Ikarovics elvtárs az albertfalvi templomban

Hogyan került Ikarovics elvtárs szobra dr. Kismarty-Lechner Jenő albertfalvi templomának szentélyébe? Nos, a szocializmus szürreális világában sok minden megtörténhetett…

Lechner Jenő a harmincas évek végén két nagy egyházi megbízást is kapott, az albertfalvi és a remetekertvárosi templom terveinek elkészítésére. Mindkét épületre jellemző a csúcsíves és a modernista elemek együttes használata. A tartószerkezetük vasbetonból készült, az albertfalvi templomnál – amelyet fiával, ifj. Lechner Jenővel együtt tervezett – a csúcsíves vasbeton keretek egyszerre adják a ház statikai vázát és a belső tér megformálásának fő alkotóelemét. A templomtorony eredetileg toronysisakkal épült volna meg, az első tervvariáción még így szerepel, a II. világháború miatt azonban ez elmaradt, ahogyan a remetekertvárosi templomnál is. A megvalósult két templomtorony szintén sok formai hasonlóságot mutat.

Mindkét templom a két világháború közötti templomépítészetünk egy-egy jelentős darabja. Bierbauer Virgil így ír a Katolikus templom Albertfalván címmel a Tér és Forma 1941. évi 12. számában megjelent cikkében: „Tíz éve annak, hogy az első korszerű gondolatokból fogant templomot e hasábokon bemutattuk. Azóta jelentősebb templomaink nagyrésze e szellemben épült (…). A templom tagolását nem indokolatlan, felragasztott „ékítmények” adják, hanem a bejárat szép kiképzése és főként a toronynak, feljárójának és az oldalbejáratnak mozgalmas csoportja. (…) Amilyen megnyerő a templom külseje, olyan megkapó a belső alakítása: a városmajori templom óta általánossá vált keskeny, csak közlekedést szolgáló oldalhajók szellemes, anyagtakarékos szerkezetéből született az ötletes mennyezetkiképzés.”

Az albertfalvi templom kivitelezése 1940 októberében indult el, majd a székesfehérvári püspök 1941. október 5-én szentelte fel Szt. Mihály tiszteletére. Ezt megelőzően az 1820-as évektől kialakult Albertfalva lakosai nagyjából száz évig saját templom vagy kápolna nélkül voltak, a budafoki Szt. Lipót plébániához tartoztak. 1923-ban lett Albertfalva – amely nevét ugyanarról az Albert Kázmér hercegről kapta, mint a bécsi Albertina – önálló egyházközség saját anyakönyvezéssel, de még ekkor is csak az iskola egyik termét tudták kápolnaként használni. A templomépítés Doroszlai Béla plébános nevéhez fűződik, aki az ezt megelőző néhány évben a kétszintes plébániahivatalt is felépítette.

Ahogy a többi korabeli templomunknál, az albertfalvinál is nagyon komoly ipar- és képzőművészeti értéket jelentenek a belső tér berendezési tárgyai és műalkotásai. Ahogy Bierbauer Virgil is írja, „kitűnő a szószék hangvisszanyerő mennyezete, a püspöki szék mellett álló remek luminátor, és egészen kiváló gondolat valósult meg az egyszerű, kenderköteles felhúzószerkezetű örökmécses formálásában, ahol is a kereszt alkotja az ellensúlyt.” A főoltár a névadó Szt. Mihály szobrával Vilt Tibor szobrászművész terve alapján készült volna el, az idézett Tér és Forma cikk egy modellfotót is közöl róla, azonban ez végül is nem valósult meg. Bierbauer a megmintázott oltárt Vilt Tibor addigi legszebb műveként jellemezte.

A főoltár mai formájában a II. világháború után jött létre, a szentély átépítésének keretében, ami 1969-re fejeződött be. Szt. Mihály szobrát Búza Barna készítette, nem egészen zavartalan körülmények között. A művész egy interjúban így emlékezett vissza erre:
„Itt a művésztelepen volt egy beépített ember, egy párttitkár, aki hetenként egyszer be-belátogatott a műtermekbe, és kíváncsian nézegette, min dolgoznak a művészek, nem kerül-e ki a kezük alól olyan alkotás, mely ellentétben áll a kommunista ideológiával. (…) Zavaromban azt találtam ki, hogy én ezt a munkát „fentről” kaptam, és szigorúan megtiltották, hogy bárkinek is beszéljek róla. (…) Lassan elkészült a szobor teste, és eljött a pillanat, amikor már a szárnyakat is meg kellett mintáznom. A munkát ilyen állapotában már nem lehetett letakarva tartani, és önjelölt felügyelőnk egyre jobban erősködött, hogy áruljam el végre, mit ábrázol a szobor, s ki a megrendelő. (…) Kínomban azt találtam ki, hogy nemsokára megrendezésre kerül az első szovjet-magyar repülőnap, és oda kell egy, a dicső szovjet nép repülését szimbolizáló szobor. (…)

Két hét múlva a gipszmintázás előtt már szépen kidomborodott, hogy itt egy hatalmas angyal készül. Elvtársunk egyre jobban gyanakodott, ezért kénytelen voltam továbbszőni a mesét: „Tudod, a modellem egy hős szovjet ember volt, az első szovjet pilóta, aki közel repült a Naphoz és annak ellenére, hogy lezuhant, a szovjet nép halottja lett, akinek tettét ünnepelni kell.” Magyarázatom hallatán láthatóan nem nyugodott meg, és pár nap múlva újra eljött, hogy most már tényleg mondjam meg neki, ki volt ez az első szovjet repülő. Zavaromban hirtelen semmi nem jutott eszembe, s azzal próbáltam kibújni a kérdés alól: „Te vagy a pártember, neked kell ezt tudni.”

Válaszom meglepetésként érte, nagyon dühös lett, s egyre jobban erősködött, sőt mindenféle bizottsággal, feljelentéssel fenyegetőzött, hogy ha nem mondom meg, elviteti a szobrot. Ekkor hirtelen egy ötlet villant át az agyamon, odahajoltam hozzá, s jelentőségteljes hangsúllyal a fülébe súgtam: „A feleséged és a gyerekeid életére fogadd meg, hogy nem mondod el senkinek, mert ha mégis elárulod, hogy tőlem hallottad, én Recskre vagy a Hortobágyra kerülhetek.” Barátunk komolyan vette kérésemet, mindenre esküdözött, hogy nem kottyantja el senkinek kitől értesült, s hogy kiről mintáztam alkotásomat. Feléje hajolva, jelentőségteljes hangsúllyal fülébe súgtam: „Az én szobrom az első szovjet repülőről, Ikarovicsról lett mintázva”. A szerencsétlen flótás, akinek lehetett vagy négy elemije, elhitte szavaimat, és megnyugvással vette tudomásul, hogy Ikarovics elvtárs volt a világ első levegőbe emelkedő embere.”

Forrás:
Kismarty-Lechner Jenő, Kismarty-Lechner Loránd – az OMF Magyar Építészeti Múzeuma és a BTM Kiscelli Múzeuma kiállításának katalógusa
Remetekertvárosi Szentlélek Templom
Sümegh László: Albertfalva története
Sümegh László: Albertfalvi történetek, 8. Rákosi angyala
Albertfalvi Szent Mihály Római Katolikus Plébánia honlapja

Archív képek forrása:
Újbuda Önkormányzatának honlapja: Négy napig tartott a Szent Mihály napi búcsú Albertfalván
Kismarty-Lechner Jenő, Kismarty-Lechner Loránd – az OMF Magyar Építészeti Múzeuma és a BTM Kiscelli Múzeuma kiállításának katalógusa

Mai fotók:
Kis Ádám – Lechner Tudásközpont