„Betonba foglalt álom” – Az OKISZ-székház

1973-ben adták át az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsának Thököly úti székházát. A Mónus János tervei szerint épült, brutalista stílusjegyeket viselő OKISZ-székház egyike annak a tizenkét újragondolt modern budapesti épületnek, amit az Othernity projekt keretében, a tervek szerint augusztus végén kezdődő Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé Magyar Pavilonjában is bemutatnak.

Az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa Ügyintéző Szervezetének (korábban Országos Kisipari Szövetkezetek Szövetsége, OKISZ) Thököly út 58–60. szám alatt álló székháza 1971 és 1973 között épült fel Mónus János, az Általános Épülettervező Vállalat (ÁÉTV) építészének tervei alapján – a tervdokumentációt a Lechner Tudásközpont Dokumentációs Központja őrzi. A tervezési feladatot nem csupán a beépítendő terület mérete befolyásolta, hanem a telek adottságai is, így nem lehetett figyelmen kívül hagyni sem a szomszédos, közel 70 méter magas, neogótikus stílusú Rózsafüzér Királynéja Templomot, sem a Thököly út egymás mellett sorakozó egy-két emeletes villáit. A tervezést Dúl Dezső (1925–2015) kezdte meg, de a feladat végül Mónushoz került, aki az eredeti tervet átdolgozva, a toronyházas épület helyett olyan lépcsőzetes, vasbeton szerkezetű létesítményt álmodott meg, ami az impozáns méretei ellenére is harmonikusan illeszkedik a környezetébe.

Az 1973-ban átadott, hosszvázas monolit vasbeton szerkezetű, nyersbeton homlokzatú székház egyike Budapest brutalista stílusú épületeinek. Megvalósításáért az Építéstudományi Egyesület és a Magyar Építőipar folyóirat által 1974-ben hirdetett nívódíj pályázaton elismerésben részesült Mónus János mellett az ÁÉTV statikusa, Szikszai Imre, valamint a kivitelezést végző Április 4. Magasépítő és Szerelőipari Ktsz. „A mű legnagyobb erénye a szerkezet, forma és építési technológia olyan mértékű összeforrottsága, amely csak az építész, a szerkezettervező és a kivitelező maradéktalan és példamutató együttműködése eredményeként jöhetett létre” – indokolta döntését a bíráló bizottság a pályázat díjátadó ünnepségén, amiről a Népszava számolt be Betonba foglalt álom című cikkében. „A tervező munkája tulajdonképpen a kulcsátadásnál ér véget. A rajzasztalon született tervek, elképzelések gyakorlati próbája, hogyan lehet őket megvalósítani. A szakmai elismerés mindannyiunknak jólesik, és az építész számára nincs jobb érzés, mint az általa tervezett épületben beszélni minderről”– mondta el Mónus János beszédében, akit Ybl-díjjal is elismertek az OKISZ-székház tervezéséért.

Az ötemeletes épület földszintjén fehér márványburkolatú előcsarnokot, telefonközpontot, könyvtárat és a „Szövetkezeti Ipar” munkájának bemutatására szolgáló kiállítóteret alakítottak ki, aminek „oldalfal burkolata teak furnér borítású, míg az előcsarnok és az I. emelet egy része habosított kőris furnér. Az előcsarnok központi helyén nyert elhelyezést a közlekedést biztosító három karú monolit vasbeton lépcső, valamint egy db körforgós felvonó, és egy db gyorsfelvonó. […] Külső nyílászárói alumíniumból készültek, homlokzatai előregyártott műkőburkolatúak, a teraszok terazzóval burkoltak” – olvasható a Magyar Építőipar 1974/1. számában.

„Az épület helyiségeinek túlnyomó többségét alkotó irodák a négyemeletes épületrész észak-keleti, nem napsütötte homlokzatára nyílnak”– írta Mónus a Magyar Építőművészet 1974/4. számában. Az első emeleten az irodák mellett 200 fős előadóterem, és ruhatárral felszerelt tágas, teraszra nyíló tárgyalók is helyet kaptak, a pincében parkolókat és raktárhelyiségeket alakítottak ki.

Bár a Magyar Építőiparban megjelent 1974-es cikkben Mónus megjegyezte, hogy a székház „belsőépítészetének túlnyomó része és az épület körüli parkosítás nem a terveknek megfelelően készült el”, Gampel József belsőépítész megvalósult elképzeléseiről, tervezői igényességéről többek között a Kiscelli Múzeum honlapján is lehet olvasni: „Látványos az épület főlépcsőházának egyedi készítésű, hajlított krómacél elemekkel rögzített, vöröses pallókorlátja. De csoportosított elhelyezésük által a hétköznapi, sorozatgyártásban készült gömblámpák is különlegessé váltak. A gömbök és az egyes bútorokon, falfelületeken megjelenő lekerekített formák, már a 70-es évek közepének design világát előlegezik meg.” A belső tér és a berendezés mai is eredeti formájában szolgálja a több mint 45 éve itt működő Magyar Iparszövetséget.

Források:
Az OKISZ-székház tervdokumentációja, 1970 – Lechner Tudásközpont, Dokumentációs Központ / Tervtár, ÁVTI
Jékely Zsolt–Sódor Alajos: Budapest építészete a XX. században – Lechner Tudásközpont szakkönyvtára
Mónus János: OKISZ székház, Budapest XIV., Thököly út, Magyar építőművészet, 1974/4. szám
Mónus János: OKISZ székház, Magyar Építőipar, 1974/1. szám
Betonba foglalt álom, Népszava 1974. október 9.
Általános Épülettervező Vállalat, A Kerepesi úti lakóteleptől a könnyűszerkezetes autószerviz-állomásig, Műszaki Élet 1975. január 31.
Kiscelli Múzeum

Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont

A Lechner Tudásközpont a Miniszterelnökség építészeti, építésügyi, ingatlan-nyilvántartási és térinformatikai szakmai háttérintézménye, küldetése az épített környezethez és téradatokhoz kapcsolódó széles körű közszolgáltatásainak digitalizációja és társadalmasítása.