A Rákóczi út 58. szám alatt álló Metropol szálló működött német légierő ideiglenes szállásaként, kórházként és tervezőirodaként is, azonban a különös megszakításokat követően mindig visszatért eredeti „foglalkozásához”, a vendégek fogadásához.
Az Astoriától Keleti pályaudvarig húzódó Rákóczi út már a XVII. században létezett, az egykori várfal keleti kapuján kilépve – mely a Hatvani kapu nevet viselte és a mai Astoria szálló helyén állt – ezen az útvonalon haladtak tovább a városlakók és a kereskedők. Az egykor „Kerepescher Strasse” névre hallgató út mai elnevezését 1906-ban kapta Rákóczi Ferencről, kinek hamvait ezen az útvonalon vitték a Szent István-bazilikától a Keleti pályaudvarig.
A Rákóczi utat ma már a szecessziós, modern és historizáló épületek ritmusos váltakozása jellemzi, kiemelkedik utóbbi közül az Osvát utca sarkán álló Metropol szálló. A tervező személye bizonytalan, a Budapest magazin 1977-es júliusi száma Hudetz Józsefet nevezi meg, azonban a legtöbb forrás egész egyszerűen építész nélkül, csak 1896-ot tünteti fel az épület születésének dátumaként.
A szálloda már megnyitásakor központi fűtéssel ellátott szobákkal várta a közeli pályaudvarról érkező vendégeket. „Budapest legelsőrangu szállóinak sorában is előkelő hely illeti meg Petánovits József Metropol-szállóját, amely a Rákóczi-út 58. számú palotában van, a legmodernebb kor igényeinek megfelelően berendezve, úgy hogy ebben a szállodában a legnagyobb kényelmet biztosíthatják a vendégeknek” – olvasható az 1908-as „Budapesti Ujságirók Almanachjában”. A szálloda első tulajdonosa hírnevét a több évtizedes vendéglőiparosi tevékenységének köszönhette, Petánovits karrierjét a Király és Nagymező utca sarkán található Lampe Birhalleban kezdte, majd a Terézvárosi Kaszinóban folytatta, ezt követte a Pilseni-sörcsarnok vezetése, melynek sikerei vezették el egészen a Metropol szállóig. Szabadidejét legszívesebben a hőn szeretett lovaival töltötte, versenyistálló-tulajdonosként a versenyzésből és a telivértenyésztésből is kivette a részét.
A „Budapesti Ujságirók Almanachjából” az is kiderül, hogy a szálló rendkívüli étteremmel rendelkezett: „Az ételek kitűnőek és a mellett olcsók is. E mellett a vendégek szórakozásáról esténkint elsőrangu czigányzenekar gondoskodik.” A vendégek napközben a kávézóban tölthették szabadidejüket, melynek „berendezése olyan ízléses és díszes, hogy bátran kiállhatja a versenyt a főváros bármelyik hasonló helyiségével.”
Egészen 1912-ig, vagyis 16 éven keresztül igazgatta Petánovits a szálló ügyes-bajos dolgait, ezt követően bérlők kezébe került az irányítás. A második világháború alatt a szálló igazgatója báró Waisner volt, kinek ajtaján 1944-ben a német légierő budapesti parancsnokságának vezetője kopogtatott, majd egy nap leforgása alatt a Luftwaffe kilakoltatta a vendégeket és átvette az uralmat az épület felett. A németek szállodafoglalásának híre gyorsan terjedt a városban, az egyre fokozódó gyűlöletben végül egy kisebb csapatnyi magyar bombát dobott az étterembe. A Pest Megyei Hírlap szerint a német pezsgőfogyasztó repülőtisztek távozása épp olyan hirtelen zajlott le négy hónappal érkezésük után, mint ahogy megjelentek. Az épület ezt követően kórházzá alakult át, így „pezsgő helyett most már vér folyt a füstszagú lokálban”.
Az épület a háború után ismét szállóként nyílt meg, a földszinti vendéglátó helyiségek forgalmának a két új bérlő, Feleki Veronika és Gergely Antal adott új lendületet. A kiváló konyhával rendelkező étterem ekkor kávézóval, sörözővel egészült ki, sőt megnyílt a kerthelyiség is. „Azt mondják, hogy Feleki Veronika, aki nemrégiben még Nyírbátorban volt tanítónő, egy vékony aranylánc áruba bocsátásával kezdte az üzletet. Ennek ellenértékéből néhány hordó sört meg vagy két tucat tojást vásárolt, amit az egyik alkalmazott edényében főzött ki a pesti közönségnek. Az elgondolás helyesnek bizonyult, s egyre jobban megtelt a Metropol étterme vendégekkel. Ez azonban csak a kezdet volt. Az igazán nagy érdeklődés akkor fordult tulajdonképpen a Metropol felé, amikor itt találkozott az infláció egész söpredéke, világa, az arany- és valutafeketézők, a cigarettacsempészek és az éjszakai vetkőztetők” – írta Kasznár Zoltán A Metropol viharos életregénye című cikkében az 1989. júliusi Pest Megyei Hírlapban. Az alvilág fenegyerekeinek felbukkanása magával hozta a bűncselekményeket is, a botrányok és a berendezési tárgyak összetörése teljesen hétköznapivá vált, sőt, tömegverekedésre is akadt példa. Végül egy ismételt funkcióváltás vetett véget a zűrzavarnak 1948-ban, amikor is a szobák tervezőirodákká alakultak át.
Mielőtt 1960 nyarától ismét a vendégeké lett a főszerep, az épület közösségi tereit átalakították, az 1961-es Magyar Építőművészet már az újjávarázsolt szállóról számolt be. A földszinten söröző, gyorskiszolgáló étterem és egy eszpresszó várta a vendégeket, utóbbi falát Megyeri Barna szobrász munkái díszítették. A hotel nem érte be csupán egyetlen képzőművészeti alkotással, az étteremben Bernáth Aurél Pestet ábrázoló freskója mellett Csohány Kálmán kerámia faliképe helyezkedett el. A porta felett Szlávics László vándormadarakat ábrázoló alkotása volt, a söröző falát pedig Gádor István képsorozata díszítette. A vendéglátóhelységek átalakítási terveit Nagy Károly építőművész (KERTI) készítette.
40 évvel ezelőtt, 1978-ban kisebb átalakításokon esett át a Metropol, néhány hónap alatt modernizálták a szobákat, és átépítették az éttermeket. 1989-ben még kétcsillagos szállodaként működött, azonban elavultsága miatt egyre inkább egy teljes felújításra és átalakításra szorult. A több mint 120 éves múltra visszatekintő épület jelenleg élénk színű kiegészítőkkel hangulatossá varázsolt szobákkal várja vendégeit Ibis Styles Budapest Center néven.
Források:
A Budapesti Ujságirók Aalmanachja 1908.
Pesti Hírlap 1936. február
Az Ujsag 1936. február
Házi Tájékoztató 1945. január
Magyar Nemzet 1960. szeptember
Pest Megyei Hírlap 1989. július
