Építészeti arcképcsarnok

Talán nem kegyeletsértő, ha a Budapest városképét meghatározó egyik nagy építészünkre, Alpár Ignácra halála 90. évfordulóján felesége legendás felkiáltásával emlékezünk. A cikkből az is kiderül: mitől háborodott így fel Antónia asszony?

És hozzátehetjük: mestere a tereknek, a formáknak és az ornamentikának. A fasori református templom, a városmajori kis templom, a Rákócziánum kápolnája mellett az első modern templomunkként számontartott győr-gyárvárosi templom tervezője és a városmajori új templom egyik megalkotója, Árkay Aladár 150 éve született.

„A tervező építészek: Bierbauer és Králik a jövőbe pillantva, egy igazán eredeti elgondolást valósítottak meg.” – írta a milánói Corriere della Sera 1937-ben az akkor újonnan elkészült Budaörsi repülőtérről. A ma 125 éve született Borbíró (Bierbauer) Virgil épületei mellett a Tér és Forma szerkesztőjeként vált a két világháború közti építészet meghatározó figurájává. A folyóiratot nagyrészt ő teremtette meg, az pedig Borbíró „szavának súlyt, szerepének teret és formát adott”.

Alig néhány évvel az 1956-os forradalom után, a kádári Magyarország akkor még korántsem legvidámabb barakkjából közel húsz fiatal építész szabadulhatott ki egy rövid időre, hogy egyéves gyakorlat keretében szerezhessen testközeli tapasztalatokat Angliában a „hanyatló nyugat” építészetéről. A program a Londonban élő, magyar származású brutalista építész, Goldfinger Ernő ötlete nyomán és hathatós támogatásával jött létre. Az „angliás” magyar építészek közé tartozott Callmeyer Ferenc is, aki 1963 és 1965 közt a londoni Richard Sheppard Robson & Parters irodában dolgozhatott az uxbridge-i Brunel Műszaki Egyetem új campusának tervezési munkáin, több épületen önálló tervezőként.

A Fehér köpeny & rajzasztal pódiumbeszélgetés-sorozat hatodik estjén Callmeyer Ferenc építész volt a Lechner Tudásközpont vendége. Elbeszéléseiből egy kimagasló építészeti pálya és a személyesen átélt XX. századi magyar történelem metszetének mozaikjai rajzolódtak ki.

December 12-én, kedden este hattól újabb „Fehér köpeny & rajzasztal” beszélgetést tartunk a Lechner Tudásközpontban, immáron a hatodikat. Vendégünk ezúttal CF, azaz Callmeyer Ferenc, kétszeres Ybl Miklós-, Príma- és nívódíjas építész lesz.

Budapest számos, a város arculatát ma is meghatározó épületét tervezte a 170 évvel ezelőtt, 1850-ben született Czigler Győző. A többgenerációs építészcsaládból származó mesterember leghíresebb munkái között szerepel a Hunyadi téri és a Hold utcai vásárcsarnok, a Központi Statisztikai Hivatal főépülete, a Gozsdu-udvar, a Budapesti Műszaki Egyetem kémiai és fizikai pavilonjai, valamint a Dvorzsák Edével közösen tervezett Széchenyi fürdő.

Március 29-én este, a Lechner Tudásközpont Fehér köpeny & rajzasztal beszélgetéssorozatának harmadik estjén Csorba Zoltán építésszel tekinthettük át változatos szakmai életútját. A VÁTI legendás, Farkas Tibor vezette balatoni csoportjának tagjaként, vagy később Tenke Tibor mellett az Újpalotai lakótelep H jelű házainak építész tervezőjeként a hazai háború utáni építészet olyan fontos fejezeteinek volt a szereplője, melyek hatása máig jelentős, megvitatása aktuális.

Cikkünk előző részében áttekintettük, hogy milyen történelmi okai voltak Budapesten a lakáskrízis kialakulásának, és hogyan kezdték azt felszámolni a hatvanas évek közepétől elterjedő iparosított lakástermeléssel. A mostani írásban azt próbáljuk meg feltárni, hogy a panel-lakótelepek építésének első évtizede során felszínre bukó problémákra, hibákra hogyan keresték a megoldást az Újpalotai lakótelep tervezői. Ugyanezt a kérdést fogjuk körüljárni Csorba Zoltánnal, a Fehér köpeny & rajzasztal beszélgetéssorozat következő vendégével, aki a lakótelep tervezésében várostervezőként és építészként is részt vett.

A XX. század Magyarországának egyik legégetőbb problémáját, a lakáskrízist csak a hetvenes-nyolcvanas évekre sikerült megoldani, köszönhetően az iparosított lakásépítésnek. A mennyiségi termelés érdekében azonban annyi áldozatot kellett meghozni, hogy már a lakótelep-építés első évtizedét követően joggal erősödtek fel a kritikák mind az építészek-városépítészek, mind a szakmán kívüli – használó – nagyközönség részéről. Az Újpalotai lakótelep tervezői, Tenke Tibor és társai ezekre a hibákra keresték a megoldásokat, amikor egy új szemléletű lakóegyüttest álmodtak meg. A Fehér köpeny és rajzasztal című beszélgetéssorozat következő vendégével, Csorba Zoltánnal, aki a telep városépítészeti és építészeti tervezésében is szerepet vállalt, arra is keressük majd a választ, hogy mennyire sikerült a 70-es évek új elveit átültetni a hazai viszonyok közé. Cikkünk első részében a lakásprobléma kialakulásának történetét, a hazai iparosított lakásépítés kezdeteit, valamint azt próbáljuk meg áttekinteni, milyen problémákat vetettek fel az első lakótelepek.

Csorba Zoltán, a soron következő, harmadik „Fehér köpeny & rajzasztal” beszélgetés vendége nem sokkal a kezdetek után, 1961-ben kapcsolódott be Farkas Tibor és balatoni csoportjának a VÁTI-ban folyó munkájába. Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján készült Balatoni Regionális Terv a magyar urbanisztika történetének egyik már-már mitologikus, nemzetközi sikereket is elért fejezete, melynek történetét azonban csak az utóbbi években kezdték részletesen feltárni a téma iránt elkötelezett hazai kutatók.

Tegnap este, a Lechner Tudásközpont „Fehér köpeny és rajzasztal” sorozatának első beszélgetésén Dragonits Tamás telt ház előtt helyezte személyes megvilágításba az 50-es, 60-as évek magyar építészetét, műemlékvédelmét. Az építészettörténeti témájú szakirodalomból - részben - ismert alkotások és események attól válnak érthetővé és igazán értékelhetővé, hogy láthatóvá válik mögöttük az emberi szál, a privát, megélt történelem.

Dragonits Tamás, a Lechner Tudásközpont november 29-én rendezendő Fehér köpeny és rajzasztal című pódiumbeszélgetés sorozatának első vendége a „dániás” építészcsoport egyik utolsó képviselője. Vámossy Ferenc azt írja: „A Dániát és többnyire Svédországot is megismerő fiatal építészek 1946-ban tértek haza, feltöltve az északi építészet benyomásaival. Farkasdy Zoltán, Jánossy György, Zalaváry Lajos, Pál Balázs, Dragonits Tamás, Harasta Miklós, Hottovy Tibor azok, akik az 1950-es években vagy később e hatást építészetünkre közvetítették.” De hogy kerültek a fiatal magyar építészek Skandináviába a második világháború zűrzavarában?

„Őrült lángész, zseniális konstruktőr, megkésett középkori építőmester vagy a „mértéktelen gigantizmus” megszállottja?” – teszi fel a kérdést Moravánszky Ákos Gaudíról szóló könyvének bevezetőjében. „Zseni vagy őrült?” – kérdezi Rainer Zerbst a Taschen sorozatban megjelent Gaudí kötet szerzője. 165 éve, 1852. június 25-én született a katalán építész, aki extravaganciájával ezeket a kérdéseket generálta.

200 éve született Gerster Károly, a XIX. századi romantikus építészet egyik mestere. A Feszl Frigyessel és Kauser Lipóttal összefonódó munkássága során a bérházak mellett a nevéhez fűződnek többek között a "szegedi Pilvax" néven híressé vált Fekete-ház, a pécsi zsinagóga, valamint a Deák Téri Evangélikus Gimnázium egyik épületének tervei is.

Ma 155 éve, 1863. június 29-én született Giergl Kálmán. Többek között a Klotild paloták, a volt Királyi Bérpalota és a Zeneakadémia tervezéséről ismert építész élete nem csupán a fényűző paloták és a kórházak építése körül forgott, szenvedélyes utazó, sportoló, író és szőnyegszakértő is volt.

„Hajónk feltűnést keltett, és csakhamar gróf Nádasdy Ferenc, gróf Esterházy, Inkey és többen hozattak vagy építtettek hajókat, és így keletkezett a „Stefánia Jacht Klub”, amelynek klubházat is építettem.” – írja önéletrajzában az éppen 170 éve, 1847. június 9-én született Hauszmann Alajos építész, akiben nemcsak több jelentős épületünk tervezőjét, hanem a balatoni jachtsport egyik elindítóját is tisztelhetjük.

120 éve, 1896-ban készült el Hauszmann Alajos tervei alapján a Néprajzi Múzeum – akkor Igazságügyi Palota vagy Kúria – épülete, a zárókövet maga Ferenc József tette le „hercegek, az ország zászlós urai, a miniszterek és nagyszámú meghívott vendégek” jelenlétében az október 20-i avató ünnepségen.

Érdekességek a Lechner Tudásközpont szakkönyvtárából

A cím első ránézésre ellentmondásosnak tűnik: mi köze van Hauszmann Alajosnak, a historizmus egyik nagy mesterének a modern építészethez? A kérdésre a választ Hauszmann Néhány szó a modern építészetről című műve adja meg.

A helyi viszonyok és igények ismerete, fölényes építészeti tudás, kitűnő arány- és formaérzék, józan, tárgyilagos felfogás, az építtetők becsületes kiszolgálása – Hild József, a reformkor egyik meghatározó építésze 1867. március 6-án, éppen 150 éve hunyt el.

„Időközben a Bauhaus eszméje mindenütt elterjedt; de annyira vissza is éltek vele és félre is értették, hogy ma már a vitákban (…) úgy dobálóznak az úgynevezett »Bauhaus-stílus« népszerű verziójával, mintha ilyen formalisztikus dogma valóban létezett volna. Éppen ellenkezőleg: az erősségünk az volt, hogy nem voltak előírások és szabályok, (…) hanem csak egy vezető kéz és rendkívül ösztönző atmoszféra (…)” – írta már 1966-ban Walter Gropius, a Bauhaus megalapítója, majd a Harvard professzora. A nagy hatású építész, akinek budapesti előadását Márai Sándor is meghallgatta, 50 éve, 1969. július 5-én hunyt el.

Jé, én ebbe az iskolába jártam szolfézsra – csodálkozott rá kolléganőnk egyszer csak az egyik Jeney épületre, amelynek a fotóival egy ideje már dolgozott. Igen, valahogy így van ez: lakunk, tanulunk, dolgozunk az épületekben, de nem igazán figyelünk arra, mi van körülöttünk.

Városainkban járva általában rohanunk egyik helyről a másikra, nincs időnk felnézni az épületek homlokzatára, a történetükről pedig még kevesebbet tudunk. Pedig nagyon sok olyan érték vesz minket körül, amit érdemes megismernünk.

A II. világháború utáni modern építészet értékeiből: Budapest V., Só utca 5.

Az elsősorban Németországban híressé vált magyar származású Kaufmann Oszkár leghíresebb munkái közé sorolható a berlini Hebbel-színház, a Volksbühne, valamint a Tel-Avivban található Habima Színház. A 146 éve született színházépítő mester a második világháborút követően Budapesten élt, ekkor készítette el a Madách Színház terveit, melynek megépülését már nem láthatta.

„Nem a markáns, farmeros, a fővárosból ideszármazottan is őshonos kecskemétit, nem összevontan is átható tekintetét, keményszó-formázó száját, higgadt mozdulatait, ilyen-olyan esetlegességét, nem egyszerűen őt magát – teljesebb, maradandó arcát, alakját; az építményeit látom” – írta Nádor Tamás Kerényi Józsefről, akinek a Lechner Tudásközpontban őrzött életművéből október 16-án nyílik kiállítás.

A Megfagyott muzsikus című diáklap egyik elindítója és névadója, a Műegyetem és a Képzőművészeti Főiskola tanára, Lechner Ödön unokaöccse, a felvidéki pártázatos reneszánsz stílus felelevenítője, de a klasszicizmusnak és a harmincas évek modernizmusának is biztos kezű művelője. 140 éve született Kismarty-Lechner Jenő, aki nemzetközi szinten is elismert építészünk volt: 1922-ben a Chicago Tribune napilap székházának pályázatán „Mention Honorable” elismerést kapott, a Genfben kiadott Meister der Baukunst könyvsorozat pedig 1930-ban szentelt egy kötetet munkásságának.

Már egy ősrégi kínai közmondás azt tartja, hogy minden művészre ezer kontár jut – mondta egy előadásában a kortársai körében humorérzékéről is közismert dr. Kismarty-Lechner Jenő, akinek munkásságát több más Lechnerével együtt a Lechner Tudásközpont szeptember 30-ig megtekinthető kiállítása bemutatja.

A Mészöly utcáról nemcsak a Mészöly Tanszéknek kellene eszünkbe jutnia (a fiatalabbak kedvéért: Mészöly Söröző, a műegyetemisták egyik egykori törzshelye), itt áll egy Lechner Jenő által tervezett lakóház is, amelyben az építész élete végéig élt és alkotott.

Hogyan került Ikarovics elvtárs szobra dr. Kismarty-Lechner Jenő albertfalvi templomának szentélyébe? Nos, a szocializmus szürreális világában sok minden megtörténhetett…

A századforduló idején még volt „általános” építészeti kultúra. Igaz, a kőművesmesteri vizsgán még 1946-ban is fel kellett tudni rajzolni egy toszkán oszloprendet – írja egy visszaemlékezésében Kismarty-Lechner Kamill, akinek az életútjával a Lechner Tudásközpont kamarakiállításán közelebbről is megismerkedhettünk.

A városháza és a zsinagóga Szabadkán, a Sas-palota Nagyváradon, a városháza és a kultúrpalota Marosvásárhelyen – a magyar szecessziónak ezek a lechneri utat követő gyönyörű alkotásai a 150 éve született Komor Marcell és négy évvel idősebb, de szintén november elején született tervezőtársa, Jakab Dezső együttjátékából keletkeztek. Egy későbbi közös munkájuk az OTI székháza, amelynek pártázatos toronyházát eredeti formájában már csak archív fotókon láthatjuk.

Az Arts and Crafts nyomdokain járva Kós Károly az elidegenedő világban egymástól egyre távolabb kerülő hétköznapi élet és művészet egységét akarta újrateremteni. A december 16-án született építész, grafikus, író, könyvkiadó, pedagógus, kultúraszervező, politikus (és még ki tudja, mi minden) halálának negyvenedik évfordulójáról idén emlékeztünk meg.

A nagy, pesti bérház: még ma is így hívjuk a Budapest városszövetét leginkább meghatározó épületeinket, pedig ma már ezek legnagyobb része társasházként működik. A pesti bérház fogalma túlnő az építészeten: ez már történelem, irodalom, szociológia – maga az élet.

A Balaton szélesebb társadalmi rétegek számára elérhető nyaralóhellyé válása már az I. világháború után megindult. Az új idők új igényeinek megfelelő nyaralótípus kikísérletezésében Kotsis Iván jelentős szerepet vállalt, míg az öccse, Kotsis Endre munkái között ismert egyetlen nyaraló a régebbi, városhoz közeli típust testesíti meg, de mai szemmel nézve is meglepően korszerű építészeti megformálással.

A kiállítás eredetileg Kotsis Ivánnal foglalkozott volna szakmai hagyatékának a Lechner Tudásközpontba került részei alapján, az anyagok feldolgozása során azonban egyszer csak öccse, a pontosan 120 éve született Kotsis Endre építész lépett elénk váratlanul. Így a május 10-én 18 órakor megnyíló kiállítás témája a két építész testvér: a Kotsis-fivérek lesznek.

A nagy, pesti bérház: még ma is így hívjuk a Budapest városszövetét leginkább meghatározó épületeinket, pedig ma már ezek legnagyobb része társasházként működik. A pesti bérház fogalma túlnő az építészeten: ez már történelem, irodalom, szociológia – maga az élet.

A Balaton szélesebb társadalmi rétegek számára elérhető nyaralóhellyé válása már az I. világháború után megindult. Az új idők új igényeinek megfelelő nyaralótípus kikísérletezésében Kotsis Iván jelentős szerepet vállalt, míg az öccse, Kotsis Endre munkái között ismert egyetlen nyaraló a régebbi, városhoz közeli típust testesíti meg, de mai szemmel nézve is meglepően korszerű építészeti megformálással.

Kotsis Iván életművében tervezői, tanári és szakírói tevékenységei egymással szorosan összefonódó területeket jelentettek. Nagy szakmai tudását publikációk, jegyzetek, könyvek őrzik. Létezik azonban egy kézirat, mely eddig rejtve maradt a nagyközönség elől.

A már a két világháború között kialakult mentalitás, amely szerint „házam különbözzék az összes többiektől és legalább egy szobával több legyen benne, mint az előzőleg felépültekben” nem kedvezett a sorházépítésnek, bár azt több írás is népszerűsítette, köztük dr. Kotsis Iván Sorházak alaprajzi megoldásai című műve.

„… a mi közönségünk az épületeket kizárólag, mint célszerűségi eszközt, mint használati tárgyat tekinti, úgy, mint egy olyan cikket, amely az élet fenntartásához szükséges, és nem kíván abban architektonikus szépségeket is látni.” – írta dr. Kotsis Iván a 20-as évek elején, amikor két tervgyűjteményben is publikálta addigi munkáit.

Grafikus, bútortervező, iparművész, belsőépítész, építész és műegyetemi tanár: idén 70 éve, 1948 novemberében hunyt el Kozma Lajos. Sokszínű munkásságának lenyomatát nem csupán az Átrium-mozi és a híres mesélőszék őrzi, hanem számtalan családi- és bérház, bútor és illusztráció – a Műcsarnokban szeptemberben nyílt Budapesti Műhely és Kozma Lajos című kiállításon ez utóbbiakat ismerhetik meg az érdeklődők.

150 éve, 1869. június 18-án született Kőrössy Albert Kálmán építész, a magyar szecesszió jelentős képviselője. „…úgy hat a szemlélőre, miként ha tündérkastély volna. Aki megpillantja, akaratlanul is megáll és gyönyörködik üde szépségében” – olvasható a Kőrössy tervei alapján megépült Könyves Kálmán úti Tündérpalotáról. Munkásságát kutatva azonban nem csupán középületek bukkannak fel, bérházak, villák, sőt még egy virágüzlet portálja is őrzi a lechneri szecesszió lenyomatát.

Az egy éve elhunyt Kubinszky Mihály Széchenyi- és Ybl Miklós-díjas építész városépítési és városrendezési munkásságát bemutató írás jelent meg a Soproni Szemlében Zábránszkyné Pap Klára, az Országos Főépítészi Kollégium nyugalmazott titkárának tollából.

A XIX. század végén Magyarország millenniumi építőlázban égett, melynek köszönhetően számos ikonikus épülettel gazdagodtak városaink. Ennek a hullámnak egyik meghatározó alakja volt Lang Adolf, kinek munkái Budapest mellett Pécs, Szeged és Bukarest utcáit is ékesítik. A híres építőművész 170 éve született.

Sajnálatosan rövid élete nem tette lehetővé, hogy a második világháború utáni építészetnek is meghatározó alakjává váljon funkcionalista szellemű modern épületeivel, pedig bizonyára így történt volna. Hatvanöt évvel ezelőtt, 1953. augusztus 13-án halt meg Lauber László építész, a 20. század első felének kiemelkedő hazai avantgárd építésze.

Lázár Antal, Kossuth- és Ybl-díjas egykori IPARTERV-es építész, a Műegyetem Építészmérnöki karának korábbi dékánja 2017-ben úgy döntött, hogy építészirodájának tervarchívumát a Lechner Tudásközpont tervtárában helyezi el, ahol hosszú távon is biztosított lesz a dokumentációk szakszerű megőrzése és nyilvános kutathatósága. Erről a döntéséről, valamint hosszú és izgalmas építészeti pályájáról beszélgetünk vele a Fehér köpeny & rajzasztal pódiumbeszélgetés-sorozat következő, VII. estjén, 2018. február 13-án, kedden este hattól a Lechnerben.

Tizenhat évesen szabadságharcos, majd az ország első városi főmérnöke, európai látókörű szakember, aki nagyban meghatározta Budapest és Szeged jövőjét – 120 éve, 1897. november 18-án hunyt el Lechner Lajos.

Ki gondolná, hogy ez a figyelmeztető tábla a Bartók Béla úton a mai Szatyor Bár tőszomszédságában állt egykor? Nem is annyira régen, a 19. század végén, amikor Lechner Gyula bérházának építkezése megkezdődött itt, öccse, Lechner Ödön tervei alapján.

„Elegem van Le Corbusier-ből.” – írta Kotsis Endre a Tér és Formában, 1943-ban. A következő sorokban finomította a véleményét, de az biztos, hogy a modern mozgalom egyik elindítójaként ismert, pontosan 130 éve született francia építész – ahogy ez a markáns újítókkal lenni szokott – megosztotta a közvéleményt: voltak rajongói, voltak epigonjai és voltak támadói.

A különösen barátságtalan idő ellenére ismét telt ház volt kedden este az egykori Lágymányosi Dohánygyár raktárában. A fővárosi védettségű ipari épület ma a Lechner Tudásközpontnak ad otthont, az évszázados vasbeton szerkezet a hazai modern építészet előfutára, mely a Tudásközpont Dokumentációs Központjának gyűjtőkörét adja, s melynek kutatása, a hozzá kapcsolódó dokumentációk megőrzése az intézmény egyik fő feladata és küldetése. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a későmodern kor építészeit, várostervezőit megszólaltassuk; a korabeli írott dokumentumokat, terveket, szaksajtóbeli tudósításokat az oral history eszközeire támaszkodva világítsuk meg, a kor szereplőinek visszaemlékezésein keresztül tegyük személyessé, hitelessé. Ezért hívtuk életre a „Fehér köpeny & rajzasztal” című pódiumbeszélgetés-sorozatot is: a magyar állami és tanácsi tervezőintézetek korát szeretnénk a személyes tapasztalatokkal rendelkező építészgeneráció szemüvegén keresztül látni és láttatni.

Salgótarján új városközpontja a háború utáni modern magyar építészet egyedülálló, városléptékű kísérlete, melynek kulcsszereplője Magyar Géza. A kétszeres Ybl Miklós-díjas, Állami díjas építész lesz a Lechner Tudásközpont vendége a Fehér köpeny és rajzasztal című pódiumbeszélgetés-sorozat második estéjén, amely január 31-én, kedden este 6 órakor veszi kezdetét.

A mai kor szenzációhajhászásától nem maradtak el sokban elődeink sem: a millenniumi ünnepségekre Ős-Budavára néven a Városligetben létrehozott szórakoztató negyedben minden volt, ami csak elképzelhető és az is, ami elképzelhetetlen. Az éppen 115 éve született Oskar Marmorek építész tervei alapján felépült terület alapvetően a török kori budai várat imitálta, de a forgatag nemzetközi volt.

Lechner Ödön nem kapott műegyetemi katedrát és a sokak által remélt mesteriskolája sem valósult meg, ennek ellenére a következő generáció építészei között sok követőre talált. Komor Marcell, Jakab Dezső, Lajta Béla, a Vágó-fivérek nem a formajegyeit másolták, hanem a szemléletét vették át és ennek szellemében törekedtek egy sajátosan magyar építészet létrehozására. Ebbe a körbe tartozott a 140 éve született Málnai Béla is, aki pályája első szakaszában Haász Gyulával, majd önállóan dolgozott, és az épületei – köztük sok igényes bérház – mellett A Ház folyóirat alapítójaként és főszerkesztőjeként is ismertté vált.

Egy Otto Wagner tanítvány, aki bejárta Egyiptomot és Indiát, előadásokat tartott Bécsben, Rómában és Bombayben, dolgozott Párizsban Hennebique irodájában, felépítette az első magyar vasbeton színházat, de az 50-es években már csak a tervteljesítéshez jól használható szakmai tudása és alkalmazkodó magatartása miatt megtűrt segédtervező – 140 éve, 1877. augusztus 23-án született Medgyaszay István építész.

165 éve, 1853. november 7-én született Meinig Artúr építész. A századfordulós Budapest olyan jellegzetes épületei fűződnek a nevéhez, mint a Palotanegyedben álló Károlyi-Csekonics- és Wenckheim-palota, a Magyar Áltanos Takarékpénztár, a Stefánia Palota vagy a Szabadság teret meghatározó Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Részvénytársaság egykori székháza.

„Sohasem láttam még olyan jó statikai megoldást, mely ne lett volna egyben építészetileg is kifejező” – mondta Pier Luigi Nervi, aki zseniális szerkezeti terveivel építészetet alkotott. A szerkezeti logikából latinos temperamentummal esztétikát varázsló olasz mérnök, olimpiai és kiállítási csarnokok, egyházi épületek, toronyházak tervezője 40 éve, 1979. január 9-én hunyt el.

Az Architecture d'Aujourd'hui kiállításán, Párizsban is nagy sikerrel szerepelt Barát-Novák építésziroda sok értékes bérházat adott Budapestnek, de az ő nevükhöz fűződik többek között a Napraforgó utcai mintatelep egy lakóháza és az albertfalvi OTI-telep is. Az építészpáros – amelynek egyik tagja, Novák Ede január 15-én lenne 130 éves – Kós Károly és a Fiatalok csoportjának stílusától indult el, későbbi műveiken pedig a modernizmus és az art deco hatása figyelhető meg.

A címben szereplő gondolat, amit Hauszmann Alajos írt le 1908-ban, jól jellemzi a Bécsi Képzőművészeti Akadémián Friedrich Ohmann által vezetett építésziskola működését is.

120 éve, 1898. március 8-án, azaz a mai nőnap időpontjában született Pécsi Eszter, az első nő hazánkban, aki építészmérnöki oklevelet szerzett. Diplomáját szintén nőnapon, 1920. március 8-án vette át a Műegyetemen. A nehéz sorsú, hétgyermekes kecskeméti családból származó kislány élete ma is az akarat és a küzdés példája minden ember számára.

105 éve, 1913. augusztus 21-én hunyt el Pfaff Ferenc a Magyar Államvasutak hőskorának főépítésze és a Műegyetem tanára.

„… kitűnő építész volt, alapos ismerője a régi formáknak, működésében mindig a tiszta klasszikai alakok körében mozgott, s a mit nála láttam és tőle megtanultam az megmaradt nekem egész életemben.” – írta Ybl Miklós egykori mesteréről, a 245 éve, 1773. augusztus 30-án született Pollack Mihályról. A legismertebb alkotásaként számon tartott Magyar Nemzeti Múzeum mellett paloták, kastélyok, bérházak és középületek sora őrzi tolla nyomát.

Igazi korabeli közösségi projekt volt a Nemzeti Múzeum születése. Valaki telket adott, valaki kincseket, így gyarapodott nemzetünk emlékezete. „A Nemzeti Múzeum palotája azok közé a kevés számú műemlékeink közé tartozik, amelyek egymást követő generációk szeretetteljes gondoskodásának örök témái voltak.” – áll dr. Lechner Jenő A Magyar Nemzeti Múzeum épülete 1836-1926 című könyvében. A közösség nagylelkű támogatása kellett ahhoz, hogy Széchenyi Ferenc, József nádor, Pollack Mihály áldozatot nem sajnálva, akadályt nem ismerve dolgozhassanak a kulturális és tudományos gyarapodás helyszínéül szolgáló Nemzeti Múzeum megteremtéséért.

Kevés olyan építészünk van, aki törzsfőnökökkel tárgyalt, vagy éppen kétfeleséges, hétgyermekes családok számára tervezett lakásokat. A 90 éve, 1928. május 28-án született Polónyi Károly életművét felelevenítő cikksorozatunk második részében Nigériától Budapestig ível a változatos helyszínek sora.

Gyula, Budapest, a Balaton, Ghána, Nigéria, Algéria, Etiópia – egy nem mindennapi életút állomásai. Kétrészes cikksorozatunk első írásában 1969-ig követjük nyomon Polónyi Károly építész, urbanista, az Abercrombie-díjjal kitüntetett Balatoni Regionális Tervvázlat egyik társtervezője szakmai pályáját.

Amikor az őszi napsütés ereje késő délutánra már csökken, jólesik beülni egy meleg kávéházba. A legendás Centrálról mindenki hallott, kevésbé ismerjük azonban az épület tervezőjének, Quittner Zsigmondnak a nevét, aki száz éve, 1918. október 25-én hunyt el.

Id. Rimanóczy Gyulát – az első magyar modern templomnak indult, majd másodikként elkészült Pasaréti téri templom tervezőjét – a két világháború közötti építészetünk egyik legjelentősebb alakjaként tartjuk számon. A 115 éve született és 60 éve, 1958. december 21-én elhunyt mester egy többgenerációs építészdinasztia tagjaként meghatározó szerepet játszott az ötvenes években is, amikor a nagyon korlátozott lehetőségek között is sikerült megtalálnia a minőségi építészet útját.

A „Fehér köpeny & rajzasztal” pódiumbeszélgetés-sorozat ötödik estjén Rimanóczy Jenő Ybl-díjas építész volt a Lechner Tudásközpont vendége.

Régi építész család sarja, Rimanóczy Jenő lesz a nyári szünetről visszatérő, kéthavonta jelentkező Fehér köpeny és rajzasztal című pódiumbeszélgetés-sorozat szezonnyitó vendége. A most 84. évében járó mester 2017. október 10-én, kedden este 18 órától a Lechner Tudásközpont ötödik estjének kulcsfigurájaként a Rimanóczy-építészdinasztiáról és a saját pályájáról fog mesélni.

A „Fehér köpeny & rajzasztal” estéken Mészáros Ábel beszélget az 1945 és 1990 közötti hazai építészet meghatározó szereplőivel. 2017. október 10-én Rimanóczy Jenő (*1933, Budapest) Ybl Miklós- és Budapestért díjas, az MMA Építőművészeti Tagozat díjával kitüntetett építészmérnök, a Mesteriskola korábbi vezető építésze lesz a vendégünk.

Némi aggodalommal kezdtem bele az anyaggyűjtésbe id. Rimanóczy Kálmán halálának 110. évfordulójára készülődve: vajon a később nagy neveket felsorakoztató Rimanóczy építészdinasztia legelső tagja is szolgál-e egy cikk megírásához elég érdekfeszítő részlettel? Aztán nagyon gyorsan itt is bebizonyosodott, hogy bárhová nyúlunk a múltunkban, mindenhol rengeteg érték és érdekesség kerül elő.

Szokatlan ötletek a lakóházaktól a repülőterekig – a július 14-én 80 éves Moshe Safdie sosem a kitaposott úton halad, hanem egyedi megoldásokat keres. „Újra kell gondolnunk a középületeinket és köztereinket” – mondja az építész, aki ingből is csak saját tervezésűt hord.

Steindl Imre tanítványa, Pecz Samu tanársegédje és munkatársa. Életútja történelmi korszakokon ívelt át: részt vett a milleniumi kiállítás előkészítésében és a II. világháború utáni újjáépítésben is – ma 150 éve született Sándy Gyula építész.

„Működésünk szerény módon kezdődött. A tagok kötelesek voltak szakbeli különleges tanulmányaikról előadásokban számot adni és rajzbeli tanulmányaikat autographikus többszörösítés által a társak közkincsévé tenni.” – írta a Wiener Bauhütte elindulásáról Schulek Frigyes, aki 175 éve, 1841. november 19-én született.

„Működésünk szerény módon kezdődött. A tagok kötelesek voltak szakbeli különleges tanulmányaikról előadásokban számot adni és rajzbeli tanulmányaikat autographikus többszörösítés által a társak közkincsévé tenni.” – írta a Wiener Bauhütte elindulásáról Schulek Frigyes, aki 175 éve, 1841. november 19-én született.

„Működésünk szerény módon kezdődött. A tagok kötelesek voltak szakbeli különleges tanulmányaikról előadásokban számot adni és rajzbeli tanulmányaikat autographikus többszörösítés által a társak közkincsévé tenni.” – írta a Wiener Bauhütte elindulásáról Schulek Frigyes, aki 175 éve, 1841. november 19-én született.

A hagyomány és az újítás nem ellentétes, hanem egymást kiegészítő fogalmak – mondta Álvaro Siza egy interjúban. A portugál mester, akinek a házai – tanítványa, Eduardo Souto de Moura szerint – olyanok, mint a napsütésben heverésző macskák, ma ünnepli 85. születésnapját.

„Megilletődéssel gondolok reá, hogy ez a hatalmas alak nincs többé. Szinte el sem hihetem, hogy mindössze csak hatvanhárom évet ért el. Hiszen annyit, mint ő, alig produkált építészetünk talán az egy Ybl Miklós kivételével.” – írta Komor Marcell Steindl Imréről, aki 115 éve, 1902. augusztus 31-én hunyt el.

„Működésünk szerény módon kezdődött. A tagok kötelesek voltak szakbeli különleges tanulmányaikról előadásokban számot adni és rajzbeli tanulmányaikat autographikus többszörösítés által a társak közkincsévé tenni.” – írta a Wiener Bauhütte elindulásáról Schulek Frigyes, aki 175 éve, 1841. november 19-én született.

Szkalnitzky Antal neve nem annyira ismert, pedig a kiegyezés korának egyik legjelentősebb építésze volt. Állami és magánmegbízásokkal elhalmozott tervező, aki a szakmai közéletnek és az építészképzésnek is fontos alakja volt. Hauszmann Alajos mestere, a Hungária Nagyszálló, a Főposta, a Thonet-udvar, az Egyetemi Könyvtár és az Oktogon épületeinek tervezője nagyon fiatalon, negyvenkét évesen éppen 140 éve hunyt el.

A Lechner Tudásközpont 1945 utáni magyar építészettel foglalkozó beszélgetéssorozatának következő, 4. estjén Török Ferenc építész, a Budapesti Műszaki Egyetem Középülettervezési tanszékének korábbi tanszékvezető egyetemi tanára lesz Mészáros Ábel vendége. Építészetének különlegessége, hogy egyetemi oktatóként nem kényszerült tervezőintézeti keretek közé, megrendelőivel, építtetőivel személyes kapcsolatba kerülve elmélyült, kooperatív tervezési folyamatot végigjárva tervezte és tervezi meg házait. Gondolkodásmódját meghatározza az etikus attitűd, mindenkor az építtető, használó személy, közösség lehetőségeit, igényeit, érzéseit tartja szem előtt. Nagy hatást gyakorolt rá a két világháború közti regionális modern, és a 60-as, 70-es évek nemzetközi építészeti diskurzusát átszövő kritikai regionalizmus.

„A városnak állandóan mesélni kell az utcán járóknak. Az epikát bele kell vinni az építészetbe és a várostervezésbe. Értik kérem” – oktatta hallgatóit a ma 125 éve született Weichinger Károly, az építész kar legendás tanára.