Az építész, akit a mozdony füstje megcsapott

105 éve, 1913. augusztus 21-én hunyt el Pfaff Ferenc a Magyar Államvasutak hőskorának főépítésze és a Műegyetem tanára.

Javában az Osztrák-Magyar Monarchia regnálása alatt, 1851. november 19-én, Mohácson született osztrák származású építészünk, Pfaff Ferenc, a fejünkben ma élő “szép vasútállomás” ideájának egyik megalapozója. Számtalan állomást és egyéb vasúti épületet tervezett élete során, amelyek mértéktartó eleganciája, reneszánsz eklektikába illesztett célszerűsége, kiegyensúlyozottsága a mai napig érvényes mintaként szolgál.

Pfaff a szabadságharc után jött a világra és fiatal felnőtté a kiegyezés után, egy gazdasági és társadalmi szempontból is egyre erősebbé váló országban cseperedett. Mivel még éppen az első világháború kitörése előtt meghalt, élete a boldog békeidőkben zajlott, épületei időtállóak, békebeli hangulatot árasztanak.

A vasút már az 1830-as évektől szélsebesen terjeszkedett külföldön és bár nálunk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egy időre áthelyezte a fókuszt, a vasútőrület még Pfaff megszületése előtt hazánkat is elérte. A kis Ferencet is idejekorán megcsapta a mozdony füstje, lenyűgözték a technika újdonságai és a síneken száguldó hatalmas gépek.

Középiskolai tanulmányai befejeztével a fővárosba költöző fiú okleveles építészként végzett a budapesti József Nádor Műegyetemen 1880-ban. A világszinten is egyedülálló egyetemi rangú felsőoktatási intézményben Steindl Imre volt a mestere, ki az oklevél megszerzése után állást is ajánlott neki. Előbb tanársegédként, majd egyetemi magántanárként is dolgozott.

Steindl, aki az indulásban segítette, a kiteljesedésben már nem tudta, ezért a lassan saját jogon nevet szerző Pfaff Ferenc és a nagy mester útjai nagyjából 10 év után elváltak egymástól. Utolsó közös munkájuk a Margit híd lábánál található vámházak megtervezése volt, amelynek során Pfaff ismeretségeket kötött a híd meghosszabbításának acélszerkezetét készítő MÁV Gépgyári vezetőkkel. Talán ennek az ismeretségnek köszönhető, hogy nem sokkal később az állami vasúttársaságnál helyezkedett el.

Pályája kezdetén, 1886-ban felkérték, hogy tervezze át a XII. kerületi Diána utcában található Istenhegyi - akkor még svábhegyi- Szent László Plébániát, amely addigra restaurálásra szorult. Az 1860-ba felszentelt, közadakozásból épült templom eredeti terveit Romano von Ringe udvari építész készítette, kápolnáját egyes források szerint Ybl Miklós építette. A templom 1886-os restaurálása során Pfaff tervei alapján alakították ki a belső kórust és ő tervezte a templomtorony tűhegyű sisakját is.

Bár magánéletéről igen keveset tudni, a korabeli források között kutatva gyakran találni nyomát Pfaff szakmai közéleti aktivitásának: rendszeresen felszólalt, érvelt, részt vett és állást foglalt az üléseken, tagja volt az akkori mérnökkamarának és az Egyetemi Magántanárok Egyesületének is.

1887 volt az az év, amikor Pfaff Ferenc a Magyar Államvasutak szolgálatába állt. A szorgalmas, tehetséges és megbízható fiatalember hamarosan a magasépítési osztály vezetője lett. 1887-1909 között a vele dolgozó 10-15 főnyi állandó csapat segítségével 20 nagyobb és rengeteg kisebb vasútállomást tervezett meg és épített fel, mindenhol nyomon követve a kivitelezést is. Az építkezés folyamatában vagy ténylegesen közreműködött, vagy felügyelőként, főfelügyelőként követte a lépéseket. Tevékenységi köre az egész Monarchiára kiterjedt, hiszen a birodalomban kiépülő vasúthálózat rengeteg munkát adott az építészeknek is. A mai Magyarország határain kívül az ő nevéhez kötődik például a horvát főváros legforgalmasabb vasútállomása, a Zagrebački Glavni kolodvor, azaz a Zágrábi főpályaudvar tervezése is.

Állomásépületei olyan hosszúak voltak, mint egy korban szokásos vonatszerelvény, törekedett arra, hogy impozáns látvány fogadja a település állomására begördülő utasokat, ezért a sínek felé néző homlokzat hármas osztatú volt, középen a főépülettel, amely az utasok fogadócsarnokaként szolgált. Ezt egészítették ki a központi csarnok két oldalán induló oldalszárnyak és a végükön található sarokpavilonok. A vágányok felőli oldalon végighúzódó veranda, vagy előtető jellegzetes Pfaff-találmány volt, számos épületénél megtalálható. Egyik legjobban eltalált épülete a kaposvári állomás volt, amelyet típustervként több más pályaudvar építésénél is felhasználtak.

Pályaudvar-épületei megfelelően arányosak és méltóságteljesek voltak, tökéletesen alkalmasak az állami vasút hírnevének öregbítésére. A semmiből megvalósuló beruházások mellett több alkalommal dolgozott ki megoldásokat már álló, de korszerűtlen, vagy bővítésre szoruló vasúti épületek átalakítására. Ilyen volt a kassai, a győri, vagy a Miskolc Tiszai pályaudvar is.

A vasútnál dolgozni azért is volt jó, mert mindig pontosan lehetett tudni, mi az, amire szükség van. Ha csak az utasokra koncentrálunk is, könnyen átgondolhatjuk a szükségleteket. Amikor jön a vonat, az utasok le és fel akarnak szállni. A vonat érkeztét az időjárás viszontagságaitól védett helyen szeretnék megvárni, jegyet akarnak vásárolni, informálódni indulásról-érkezésről. Állomásépület tervezés esetén tehát biztos, hogy kellett várócsarnok, pénztár, szolgálati helyiségek, iroda és szerszámok, táblák, zászlók tárolására alkalmas tárolóhelyiség, szolgálati lakás az állomásfőnöknek, esetleg néhány szoba a vendégeknek, ha nagyobb forgalmú pályaudvarról volt szó. Ezek a funkciók minden terven meg is jelentek.

De Pfaff Ferenc nem csak állomásépületeket tervezett. Az 1880-as években Európa-szerte tapasztalható világkiállítási láz Budapestet is elérte, 1885-ben Országos Általános Kiállítást rendeztek, melynek keretén belül a Városligetben országos jelentőségű tematikus épületeket emeltek, ideiglenes jelleggel. Pfaff Ferenc műcsarnokot tervezett a kiállításra, ám hamar kiderült, hogy a gyönyörű épület nem elég nagy funkciójának betöltésére, ezért néhány évvel később megépült a Hősök terén a Műcsarnok mai épülete, a Pfaff által tervezett pedig Fővárosi Múzeumként működött tovább. Az épület ma is áll, ez az Olof Palme ház. A Városliget egyik legrégebbi és legszebb építményét éppen felújítják, 2019-ben Millennium Háza néven újjászületve nyitja majd meg újra kapuit.

Az 1896-os, a honfoglalás 1000. évfordulójára rendezett nagyszabású millenniumi kiállításra szintén a Városligetben készültek. Az ezeréves Magyarország történelmét, kultúráját, hagyományait, tudományos eredményeit, múltját és jelenét bemutató kiállításon 240 pavilon mutatott be magyar alkotásokat, termékeket, gyártmányokat. Pfaff Ferenc közlekedési csarnokot tervezett erre az alkalomra, a Kereskedelmi és Közlekedési Minisztérium megbízásából, ahol egy rövidebb ideig szintén alkalmazásban állt. A vállalkozás eredménye ismét egy olyan igényes és jól sikerült alkotás lett, amely kivívta a szakma elismerését is. Az eredetileg csak a kiállítás időtartamára tervezett pavilont végül nem is bontották le, hanem Közlekedési Múzeumként rendezték be. A városligeti rehabilitáció keretében megújuló 2015-ben bezárt, majd lebontott jelenkori múzeum újjáépítéséhez Pfaff Ferenc korabeli terveit is elővették.

A Pfaff életművet alaposan tanulmányozó építőmérnök, Dr. Levárdy László cikkéből tudjuk, hogy a hazai vasút nagy építésze 1913. augusztus 21-én hunyt el agy-gutában. A Sínek Világa magazinban közölt cikkből az is kiderül, hogy Pfaff sírhelyét senki sem váltotta meg újra, így köszönetet mondani és emlékezni rá a sírjánál nem tudunk. Az emlékezésnek helyet sírhalom helyett ma is álló állomásai adnak: Aradon, Bátaszéken, Cegléden, Celldömölkön, Csapon, Győrben, Kaposváron, Kolozsváron, Lipótváron, Miskolcon (a Tiszai és a Gömöri pályaudvar), Nagykárolyban, Nyíregyházán, Piskiben, Pozsonyban, Sátoraljaújhelyen, Szegeden, Versecen, Zágrábban és Zsombolyán.

Az Istenhegyi Szent László Plébánia fotóinak forrása: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont. Egyéb képek forrása: Wikipédia