Megnyílt a Kerényi József emlékkiállítás Kecskeméten

A Lechner Tudásközpontban a múlt év októberétől volt megtekinthető A házak nem hazudnak című kiállítás, amely Kerényi József építésznek a Tudásközpont tervtárában őrzött életművét mutatja be. A kiállítás Budapesten nemrég bezárt és egy újabb tárlatnak adta át a helyét, az építész igen értékes munkásságát felvonultató tablók azonban továbbra is megtekinthetők Kecskeméten, Kerényi működésének egyik legfontosabb színhelyén.

Kerényi József a hatvanas évek közepén fiatal építészként került Kecskemétre a Bács-Kiskun Megyei Tervező Vállalathoz. Két évtizedet töltött a városban, ami alatt rendkívül sokat tett a város régi épületeinek megőrzéséért, korszerű funkciókat találva nekik. Kerényi idén lenne 80 éves, ennek alkalmából a Bács-Kiskun Megyei Építész Kamara a Cifrapalota dísztermében kiállítást szervezett az építész tiszteletére, amelyhez a Lechner Tudásközpont korábbi budapesti, A házak nem hazudnak című tárlatának anyagát vették át. A kecskeméti kiállítás megnyitóját május 23-án, a kamarai éves taggyűlést követően tartották meg a Cifra Palota Pávás termében.

A Bács-Kiskun Megyei Építész Kamara elnöke, Katkics Tamás megnyitó beszéde után Osskó Judit Kerényi-portréfilmjéből vetítettek le egy részletet. Ezután Vásárhelyi Dániel, a helyi építész kamara alelnöke egy vetített képes előadással mutatta be, hogy milyen körülmények közé érkezett Kerényi József Kecskemétre, milyen képet mutatott a város a megérkezése előtt 1964-ben, és mekkora szemlélet- és arculatváltást hozott az itteni húsz éves építészi működése, milyen lett Kecskemét 1984–re, amikor visszatért Budapestre.

Az előadásban nagy hangsúlyt kaptak Kerényi városrehabilitációs és értékvédelmi erőfeszítései. Annál is inkább, mivel az általa képviselt gondolatok eleinte élesen szemben álltak az akkori pártvezetés „a múltat végképp eltörölni” iránymutatásával, ami kezdetben még a településrendezési terv vezérlő gondolata is volt. A történelmi stílusú építészet úgy általában, a szecesszió pedig különösen lesajnált „építészeti gagyinak” számított akkoriban – mondta el Vásárhelyi Dániel előadásában. Megemlékezett Gajdócsi Istvánról, a Bács-Kiskun Megyei Tanács akkori elnökéről is, akiben Kerényi kivételesen megértő és támogató partnerre talált. Az előadásból az is kiderült, hogy még Kerényinek sem sikerült minden rombolást megállítani, így került sor a Batthyány utca és a régi Árpádváros bontására, ami a házgyár építési terület éhségét volt hivatott csillapítani. Valószínűleg az ezzel kapcsolatos elkeseredése is hozzájárult ahhoz, hogy 1984-ben elhagyta a várost.

A megnyitón Kerényi több régi kollégája, küzdőtársa is megjelent, így Kis János, aki a Bácstervnél volt a szerkesztő-rajzolója; Mikulás Ferenc, az egykori Pannónia Rajzfilmstúdió kecskeméti műtermének vezetője, ma pedig ennek jogutódja, a Kecskemétfilm Kft. vezetője és Probstner János a Nemzetközi Kerámiastúdió alapítója és egykori vezetője.  

 A megnyitóról a kecskeméti televízió, valamint a helyi digitális és nyomtatott sajtó is beszámolt. Katkics Tamás, a helyi építész kamara elnöke, aki az egyetemen két évig volt tanítványa Kerényinek így nyilatkozott a BAON Bács-Kiskun megyei hírportálnak: „Minden mozdulatán látszott, hogy nagyon szereti az építészetet és Kecskemétet, és ki is fejezte érzelmi kötődését. Felhívta például a figyelmem arra, mennyire egyedülálló Kecskemét főtere, az, ahogy a kisebb terek összekapcsolódnak, egymáshoz fűződnek. Jó volt vele együtt dolgozni, mert igaz ugyan, hogy ha nem értett egyet a rajzommal, akkor alaposan megkritizálta – viszont vette a fáradtságot, és skicc pausz papírra elkezdett rajzolni és közben magyarázni. Tudni lehetett, hogy ez neki belülről fakad, az építészeti tervezés számára nemcsak munka, hanem ez az élete.”

A kiállítás június 6-ig látható.