Az építész, akit a világon mindenki így ismer: CF tanár úr

December 12-én, kedden este hattól újabb „Fehér köpeny & rajzasztal” beszélgetést tartunk a Lechner Tudásközpontban, immáron a hatodikat. Vendégünk ezúttal CF, azaz Callmeyer Ferenc, kétszeres Ybl Miklós-, Príma- és nívódíjas építész lesz.

CF identitását és egész életét alapvetően határozta meg a család és a kor, amelybe született. A Callmeyer ősök Dániából érkeztek: a viking tengerészcsalád messzire szakadt sarja folyami hajóskapitány lett a Dunán, majd Pozsonyligetfaluban telepedett le. A felmenők közt megtalálható Kárpát-medencei nemzetiségek képviselői, s a Felvidéken egymás mellett élő kultúrák sokszínűségének, egymásrautaltságának tapasztalata formálta CF gondolkodását. Fiatalságának évei, a második világháború, majd az 1956-os forradalom olyan tapasztalat volt generációjának, amelyek egész életpályájukat áthatották. Miután a háború utolsó évében, tizenhat évesen leventeként szerzett életre szóló tapasztalatokat – csak a véletlennek köszönhette, hogy megmenekült, miközben kilencven leventetársa Pozsonyligetfaluban tömeggyilkosság áldozata lett –, a Rákosi-korszak mérgező légkörében, de a háború előtti nagy tanárgenerációtól tanulva végezte el a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karát.

Első munkahelye a MEZŐTERV volt, majd miután az beolvadt az IPARTERV-be, CF is oda került át, közben 1953-tól a MÉSZ Mesteriskolájának volt a hallgatója. Ebben az időben készültek első jelentősebb munkái, a mezőgazdasági célú víztorony típusterve, mely Püspökladányban épült fel, és a Kőbányai Gyógyszergyár Gyömrői úti irodaháza, amik korán, már 1956-ban az Ybl Miklós-díj II. fokozatát érték. Ez az év más okból is meghatározó lett számára: az októberi forradalmi események az utcán találták. Átélte a Kossuth téri vérengzés, a tömeg közé csapódó gépfegyver-sorozatok elől a Mezőgazdasági Minisztérium árkádjai alatt, majd egy földszinti ablakon bemászva az épületben keresett menedéket. Ennek a momentumnak állít emléket egyik legismertebb emlékműve, az épület Kossuth téri pilléreire rögzített, a falba csapódó lövedékeket megidéző, acélgolyókból álló installáció.

Noha a forradalmi események egy életre mély nyomot hagytak személyiségén, szakmai pályája tovább ívelt felfelé. Az ötvenes évek végétől aktív szerepet vállalt a Balatoni Regionális Terv végrehajtásában. 1957-ben elkészült tervei szerint a badacsonyi „Poharazó” az Országos Üdülő- Vendéglátó Vállalat megrendelésére: a különleges, jelképpé váló épület vernakuláris elemeket éppúgy magán hordoz, mint a kései Le Corbusier hatását, s annak az elmosódó átmenetnek a nyomait, amelynek során a hazai építészet az ötvenes évek erőltetett szocialista realizmusából lassan visszatalált a kései modernizmus eszköztárához.

Tóth Kálmánnal, aki már a két világháború közt hírnevet szerzett magának, mint a magyar, elsősorban a Balaton-felvidéki népi építészet kutatója, közösen jegyezte tihanyi munkáit, melyek további szakmai sikereket hoztak számára: az apátság romos gazdasági épületeit alakították át a háború után tudatosan fejlesztett balatoni tömegturizmust szolgáló vendéglátó és kulturális létesítményekké. A Rege Cukrászda (1961) és a Németh László Művelődési Ház (1963) is kiváló példái a kor magas színvonalú műemlék-rehabilitációs munkáinak: a rendeltetésüket elveszítő barokk gazdasági melléképületek fennmaradásának záloga volt, hogy a 60-as évek későmodern építészeti megoldásait alkalmazva új, fenntartható funkciót nyerjenek.

A tihanyi műemlékes munkákkal egy időben, 1962-ben készült el CF legismertebb balatoni munkája, a badacsonyi Tátika Étterem. A móló mellett, a Balaton-parton felépült étterem a kor elvárásainak megfelelő tömeges vendéglátásnak biztosított minőségi épített környezetet: 400 fős befogadóképességgel várta a vendégeket, a földszinten gyorskiszolgáló étteremmel, az emeleten zenés szórakozóhellyel és cukrászdával. Műszaki megoldásai a kor hazai csúcsteljesítményét képviselték: alsó-felső befogású, osztatlan üvegfalak határolták a tó vize fölé nyúló, konzolos emeleti részt, ezeket eloxált alumínium árnyékoló lamellák védték a nyári nap sugaraitól.

1963 újabb mérföldkövet jelentett Callmeyer pályáján. Goldfinger Ernő, a magyar születésű, Párizsban tanult, és Londonban világhírre szert tett brutalista építész együttműködést ajánlott a Magyar Építőművészek Szövetségének, melynek CF 1952-es alapítása óta volt tagja: évente négy-négy fiatal magyar építésznek biztosított lehetőséget angliai gyakorlat szerzésére. Callmeyer is bekerült az 1963-as turnusba, és ellentétben legtöbb kijutott kollégájával, nem hivatalban kapott munkát, hanem a jó nevű londoni építészirodában, a Sheppard, Robson and Partners cégnél. Tehetségét hamar felismerték a tulajdonosok, így műszaki rajzolóból rövidesen társtervezővé, majd önállóan tervező építésszé léptették elő. Itt töltött két éves gyakorlata alatt az uxbridge-i Brunel Műszaki Egyetem jelentette az iroda legfontosabb munkáját, ennek több épülete is Callmeyer tervei szerint valósult meg. 1965-ben az a hatalmas megtiszteltetés érte, hogy a cégtulajdonosok felajánlották, társuljon be melléjük; ő azonban tisztában volt vele, milyen következményei lennének itthon a későbbi gyakornokok lehetőségeire nézve, ha valamelyikük disszidálna (amint ez később be is következett), így inkább hazatért.

Itthon a Tervezésfejlesztési és Típustervezési Intézetben (TTI) helyezkedett el, ahol városrendezési pályázatokon indult, több alkalommal eredményesen. 1966-ban Tenke Tiborral, Mester Árpáddal és Környe Tiborral megnyerték a Káposztásmegyeri Lakótelep tervezésére kiírt pályázatot; Georges Candilis munkásságára nagyban reflektáló, progresszív tervet készítettek, a városrész azonban később mások tervei szerint valósult meg. Felépült viszont 1974-re a szintén általuk tervezett Újpalotai Lakótelep, noha változtatásokkal és kompromisszumokkal, ennek ellenére a korabeli hazai lakótelepek közül kiemelkedő, újszerű városépítészeti elveket követve. A TTI-s időszakban CF fontos feladata volt a CLASP építési rendszer meghonosítása és részleteinek kidolgozása, illetve számos, a rendszerrel készülő épület, elsősorban iskolák megtervezése is. Közben 1984-ben a BME angol nyelvű képzésében címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki; az egyetemen már 1951 óta tanított óraadóként, korrektorként. Rövid ideig dolgozott az Amerikai Egyesült Államokban is, ahol fiatalkori barátja, a kint kiemelkedő karriert befutott emigráns magyar építész, Papp László segített neki munkalehetőséget találni. 1983-tól az Amerikai Építészek Intézetének tiszteletbeli tagja, 1989-től az Európai Nemzeti Mérnökszövetségek Egyesülete (FEANI) “Eurodiploma” minősítőbizottság tagja.

A rendszerváltás után széthulló tervezővállalatok sorsát a TTI sem kerülhette el, így CF 1990-től megalapította a vezetése alatt álló Callmeyer és Társa Építészirodát, amelynek keretein belül lakó- és középületeket tervezett. Ezek egyikével elnyerte az Év Lakóháza-díjat, s 1993-ban immáron másodszor is megnyerte az Ybl Miklós-díjat. 1994-től az Építészkar habilitációs bizottságának tagja, s részt vett a Kossuth- és Széchenyi-díjakat odaítélő bizottságok munkájában is. Az 1996 után újra megalapított Magyar Építész Kamara első elnöke lett, 2008-ban Príma-díjjal tüntették ki az építőművészet kategóriájában.

Ma Telkiben él saját maga által tervezett családi házában, helytörténeti kutatásaival, városfejlesztési javaslataival segítve a települést. Leginkább az általa személyesen átélt XX. századi történelmi eseményekre való méltó megemlékezésével foglalkozik, a pozsonyligetfalui mészárlásnak, az 1956-os forradalomnak szentelt emlékművek felállításán fáradozik. Korábban írt számtalan szakcikke, szakkönyve és ismeretterjesztő munkája után most is újabbakon dolgozik. Idén az MMA Építőművészeti Tagozata levelező tagjai sorába választotta; eközben archívumának digitális másolatát a Lechner Tudásközpontban helyezte el.

2017. december 12-én este hattól fordulatokban bővelkedő sorsáról, változatos szakmai életútjáról fogja faggatni Mészáros Ábel, a Fehér köpeny & rajzasztal esték házigazdája.

Az esemény Facebook oldala itt érhető el.