el onnan, ahol nagyon sikeres vagy” – indokolta meg döntését egy Kriskó Jánosnak adott interjújában. A Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben két évig dolgozott, ezután a Műegyetem Lakóépülettervezési Tanszékén kezdett oktatni, amelynek később tanszékvezetője is lett. A BME Építőművészeti Doktori Iskola megalapítójaként és tanáraként is működött, emellett 1991-től saját tervezőirodájában is dolgozott. 

Pesti Monika