„Titáni erő és törhetetlen akarat lobogott benne”

110 éve, 1908. január 2-án hunyt el id. Rimanóczy Kálmán

Némi aggodalommal kezdtem bele az anyaggyűjtésbe id. Rimanóczy Kálmán halálának 110. évfordulójára készülődve: vajon a később nagy neveket felsorakoztató Rimanóczy építészdinasztia legelső tagja is szolgál-e egy cikk megírásához elég érdekfeszítő részlettel? Aztán nagyon gyorsan itt is bebizonyosodott, hogy bárhová nyúlunk a múltunkban, mindenhol rengeteg érték és érdekesség kerül elő.

Idősebb Rimanóczy Kálmán Kapuváron született az Esterházy uradalom ispánjának fiaként, 1840. május 12-én, majd miután a családfőt hamarosan a hercegi család egy másik birtokára helyezték át, Kaposváron nevelkedett tizenkét testvérével együtt. Rimanóczy Kálmán életének első szakaszával kapcsolatban vannak bizonytalanságok az életrajzi adatokban. Miután kitanulta a kőművesmesterséget, minden bizonnyal letette az önálló tervezésre és kivitelezésre feljogosító építőmesteri vizsgát, amelynek birtokában az 1860-as években Pest-Budán és környékén dolgozott. Itt született első házasságából első fia, Árpád, akit a szülők válása után édesanyja a fővárosban nevelt.

A Royal Kávéház a Rimanóczy Szálló és Gőzfürdőben /1892, bővítés 1900/ /Képeslap, forrás: Péter I. Zoltán és Rimanóczy Jenő/

1867-ben Nogáll János kanonok Nagyváradra hívta Rimanóczyt, a Szent Vince Intézet építkezésére. Munkáját elismerés övezte, így aztán gyökeret is vert a Körös-parti városban. 1869-ben újra megnősült, Kápolnay Irénnel kötött házasságából két fia született, Béla és Kálmán. Nagyváradon nagyon sokat épített, részben a saját, részben más építészek tervei alapján, a munkássága (amit később aztán Kálmán fia folytatott) a város arculatának egyik meghatározó eleme lett.

Első nagyváradi terve, a Szent Vince Intézet a Szatmárnémetiből idetelepített vincés nővérek által működtetett bölcsődeként és kisdedóvóként indult, majd leányiskolával, később pedig fiúiskolával is kiegészült. Ennek megfelelően az épület is folyamatosan bővült az évek során, egészen az 1900-as évek elejéig, amikor fiú-, majd leányinternátus létesült. Az intézet több mint 140 méter hosszúságú egységes homlokzatát már ifj. Rimanóczy Kálmán tervezte.

Az Andrényi-féle vaskereskedés (1893) /Képeslap 1900 tájékáról, forrás: Péter I. Zoltán és Rimanóczy Jenő/

Az idősebb Rimanóczy sok Nagyváradra tervezett épülete között találunk honvédlaktanyát, parókiát, bankot, takarékpénztárt, kaszinót, magán lakóházakat (Deutsch-ház, Eleméry-ház) egyaránt. 1892-ben egy korszerű szállodával kiegészített kád- és gőzfürdő építésébe fogott bele, ami rekordidő alatt, október 1-re el is készült. A nagy fürdőmedence a római fürdőket idézte, a kisebb medencéktől – amelyek kagyló alakú boltozattal készültek – csúcsíves árkáddal fedett folyosó választotta el. A szállodát nem sokkal később tovább bővítették a szomszédos ház lebontásával. Az új szárny, ahol az eddigi 27 mellé újabb 25 szobát helyeztek el, megint csak nagyon gyorsan készült el: a helyén eredetileg álló Imre-ház bontását 1900 februárjában kezdték meg, október 15-én pedig már meg is nyílt a szálloda, földszintjén a budapesti New York kávéházra emlékeztető Royal kávéházzal, amelyhez kerthelyiség is csatlakozott. (A rendszerváltás után a fürdőszárnyat bankfiókká alakították át.)

1893-ban készült el a Nagyvásár téren (ma 1. Decembrie) az Andrényi-féle vasáruház, majd a következő évben két lakóház a Rimanóczy család saját részére. 1895-ben épült fel a múzeum (pontosabban a Régészeti és Történeti Egylet Múzeuma), amely ma Gyermekpalotaként működik. Nagyvárad városképének egy másik nagyon jellegzetes épülete, a Bazár pontosan a századfordulón készült el. Az impozáns, szimmetrikus főhomlokzat közepén gyalogátjáró húzódik és a ház arról is nevezetes, hogy itt volt az első nagyváradi mozi

A Bazár épülete /1900/ /Fotó: Rimanóczy Jenő/

A Rimanóczy által kivitelezett épületek közül a neológ zsinagóga (1878) egy igen jelentős állomása volt a pályafutásának, ez a munkája is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy nagy hírnévre tett szert Nagyváradon, de a századfordulóra már országos szinten is. Távoli városokba, például Triesztbe is meghívták ipari épületek kivitelezésére, ezen a területen specialistának számított, ugyanis ő építette a hetvenes évek elején az ország első gyárkéményét (a szatmári nagy gőzmalom 60 méteres kéményét). Találmányai és szabadalmai voltak, 1885-ben tégla-, cserép- és kályhagyárat létesített Nagyváradon. Az első munkáiból szerzett vagyonát ugyan elvesztette egy kezességvállalási ügy kapcsán, azonban az 1800-1900-as évek fordulójára ennek ellenére Nagyvárad egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb embere lett. Nemcsak Nagyváradon voltak ingatlanjai, Budapesten ő volt az építtetője és a kivitelezője (Baumann Bernáttal és Körber Lajossal együtt) az Uránia-palotának, amely Schmahl Henrik tervei alapján épült fel a Kerepesi (ma Rákóczi) úton 1893-96 között.

Egy másik igen jelentős, Rimanóczy kivitelezésében megvalósult épület a nagyváradi Szigligeti Színház. A terveket a neves bécsi építészpáros, Fellner és Helmer készítette, a kivitelezésben részt vett még Guttman József, Rendes Vilmos és ifj. Rimanóczy Kálmán. Az építkezést a város részéről hosszas előkészületek, heves viták előzték meg, a kivitelezés 1899. július elsején indult el, de aztán az építők professzionalizmusának köszönhetően igen gyorsan, 1900. október elsejére be is fejeződött.

A neológ zsinagóga /1878/ /Fotó: Radu Trifan/

Rimanóczy 1894-től családjával együtt saját tervezésű és kivitelezésű Áldás utcai (később Rimanóczy utca, ma Strada Josif Vulcan) házában lakott, 1905-ben pedig beköltöztek az ifj. Rimanóczy Kálmán által tervezett, neogótikus, a velencei Cá d’Oro mintájára készült elemekkel díszített kétemeletes palotájukba.

A négy nyelvet beszélő, világlátott, művelt id. Rimanóczy Kálmán nemcsak épületeivel, hanem sok nagyvonalú adománnyal is hozzájárult Nagyvárad fejlődéséhez. A városi vízmű és a vízvezeték-hálózat kiépítését éppúgy komoly összegekkel segítette, mint a színház létrehozását. Az 1908. január 2-án elhunyt építész végrendeletében a városra hagyta a Rimanóczy Fürdőt a hozzá tartozó szállodával és kávéházzal együtt, azzal a feltétellel, hogy a bevételeket a szegényügy rendezésére, szegényház létrehozására, hajléktalanok számára lakások, melegedők, kenyérosztóhelyek fenntartására, valamint pénzsegélyekre fordítsák.

A Szigligeti Színház /1900/ és a Bazár /Fotó: Rimanóczy Jenő/

„Szent jelkép ez a név: Rimanóczy. A munka és az emberszeretet jelképe.” – írta Nagy Márton 1925-ben a Régi idők, régi emberek című könyvében. Majd így folytatja: „Nem volt polgára még e városnak, ki többet tett volna e városért, mint Rimanóczy Kálmán.”

Rimanóczyban egy többgenerációs építészdinasztia megalapítóját tisztelhetjük. Elsőszülött fia, Árpád (1867-1925) – akit időközben szintén magához vett Nagyváradon, de akivel aztán össze is veszett, mert az nem nézte jó szemmel az apa harmadik házasságát egy negyven évvel fiatalabb nővel – a katonai pályán indult el, itt lett főhadnagyi rangban az építési osztály munkatársa, majd miután elvégezte a katonai építőmérnöki tanfolyamot, már századosként osztályvezetője. A ranglétrán folyamatosan emelkedve sok honvédségi beruházás tervezése és megvalósítása fűződik a nevéhez. Ezredesi rangban vonult nyugdíjba, életének utolsó éveiben különböző építőanyag-ipari és egyéb részvénytársaságok igazgatóságában is szerepelt.

A Rimanóczy-palota /Fotó: Rimanóczy Jenő/

A Nagyváradon született két fiú közül ifjabb Rimanóczy Kálmán (1870-1912) vitte tovább az építészi hivatást. Műegyetemi tanulmányok után a berlini Technische Hochschulén szerzett diplomát, majd Budapesten Czigler Győző irodájában dolgozott. Miután 1894-ben megszerezte az építőmesteri iparengedélyt, hazaköltözött Nagyváradra és édesapjával együtt dolgozva, majd annak halála után az ő örökébe lépve nagyon sok, a város arculatát meghatározó épületet hozott létre. De a munkássága nem korlátozódott csak Nagyváradra, épített több vidéki kastélyt is és tervezett Debrecentől a horvát tengerpartig sok helyre.

Ifj. Rimanóczy Kálmánt három gyermeke közül egy sem követte az építész pályán, viszont Árpád nagyobbik fia, Gyula (1903-1958) továbbvitte a családi hagyományt. A Pasaréti téri templom, ferences rendház és az ezekkel összhangban létrehozott buszvégállomás tervezőjét nem kell bemutatnunk, a két világháború közötti és az ötvenes évekbeli építészetünk egyik kiemelkedő alakjaként munkássága jól ismert. Fiai, Gyula és Jenő is követték őt a pályán. Ifj. Rimanóczy Gyula a BUVÁTI munkatársaként sok jelentős budapesti épületet tervezett, Rimanóczy Jenő munkásságáról pedig Mészáros Ábel Fehér köpeny és rajzasztal című beszélgetéssorozatának októberi rendezvényén tudhattunk meg részleteket a Lechner Tudásközpontban.

Források:

Nagy Márton: Régi idők, régi emberek; Szerzői kiadás, Nagyvárad, 1925
Rimanóczy Jenő – Ferkai András: A Rimanóczy építészdinasztia története (I. rész). In: Építés – Építészettudomány 45 (3-4)
ADATBANK – erdélyi magyar elektronikus könyvtár
oradea.travel/hu/?p=1873
műemlékem.hu

 A cikk 2018. január 2-án megjelent az Építészfórum oldalán.

Pesti Monika