Csillagrapszódia a kupola alatt

317 786 m² építési terület, 26 méter átmérőjű kupola, 2,5 tonnás vetítőgép, 500 férőhely és 8900 csillag. A tudományos, ugyanakkor szórakoztató ismereterjesztést zászlajára tűző TIT Budapesti Planetárium 1975 és 1977 között épült Lux László és Tömöry Tamás tervei alapján. A különleges hangulatról a kiváló szakemberek alkotása mellett a speciális kupola és a Zeiss Universal vetítőberendezés gondoskodott.

Kulin György csillagász már a harmincas évek végétől szorgalmazta egy planetárium-műszer beszerzését. A rég áhított Zeiss Universal-II berendezés 1944-ben érkezett meg Budapestre, de a második világháború zűrzavaros időszakában nyoma veszett. Kulin nem szűnő lelkesedésének eredményeképpen a hatvanas évekre sikerült beszerezni egy egy-csillaggömbös kisplanetárium-gépet, ami végül a Vidám Parkba. A nagyplanetárium-vetítő beszerzésére 1969-ben került sor, amikor a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) állami támogatással vásárolta meg a jénai Zeiss Universal-VI-os műszert, a hozzá tartozó segéd projektort, vezérlőpultot, hangosítási rendszert, illetve az alumínium lapokból készült, lyuggatott vetítőfelületet. Bár a technikai eszközök rendelkezésre álltak, a Planetárium leendő helyszínéről nem tudtak megegyezni, így a két és fél tonnát nyomó műszer még majdnem egy évtizedig ládában rostokolt. 1971-ben döntés született a Planetárium Népligetben történő felállításáról. Az 1975 és 1977 között zajló építkezés kivitelezője a Középületépítő Vállalat volt, a terveket BME Magasépítési Tanszéke, Lux László és Tömöry Tamás készítette, a kertet pedig Csorba Vera tervezte.

„Ma már szinte hazánk az egyetlen olyan főváros Európában, ahol nincs Planetárium, ugyanakkor az ifjúság és a felnőtt lakosság körében is rendkívül nagy az igény és az érdeklődés az ilyen jellegű ismeretterjesztés iránt” – áll a Planetárium 1976-os kiviteli és engedélyezési tervében, amelyet a Lechner Tudásközpont Dokumentációs Központja őriz. A Planetáriumot a tömegméretű természettudományos ismeretterjesztés szolgálatába kívánták állítani, ami helyet ad többek között „a felsőfokú csillagászati, földrajzi, geofizikai oktatás számára, de itt kapnak navigációs képzést a repülők, a hajózók és felhasználható a létesítmény a légfigyelés, stb. kiképzésénél is.”

A Planetárium a korszerű ismeretterjesztés nélkülözhetetlen csatornájaként az általános és a középfokú oktatásban egyaránt biztosította a nehezen elsajátítható csillagászati és földrajzi fogalmak megértését. Emellett a „felnőttoktatás és népművelés eszközeként az általános tudnivalókon túl szórakoztató módon segíti a helyes világkép kialakítását.”

A Népligetben kijelölt 317 786 négyzetméteres építési telek rendezett, parkosított, kedvező adottságokkal rendelkező terület volt. Az építkezés során nagy hangsúlyt fektettek a Népliget „angol kert” típusú környezetének megőrzésére, amit az öreg fák megóvásával és a fiatal növények átültetésével biztosítottak. A beruházás előrelátható megvalósítási költségét 41 millió forintra becsülték, illetve maximum 80 munkavállaló foglalkoztatását tervezték az 1976-os tervek alapján.

A 26 méter átmérőjű acélszerkezetű kupola, a létesítmény egyedi formai megoldása, a parki környezet szépsége idegenforgalmi látványosságként is vonzerőt jelentett. A tervdokumentációban foglaltak szerint „a Planetárium kupolaterme kiváló akusztikai adottságai, formai megjelenése és világítási lehetőségei (pl. csillagos ég vetítése) miatt alkalmas élőben is hanglemezről adott kamara zenei hangversenyek rendezésére.”

A Planetárium különlegessége, hogy nincs benne távcső, „csak a valóság égi mása jelenik meg a kupola belső, homorú mennyezetén, amelyre a terem közepén elhelyezett [2,5 tonnás] Zeiss Universal vetítőberendezés varázsolja fel a kozmikus látványt,” amit a képzeletbeli észlelési pont környezetének körfalakra való kivetítése tesz még autentikusabbá – írja a Dolgozók Lapjának 1977. július 2-i számában Dr. Török Zoltán. „A kitűnő hallási viszonyokról a kupola belső felületét borító műanyaglemezen 54 millió apró lyuk továbbá speciális hangelnyelő réteg gondoskodik.” A kényelmes karosszékekben ülve közel 8900 csillagot csodálhat a látogató, jóval többet, mint amennyit a földről, szabad szemmel láthatunk.

„A köralaprajzú 500 fő befogadására alkalmas Planetárium néző és vetítőteréhez excentrikusan csatlakozó köralaprajzú előcsarnok kb. 800-900 fő egyidejű befogadására alkalmas” – olvashatjuk az épületet leíró dokumentációban. A mobil válaszfal elemekkel felszerelt előcsarnokban a muzeális csillagászati műszerkiállítás mellett bemutatók, kiállítások és előadások szervezését is tervezték.

A várva várt pillanat 1977. augusztus 20-án jött el, a TIT Budapesti Planetáriuma megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt. Első igazgatója 1975 és 1981 között Ponori Thewrewk Aurél csillagász–történész volt, aki az épület egyik bejárata fölötti napórát tervezte.

A Dunántúli Napló 1978. július 6-i számában megjelent cikk szerint a Planetárium működésének első évében 180 ezer látogatója volt, állandó teltházzal működött. Változatos, minden korosztályt megszólító programokkal várta vendégeit, az oktató tevékenységét kiegészítette a „kulturális művelődéspolitika” melletti elkötelezettsége. A repertoárban olyan műsorok szerepeltek nagy sikerrel, mint A nap családja című gyermekműsor, Lesz-e világvége?, Csillagrapszódia, Űropera, Lézerszimfónia, valamint Utazás térben és időben.

Források:
Lechner Tudásközpont Dokumentációs Központja, BME Építőmérnöki Kar Magasépítési Tanszék tervei, Lux László, Tömöry Tamás (1972) - Budapest X. kerület, Népliget, Magyar Planetárium (TIT Budapesti Planetárium)
A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat honlapja
Hungaricana közgyűjteményi portál:
Dolgozók Lapja, 1977. július 2. Kozmikus varázslat a Népligetben c. cikk
Dunántúli Napló 1978. július 6. Utazás térben és időben c. cikk

A cikk 2020. május 19-én új fotókkal frissült.