Budapest számos, a város arculatát ma is meghatározó épületét tervezte a 170 évvel ezelőtt, 1850-ben született Czigler Győző. A többgenerációs építészcsaládból származó mesterember leghíresebb munkái között szerepel a Hunyadi téri és a Hold utcai vásárcsarnok, a Központi Statisztikai Hivatal főépülete, a Gozsdu-udvar, a Budapesti Műszaki Egyetem kémiai és fizikai pavilonjai, valamint a Dvorzsák Edével közösen tervezett Széchenyi fürdő.
A Czigler családban több generációt átívelően találunk építészeket. Az egyik első közülük az 1767-ben Svájcban született Antal, aki családjával a 18. század végén érkezett Magyarországra. Az 1801-es gyulai tűzvészt követően a helyi gróftól, Wenckheim Ferenctől a kastély újjáépítését kapta feladatul, ami után végül a Wenckheim család építőmestere lett közel 60 évig. Fia – akit szintén Antal névre kereszteltek – követte édesapját a pályán, bécsi tanulmányait követően Aradon lett építőmester, ahol számos helyi templom és lakóház köthető a nevéhez.
Ifjabb Czigler Antal fia, Czigler Győző 170 éve, 1850. július 19-én született Aradon. Nem csoda, hogy ilyen inspiráló nagypapa és apa után ő is az építészetet választotta hivatásának. A szakmát kezdetben édesapja mellett tanulta Aradon, képesítést a Bécsi Képzőművészeti Akadémián szerzett. A kor szokásainak megfelelően tanulmányútra indult, így jutott el Angliába, Franciaországba, Görögországba és Törökországba is. Budapesti munkássága 1874-ben kezdődött el a Mérnöki Hivatal alkalmazottjaként. Alig 4 évvel később már ő kapott megbízást Saxlehner Andrástól – a Hunyadi-féle keserűvíz forgalmazójától – Andrássy úti palotájának tervezésére. Ennél is nagyobb lendületet és számos további megrendelést hozott számára az 1878-ban megnyert, Budapesti Kereskedelmi Akadémia épületére kiírt tervpályázat.
Tehetsége nem csak a tervezésben mutatkozott meg, rövidesen tanári állást is kapott a Műegyetemen, ahol a nebulókat az ókori építészetre oktatta. Néhány évvel később már egészen dékáni rangra jutott. A Magyar Mérnök hasábjai rövid betekintést engednek Czigler Győző tanári pályafutásába: „… a hallgatóságnak szeretetét és tiszteletét tanári pályája legelején röptiben megnyerte és végig megtartotta, jóságos volt és mindenki a fiatalok között bármilyen ügyes-bajos dolgával hozzá fordulhatott; meghallgatásra, mindig jó tanácsra, legtöbbször segítségre talált nála; de szigorú volt és fegyelmet tartott. […] Előadásairól mondják, hogy világosak voltak és sugározták azt a mélyen gyökerező csodálatot és szeretetet, melyet az ókori klasszikus művészet az ő lelkében kiváltott.”
Czigler nem csak a tervezésben, hanem a szakma képviseletében is jeleskedett, felsorolni is hosszú, hogy összesen hány szervezet és egyesület tagjaként tevékenykedett. Az 1890-es évek elején a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet műépítési szakosztályának elnöke, néhány évvel később pedig tiszteletbeli tagja lett. Az Iparművészeti Társulat alelnöksége és a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének építészeti felügyelősége mellett további tisztségeket töltött be az Országos Képzőművészeti Tanácsban, a Műemlékek Országos Bizottságban, a zágrábi és belgrádi mérnökegyesületekben, a Székesfőváros Törvényhatósági Bizottságban és a IX. kerületi Polgári Körben. Mindemellett még az írásban is remekelt, számos műszaki publikáció látott napvilágot a tollából, ezenfelül még arra is maradt ideje és energiája, hogy 1897-ben megalapítsa a Magyar Anyagvizsgálók Egyesületét.
A tisztségekkel járó feladatok elvégzésével egyidejűleg aktívan tervezett is. Bár számos országot bejárt, a modern irányzatok nem hatottak rá különösebben, terveit elsősorban historizáló stílusban készítette. „Épületeinek szerkezetei jól megválasztottak, szilárdak, egyszerűek; e téren is óvatosabb, mint sok kortársa, nem koczkáztat kecsegtető megtakarítások, vagy könnyebb megoldások okából esetleges balsikert. Ideálja a görög művészet első sorban, a római művészet és a klasszikus renaissance másodsorban” – emlékezett vissza Nagy Virgil barátja munkásságára a Magyar Mérnök egyik 1911-ben megjelent számában.
Az 1890-es évek különösen termékeny időszak volt a neves építész életében, ekkor épült fel többek között a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Erzsébet körúti palotája az Erzsébet körút 1. szám alatt, az Országos Kaszinó a Semmelweis utcában, ezenfelül például a gróf Hadik-Barkóczy-féle (Károly körút 9.) és a gróf Szapáry-féle bérpalota is (Váci utca 25.).
A Központi Statisztikai Hivatal székháza
Az első törekvések a Központi Statisztikai Hivatal megalapítására a 19. század derekára tehetők, az 1848-as forradalom és az azt követő időszak miatt azonban csak 1867-ben alakult meg hivatalosan az első statisztikai osztály a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium részeként, Keleti Károly vezetésével. A teendők és munkatársak számának gyarapodásának hatására a kezdeti helyiségük szűkössé vált, így többszöri költözés következett a hivatal életében, mely meglehetősen akadályozta a munkavégzést. A probléma megoldására döntöttek végül egy saját létesítmény megépítése mellett.
„Az intézet gondos vezetője és igazgatója dr. Jekel-Falussy József miniszteri tanácsos, igen helyesen, nem a város belső részeiben keresett az intézete számára telket, hanem ott, a hol még a telek ára az olcsóbb építkezést lehetővé teszi. Választása a II. kerület, Oszlop-utcában fekvő régi téglavető telkére esett […]” – olvasható az Építő Ipar 1899. áprilisi számában. A mai Keleti Károly és a Budai László utca találkozásánál álló épület munkálatai 1896. októberében kezdődtek el, 1898. januárjában már az összes helyiséget birtokába vette a Statisztikai Hivatal. A második világháborúban megsérült létesítmény sarokkupoláit 1946–48 között bontották el az UrbFace adatai alapján. A Lechner Tudásközpont tervtára egy esetleges emeletráépítésről őriz talajmechanikai szakvéleményt, melyet – a KÖZTI megbízásából – 1969-ben a Földmérő és Talajvizsgáló vállalat készített el.
A Műegyetem első épülete
A vegyészmérnökök birtokolják a Műegyetem legrégebbi, CH-épület néven ismert Szent Gellért térre néző létesítményét, melynek terveit szintén Czigler Győző készítette. Az egyetem története jóval az első épület 1904-es átadása előtti évekre nyúlik vissza. Az 1782-ben alapított intézmény kezdetben a Királyi Magyar Tudományegyetem bölcsészkarához tartozott, majd számos átalakulás és bővülés következett, melyek végül a budai, ma is ismert épületegyüttes létrejöttéig vezettek. Később a kampusz olyan nagy mesterek által tervezett épületekkel gyarapodott, mint Hauszmann Alajos és Pecz Samu.
Az 1904-ben átadott kémiai pavilon eredetileg kupolával a tetején épült meg, mely a háborúban leomlott, a későbbi rekonstrukciók során pedig visszaépítése elmaradt. A négyes metró építése alatt az épület megsüllyedt, így 2013-ban teljes renoválásnak vetették alá, felújították az impozáns lépcsőházat, illetve a háborúban megsérült kupolára emlékeztető neon fénykört helyeztek el a mennyezeten.
Czigler Győző és a pesti vásárcsarnokok
A piacok minden korban fontos szerepet töltöttek be az emberek életében, gondoljunk csak a rómaiakra, vagy a görögöknél az agorára. Nem volt ez másképp a 19. században sem, a piacok népszerű találkozóhelynek számítottak, ahol a friss zöldségekre való alkudozás közben számos pletyka és információ cserélhetett gazdát. Az 1800-as évek végén a főleg szabad ég alatt kereskedő kofák az időjárás minden szélsőségének kitéve árulták termékeiket. Többek között e probléma és egyéb higiéniai nehézségek megoldására bízta meg a főváros Czigler Győzőt 1890-ben egy javaslat előállításával, melyben a piacokat fedett vásárcsarnokok váltják fel.
Ebben az időszakban szinte egyszerre épültek fel a ma is népszerű budapesti vásárcsarnokok: a Fővám, a Klauzál, a Rákóczi és a Batthyányi téri is. Az említett csarnokokon felül ugyanekkora tehető a Hold utcai és a Hunyadi téri vásárcsarnok megépülése is, melynek terveit Czigler Győző készítette.
A Hunyadi téri vásárcsarnok lakóházakkal körülölelve, a Szófia és az Eötvös utca találkozásánál áll a hatodik kerületben. A bazilikás elrendezésű, különböző állatfejekkel díszített vásárcsarnokot 1897. február 15-én vehették birtokukba a vásárlók. Már az átadást megelőzően részletes információkat osztottak meg az 1894. július 13-án megjelent Fővárosi Közlönyben. Innen tudjuk, hogy az építész összesen 294 árusítóhelyet álmodott a 2140 m² alapterületű épületbe, de a népszerűségre gondolva az oldalhajókat karzatokkal bővíthetőre tervezte, így túlterheltség esetén új pavilonokat alakíthatnak ki rajta.
Az épület a második világháborúban megsérült, nem sokkal később a tetőt, valamint a homlokzatot is felújították, azonban átfogó rekonstrukcióra a vásárcsarnoknak hosszú évtizedeket kellett várnia – az 1989-es felújítási tervekhez készített felmérések dokumentumait a Lechner Tudásközpont tervtára őrzi. A munkálatok során a legkorábbi fellelhető terveket vették alapul, hogy az átadás után minél inkább az eredeti, Czigler-féle pompájában tündökölhessen.
Az ötödik kerületben található 2110 négyzetméter alapterületű, Hold utcai piac 1892–1896 között épült meg a fentebb említett Hunyadi téri testvéréhez hasonlóan historizáló stílusban. Nem csak külső jegyeik között található számos hasonlóság, a két csarnok szerkezetében is sok a közös, mindkettő háromhajós szerkezetű.
A belső térben 174 állandó és 80 ideiglenes árusítóhelyet alakítottak ki, emellett a karzaton további 140 kofa fért el. Mai szemmel talán már furcsának tűnik, de a 19. század végén a hűtőkamrákkal, mentő- és rendőrszobával felszerelt piacot a felsorolt kiegészítők miatt a legkorszerűbbek között tartották számon, sőt a Hold utcai fronton egy bérház is tartozott a vásárcsarnokhoz.
Az UrbFace adatai alapján a csarnok belsejét 1985-ben újították fel, majd közel 30 évvel később teljesen megújult a piac. A 2014-es rekonstrukció során megőrizték a „bejárás” és a „kijárás” feliratot a kapuk felett, melyek a kezdeti időkből származnak, amikor a közlekedés a csarnok belsejében még egy irányban történt. Nem csak kívül és belül, de alapkoncepciójában is megváltozott a vásárcsarnok. A Belvárosi Piacra átkeresztelt létesítmény tágas csarnokában elsősorban az őstermelők kínálják termékeiket, emellett mára a V. kerület egyik legfelkapottabb street food lelőhelyévé vált. Az emeleten található melegkonyhákat a közelben dolgozók és a magyar konyha iránt érdeklődő turisták között is népszerű helynek számít.
Búcsú Cziglertől
Czigler Győző munkáit hosszasan lehetne méltatni, hiszen ő tervezte a minden este nyüzsgő Gozsdu-udvart, ide sorolható a Dvorzsák Edével közösen készített Széchenyi fürdő is, mindemellett számos városban, például Gyulán, Győrben, Balatonfüreden, de Kassán is épültek fel templomok és épületek az ő elképzelései alapján. Legutolsó tervének, a Műegyetem fizika pavilonjának megvalósulását sajnálatos módon már nem élhette meg, ugyanis 1905. március 28-án elhunyt.
„Ilyen voltál Te a közéletben, ilyen a magánéletben is: az önfeláldozásig önzetlen, gyengéd barát; — csak egyedül önönmagad iránt nem ismertél kíméletet. Midőn már a gyilkos kórság rágódott rajtad, emberfeletti erővel legyőzve kínos fájdalmaidat, még halálos ágyadon is folyton hivatalos munkát végeztél; de jaj! megtörhetetlennek hitt egészségedet túlbecsülted, ez volt sajnos egyik főoka, hogy életed delén, munkásságod zenitjén a korai halál sírba vitt” – búcsúzott a mestertől a temetésen Czigler barátja, Alpár Ignác.
Források:
Nagy Virgil: Czigler Győző emlékezete, Magyar Mérnök, 1911
Fővárosi Közlöny, 1894. július 13.
Magyar Képzőművészek Lexikona
Magyar Iparművészet, 1905
Művészet, 1905
Visi Lakatos Mária: Megszámláltattál, és..., Budapest, 2011. (34. évfolyam)
Központi Statisztikai Hivatal emeletráépítés, 1969. 04. 29. ÉM. Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat – Lechner Tudásközpont tervtára
