„Ki gépen száll fölébe”, annak sem feltétlenül „csak térkép e táj” – a légifelvételek kifejezetten alkalmasak például annak tanulmányozására is, hogy a településeink egy-egy része milyen átalakulásokon megy át. Ma már kezdenek építészettörténeti távlatba kerülni az 1960–1980-as évek építkezései, átépítései, amelyeket a Fentről.hu légifotóinak segítségével madártávlatból is nyomon lehet követni.
A Lechner Tudásközpont Légifilmtárában fél millió légifelvétel található az 1959–2007 időszakból. Az ezek közül már digitalizált légifotók a Fentről.hu oldalon online elérhetőek, ez a jelenleg közel 180 ezres állomány folyamatosan bővül. Egy-egy terület különböző időpontokban készült légifelvételeit összehasonlítva érdekes megfigyeléseket tehetünk az épített környezet változásaival kapcsolatban is.
A siófoki Aranypart
Az 1965-ben Abercombie-díjat nyert Balatoni Regionális Tervvázlat nyomán, a regionális tervezés és az építészet harmonikus összjátékaként értékes modern épületek sora jött létre a magyar tenger partjain. A siófoki Aranyparton Czigler Endre és Polónyi Károly tervei alapján felépült szállodasor első tagját, a hatemeletes Balaton Szállót 1962-ben adták át. A másik három épület közül a Hotel Lidó és a Hungária Szálló a Balaton Szállóval teljesen megegyező formában épült fel, csak az előcsarnok és a recepció elhelyezése mutat eltérést. Az épületek – a modernizmus elveinek megfelelően – eredetileg lábakon álltak, a tartószerkezetük az emeleteken is vasbeton pillérváz. A bejárati előcsarnokok lepényépületei acélvázas szerkezettel készültek. A középfolyosós alaprajzú szállodákban szintenként 23 kétágyas szoba kapott helyet, így egy-egy szálló 276 vendég fogadására volt alkalmas.
Utoljára a tizenhárom emeletes Európa Szálló készült el, 1966-ban. A szállodák – elsősorban az Európa, ahol a sajtóban megjelent hírek szerint Richard Burton és Elizabeth Taylor, valamint Reza Pahlavi iráni sah is megfordult – a hatvanas évek Magyarországán elérhető csúcstechnikát képviselték mind építészeti, belsőépítészeti, mind építéstechnológiai szempontból. A homlokzatoknak jellegzetes ritmust ad a loggiák falaiból kialakuló nagyjából négyzetes rácsozat. Az Európa Szálló 300 férőhelyes befogadóképességével együtt a négy hotelben több mint 1100 főt tudtak elszállásolni. A szállodák és a hozzájuk kapcsolódó Siófok Étterem, Éden Bár és Európa-terasz mind a berendezésük, mind a kiszolgálás szempontjából igen magas színvonalúak voltak.
A budapesti Domus áruház
A Róbert Károly körút és a Lehel út sarkán található Domus áruház 1974-ben készült el Lázár Antal és Reimholz Péter tervei alapján, válaszul arra a felfokozott keresletre, amely a bútorok iránt a hatvanas-hetvenes évek fordulójára előállt. Az új, minimálisra méretezett otthonok berendezéséhez ugyanis a régi bútorok nem voltak praktikusak, vagy egyáltalán be sem fértek a lakások kis alapterületű helyiségeibe. A BÚTORÉRT vállalat új rendszerű üzletek létrehozását határozta el, a Domus áruházlánc – amely aztán a szocialista időszak egyik emblematikus márkájává vált – zászlóshajója ez a budapesti egység lett.
Az első, 1971-es légifelvételen az építkezést közvetlenül megelőző állapotot látjuk. A kivitelezés egy év alatt zajlott le, a telket száz százalékosan beépítették. Ebben az időben még érvényben volt az a terv a Hungária körgyűrűvel kapcsolatban, amely szerint a teljes pesti nyomvonalon lábakra emelt hídszerkezeten folyt volna a kétszer kétsávos forgalom, alatta gyorsvillamossal, valamint parkolósávokat is tartalmazó szervizutakkal. A kiszélesítés elvette volna a járda addigi keresztmetszetét, ezért a gyalogosforgalom biztosítására a Róbert Károly körúti homlokzatot lépcsőzetes kialakításúra tervezték. A Lehel úti homlokzat törtvonalú kialakítása – amelyet a második, 1996-ban készült fotón is láthatunk – szintén nem egy puszta építészeti fogás, hanem a kereszteződés tervezett nagyobb útkeresztmetszetének hagy helyet.
Bartók Terem, Szombathely
Károlyi Antal építész életművében nagyon fontos szerepet játszott a szülőföldje, 1953–1962 között Szombathely és Vas megye főépítésze volt, de tanácsadóként szinte élete végéig részt vett a környék építészetének alakításában. Szombathely barokk korszakban létrejött kelet-nyugati tengelyének ellensúlyozására már az 1922-ben Wälder Gyula és Warga László által elkészített városrendezési terv is igyekezett kialakítani egy észak-déli tengelyt, új vertikális hangsúlyok elhelyezésével. Károlyi ezt az elvet vitte tovább a Március 15. téren a rendelőintézet hatemeletes tömbjével, majd a Művelődési és Sportházzal. Ugyancsak az észak-déli tengely kialakításához kapcsolódott a Ligeti Gabriellával közösen tervezett zeneiskola is, amely a város déli részének adott hangsúlyt. Az épület a volt zsinagóga mellé került, amelyben a két építész hangversenytermet hozott létre. Az 1975-ben megnyílt Bartók Terem igen jó akusztikájával azóta a magyar zenei élet egyik fontos színhelyévé vált.
A hangversenyterem koncepcióját már a zeneiskola építésénél figyelembe vették, Így előre elkészült a két épületet összekötő folyosó és a földszinti kiegészítő helyiségek: művészszobák, öltözők. A zsinagóga külső megjelenése a főbejárattól eltekintve változatlan maradt, a belső terét viszont vasbeton tetőszerkezettel és faburkolatú falakkal tervezték meg. A nézőtéri karzat mögött hang és képfelvételre alkalmas stúdiófülkét alakítottak ki, a megfelelő hőmérsékletet és a levegő tisztaságát légkondicionáló berendezés biztosította.
Kelenföldi Városközpont
A Kelenföldi lakótelep rendezési terve 1963-ban készült el, majd a hatvanas évek közepén megindult az építkezés is. Az 1969-es légifelvételen már áll több panel- és csúszózsalus technológiával megépült lakóház, a mai Kelenföldi Városközpont és a Bikás Park helyén azonban még a lakótelep-építés felvonulási területeit láthatjuk. Az erőltetett ütemű lakásépítés mellett a kiszolgáló létesítmények általában mindenhol háttérbe szorultak, így Kelenföldön is komoly lemaradás volt ezen a téren. A Kelenföldi Városközpont beruházási és programtervét a fővárosi tanács már 1969 márciusában elfogadta, a kivitelezést két éven belül akarták lebonyolítani, azonban az üzlet-, szolgáltató és kulturális központnak szánt komplexum első épülete, a Csemege Vállalat ABC-áruháza csak 1975-ben nyitott meg, az teljes beruházás pedig 1979-re készült el.
A városközpont tervezői, Zilahy István és Bada József már 1969-ben jól látták azt a veszélyt, hogy a lakótelepek könnyen kihalt alvóvárosokká válhatnak. Ezért az elképzelésük az volt, hogy a városközpontot olyan módon alakítsák ki, ami majd megtölti élettel a környezetét. Az épületegyüttes közepére egy sétálóutcát terveztek, ezt a társasági élet középpontjának, egy modern „korzónak” szánták.
1977 novemberére elkészült a komplexum vendéglátóipari létesítménye, a Topáz étterem, presszó és bisztró, a következő évben pedig megnyílt az üzletház is, amelyben 16 üzlet – köztük vas- és edénybolt, Keravill, óra- és ékszerbolt – kapott helyet. 1979. július 3-án felavatták a Budapesti Művelődési Központot és Könyvtárat, ami a főváros első komplex művelődési intézménye volt. A központ a Kelenföldi lakótelep, illetve az egész, akkor 200 ezer lakosú XI. kerület közművelődését szolgálta, a színháztermében kamara-előadásokkal, irodalmi estekkel, hangversenyekkel, és a különböző szakköröket és művészeti csoportokat befogadó kisebb termeivel. A mintegy 1800 négyzetméter alapterületű könyvtár a fővárosi Szabó Ervin Könyvtár legnagyobb kerületi fiókjaként nyílt meg. A Kelenföldi városközpont utolsó ütemében épült fel az eredetileg Etele, majd az 1980-as moszkvai olimpia tiszteletére Olimpia mozinak elnevezett filmszínház.
Református templom Külső-Kelenföldön
A szocializmus időszakában ideológiai okok miatt a templomépítés nem volt támogatott műfaj, így különlegességnek számít, ha egy-egy ilyen épületet fedezhetünk fel a régebbi és újabb légi felvételek összehasonlításakor. Ahhoz, hogy egy új templom megépülhessen, sokféle trükköt be kellett vetni, azért is, hogy a projekt a tiltottból a tűrt kategóriába kerülhessen, és azért is, hogy a mindig nagyon szűkös anyagi lehetőségek ellenére mégis valahogy megvalósulhasson. A Külső-Kelenföldi Református Egyházközség temploma 1981-ben készült el az Ildikó téren Szabó István tervei alapján, aki nyugdíjba vonulása után kezdett templomok és egyéb egyházi intézmények tervezésével foglalkozni. Az épület heterogén környezetben helyezkedik el, ahol a Kelenföldi lakótelep panelépületei és kisvárosias, zártsorúan épült kisebb házak egyaránt megtalálhatóak. A telken régen szénraktár állt, az építkezés megkezdése előtt egy világháborús bombatölcsér volt a templom helyén.
Az 1996-os légifelvételen már láthatjuk a református templom meglepő, hatszög alapú hasáb alakját. Az építkezéshez olcsó, az egyházközség által finanszírozható megoldásokat kellett keresni, ezért Szabó István az úgynevezett KIPSZER térrácsot alkalmazta, amelyet az ő szabadalma alapján fejlesztett ki a HUNGEXPO építkezéséhez a Könnyűipari Szerelő- és Építő Vállalat. Egy térbeli rácsszerkezetről van szó, ami a síkbeli rácsostartók bonyolultabb, háromdimenziós változatát jelenti, erre kívülről acél trapézlemez, ásványi hőszigetelés, majd alumínium burkolat került. A templom ferde tengelyével az ég felé mutat, az eredetileg drótüveg, ma polikarbonát tetősíkján át beáramló fény a szószékre és az úrasztalára helyezi az épület fókuszát.
Az Újpalotai lakótelep
A kezdetben még Páskomliget néven futó Újpalotai lakótelep beépítési tanulmánytervét Tenke 1966-ban készítette el. A Kelenföldi lakótelep tanulságaiból okulva, annak monotonitását elkerülendő sokféle háztípust alkalmazott, a beépítést tekintve pedig a lakótelepek szokásos sematikus rendje helyett a hagyományos városszerkezethez próbált visszanyúlni. Elgondolása Candilis hatását is tükrözte, aki tervezőtársaival a toulouse-i Le Mirail városrész 1962-es tervénél a korábbi felfogáshoz képet teljesen új elveket fogalmazott meg, a hagyományos városi térszerkezetet próbálta a modern lakótelepek világába visszacsempészni.
Ahogy az sok úgynevezett nőtt városra is jellemző, Tenke a lakótelep központját két tört vonalvezetésű főút metszéspontjaként alakította ki. A két főút egyúttal a lakótelep tagolásáról is gondoskodik, négy részre osztja a területet. A főutakat határoló sávházak földszintjére üzleteket, éttermeket, kávézókat képzelt el, ezek adtak volna városias hangulatot a lakótelepnek, este a kirakataik fényeivel, neon reklámjaikkal. A főutak közötti négy területrészre pedig kisebb-nagyobb lakóépületekből, valamint az az ezekhez szükséges közösségi és szolgáltató intézményekből álló úgynevezett szomszédsági egységeket tervezett.
Az Újpalotai lakótelep – ritkaságszámba menően – egy addig beépítetlen területen jött létre, egyedül csak a pestújhelyi temető esett áldozatul az építkezésnek. Tenke tanulmánytervére alapozva Mester Árpád (Buváti) készítette el a telep rendezési tervét. 1968 novemberében kezdték meg a terep előkészítését, a lakótelep alapkövét a következő év tavaszán tették le. A generáltervezés mellett Tenke Tibor vezette a lakótelep épületeinek tervezőcsoportját is, a lakóházak közül a központba helyezett úgynevezett Víztoronyház fűződik a nevéhez, amely a lakótelep utolsó épületeként 1975-ben készült el.
Az Újpesti Művelődési Központ
A korábban önálló városként funkcionáló, saját jelentős közintézményekkel és közel negyven iparvállalattal rendelkező Újpestet 1950-ben csatolták a fővároshoz. A következő évtizedekben az akkor már budapesti kerület sem úszhatta meg a szocialista időszakra az egész országban jellemző átépítési hullámot. Ahogy minden új, szocialista városközpontban, itt sem maradhatott ki a tervből a művelődési ház, különös tekintettel arra, hogy Újpestnek a kulturális élet terén nagyon komoly hagyományai voltak már önálló városként is. Az erőltetett ütemű lakásépítés mellett a kiegészítő környezeti és intézményi infrastruktúra létrehozására az építőiparnak itt sem nagyon maradt kapacitása, így bár már 1977-ben tervbe vették, hogy a következő évben hozzáfognak a kivitelezéshez, a beruházást ténylegesen elindító tanácsi döntés csak 1983-ban született meg.
A rendelkezésre álló terület tulajdonképpen nagyjából a kétszerese volt annak, amit az építészeti program szükségessé tett, azonban a tervpályázatot megnyerő Ferencz István úgy látta, hogy a műve helyzetén nagyon sokat ronthat, ha rendezetlenség veszi majd körül, vagy később egy teljesen más jellegű épület kerül mellé. Urbanisztikai szempontból is jobbnak ítélte, hogyha megpróbálja megőrizni, illetve visszaidézni, amit Újpest eredetileg zártsorú beépítéséből még egyáltalán lehetett. Mindezek alapján úgy döntött, hogy „elfoglalja” az egész területet, és úgy alakítja ki az épületegyüttest, hogy az utca vonalát és a sarkot építészeti elemekkel hangsúlyozni tudja. A szokásos, egyetlen nagy épülettömbbel megoldott művelődési központok helyett tulajdonképpen egy saját kis várost, egy önálló mikrokozmoszt alakított ki a telken belül az addigra városias jellegét nagyrészt elvesztő Újpesten. A reprezentatív megjelenés helyett keményebben megformált épület – részben előregyártott – vasbeton szerkezeteivel a tízszintes panelházakból álló környezetéhez is alkalmazkodott. A művelődési ház 1986-ra készült el.
