Lechnerek régen és ma III.

Már egy ősrégi kínai közmondás azt tartja, hogy minden művészre ezer kontár jut – mondta egy előadásában a kortársai körében humorérzékéről is közismert dr. Kismarty-Lechner Jenő, akinek munkásságát több más Lechnerével együtt a Lechner Tudásközpont szeptember 30-ig megtekinthető kiállítása bemutatja.

Az első ismert Lechner ős Kismartonból származott és több mint háromszáz éve kapott polgárjogot Pesten. Ő volt a tulajdonosa annak a fogadónak, ahol XII. Károly svéd király Isztambulból lóháton menekülve 1712-ben megszállt.

A megfagyott muzsikus

Lechner Jenő 1878. augusztus 23-án született. Édesanyja rokonságban állt a fuvolista Doppler fivérekkel, akiket zongorán is kísért, de alapvetően nem volt szereplésre vágyó alkat. Ezt jól mutatta, amikor egy alkalommal Debrecenben Liszt Ferenc felkérésére sem volt hajlandó színpadra lépni.

A zenei tehetséget testvérei közül egyedül Jenő örökölte. Az egyik, akkor már stuttgarti operakarnagy Doppler nagybácsi hegedűst akart nevelni belőle. A Várban lévő lakásuktól az iskola felé télen a hegedűtokját használta szánkónak. Kismarty-Lechner Kamill visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a középiskolában még nem volt túl sikeres, gyakorlatilag végigbukdácsolta Pest gimnáziumait, viszont már akkor járta Budapest épületeit, jegyzeteket készítve róluk.

A Műegyetemen egy évet ismételnie kellett, de ezt nagy szerencséjének tartotta, mert utána egy nagyon tehetséges évfolyam tagja lett. Létrehozták a MASTABA asztaltársaságot (Magyar Architektusok Szoros Társasága a Bú Altatására), amelynek tagjai közül kerültek ki aztán a Megfagyott muzsikus című lap elindítói, szerkesztői. A lap névadója maga Lechner Jenő volt.

1902-ben szerzett építész oklevelet Hauszmann Alajos, Steindl Imre és Czigler Győző tanítványaként. Már egyetemi hallgatóként részt vett nagybátyja, Lechner Ödön egyik munkájában, ő tervezte a volt Fehérvári úti (ma Bartók B. út 40.) bér- és műteremház kapuját. A ház Lechner Ödön bátyja, Gyula számára készült, a legfelső szinten lévő műtermet Zemplényi Tivadar festőművész, Lechner Jenő sógora használta.

A sikeres kezdő építész

Lechner Jenő a diploma megszerzése után Hauszmann Alajos irodájában kezdett dolgozni. Részt vett a Királyi Palota építésének munkálataiban és Hauszmann tátrafüredi villájának tervezésében. 1903-ban a Művészet című folyóirat családiház-tervpályázatán egyik tervét díjazták, a másikat megvették. A következő években is aktívan pályázott, vagy egyedül, vagy társulva valakivel, és a legtöbb esetben díjazták is a terveit.

1905-ben a Műegyetem Ókori Építészettörténeti Tanszékére került Nagy Virgil professzor mellé, akinek az irodájában is dolgozott kezdő éveiben, többek között a nagyváradi püspöki palota és az egri székesegyház helyreállítási munkáiban.

1907-től tanársegéd, 1914-től adjunktus, 1915-ben a műszaki tudományok doktorává avatják, 1918-ban A reneszánsz és a barokk építés Magyarországon című tárgykörben magántanári címet kap. Ugyanebben az évben, majd 1922-ben kiadják az Ókori építés története című jegyzetét.

1907-08-ban készült el özv. Tóth Gézáné bérháza a VI. kerületi Kis János utcában és a Kohner villa a Bajza utcában. A szecessziós, eklektikus, klasszicista stílusjegyeket mutató korai munkái után 1910-től figyelhető meg saját stílusának kialakulása. A rá jellemző pártázatos szerkesztést mutatja a Pasaréti út. 59. szám alatti villa, a Hernád és Elemér utcai iskola és a XI. Mészöly utcai lakóház, ahol haláláig lakott. Az utcai homlokzat zárterkély-sávjának gazdag sgraffitó díszítését felső-magyarországi reneszánsz példák ihlették.

Pártázatos reneszánsz a villától a felhőkarcolóig

Az első igazán nagyszabású példa a felső-magyarországi pártázatos reneszánsz – amelynek kapcsán Lechner Jenő tanulmányokat is írt és tanulmányutakon is járt - stíluselemeinek felélesztésére a sárospataki Tanítóképző Intézet. A Szepesség és Sáros vármegye 16-17. századi reneszánsz emlékeit azért találta leginkább követésre méltónak, mert úgy látta, hogy „bennük egy fejlődőben levő nemzeti jellegű építőművészet csíráit bírjuk, amire példa hazánkban sem azt megelőzően, sem utána nincsen”.

Warga Lászlóval, aki több korábbi és későbbi épületénél is tervezőtársa volt, részt vettek a népiskola-építési akcióban, Füredi Richárddal pedig 1908-tól több jelentős síremléket készítettek. (Ezek közül is kiemelkedik az 1929-es Jókai síremlék.) 1916-ban készült el a pesterzsébeti Állami Elemi Iskola, amelyben a pártázatos reneszánsz, a népi építészet és a premodern racionalitás keveredik. Nagy hírnevet hozott Lechner Jenőnek IV. Károly 1916-os koronázása, amelyhez ő tervezte a trónsátrat és a főoltár baldachinját.

A pártázatos reneszánsz után a József nádor korabeli klasszicizmus volt a következő korszak, ami Lechner Jenőt megihlette. Az 1918-as Medgyaszay Vilma Színháza megelőzte a húszas évek európai klasszicista hullámát.

1920-tól a Műemlékek Országos Bizottságában dolgozott és számos előadást is tartott. 1922-ben a Chicago Tribune napilap székházának pályázatán „Mention Honorable” elismerést kapott. Terve itt is a pártázatos reneszánsz formajegyeit mutatta, de most egy felhőkarcoló esetében.

Az érett mester

Az 1923-as év igen termékeny volt Lechner Jenő életében, ekkor készültek a miskolctapolcai gyógyfürdő vendéglőjének és szállójának tervei, a Néprajzi Múzeum pályaterve, Rózsahegyi Kálmán színművész Hantos, ma Tartsay Vilmos úti villája, Lukács Jenő Ostrom utcai villája és a Regnum Marianum templom pályaterve.

A húszas évek második felében egy Mester utcai bérház és az Egyetemi templom helyreállítása mellett elnyerte a megbízást legnagyobb méretű alkotására, a Rezső téri I. Ferenc József emléktemplomra. Olyan jelentős műemlék-helyreállítási munkák is estek erre az időszakra, mint a Magyar Nemzeti Múzeum és a volt Országház egyik ülésterme (ma az MTA Kongresszusi terme) restaurálása.

Lechner Jenő a harmincas évek modernizmusában is otthonosan mozgott, jó példa erre a Serleg utcai villa vagy Tóth Gyula szobrászművész műteremháza. A Pázmány Péter Tudományegyetem felújításánál az eklektikus belsőt hűvösebb, elegánsabb stílusban tervezte át.

Városrendezési tevékenysége is igen jelentős, az általában Warga Lászlóval közösen készített tervei itthon és külföldön egyaránt nagyon sikeresek voltak.

Majdnem vakon, de mégis éles látással

Egyre többet dolgozott fiával, ifj. Lechner Jenővel közösen, közös nagy sikerük volt például a XVIII. Eucharisztikus Kongresszus főoltára. A 30-as évek végén közösen tervezték az albertfalvai római katolikus templomot is. A remetekertvárosi templomot viszont egyedül tervezte az akkor egyébként már egyre rosszabbul látó mester. 1930-ban a svájci „Építőművészet Mesterei” sorozatban kötetet jelentettek meg róla.

Kismarty-Lechner Kamill visszaemlékezése szerint a harmincas években már nagyon rosszul látott, de ez nem zavarta meg tervezői működésében. Vázlatai alapján irodájának munkatársai vastag vonalakkal felhordták a terveket, ő azt nagyítóval végignézte, fejben összerakta és így korrigálta a rajzokat. A Képzőművészeti Főiskolára úgy járt tanítani, hogy a borbélya elkísérte az autóbuszmegállóhoz, az Andrássy úton pedig a főiskola portása várta, hogy átvezesse a kocsiúton. Az előadása alatt kivetített diákat nem látta, de fejből tudta minden részletüket.

A család 1942-ben vette fel a Kismarty előnevet. Az idősödő mester utolsó nagyobb munkái közé tartozik a Szt. István bazilika leégett kupolájának újjáépítése és a bombatalálatot kapott városligeti Park Club helyreállítása. Az ötvenes években már csak templomok kisebb átalakításain, valamint azok berendezési tárgyain dolgozott. Tervezés helyett ez már az elméleti munka időszaka volt. Két fontos műve született, 1954-ben a „Szecesszió. A művészetek forradalma és a magyar építőművészet hőskora", amely kéziratban maradt, és a Lechner Ödönről szóló könyve, amelyet 1961-ben, egy évvel a halála előtt adtak ki.

Kiállítás

A Lechner 2015 – Kreatív Erővonal kamarakiállítás a Lechner Tudásközpont Budafoki úti kiállítótermében (1111 Budapest, Budafoki út 59. E/3.) tekinthető meg szeptember 30-ig, hétköznapokon hétfőtől csütörtökig 9-17 óra között. A kiállításra szeretettel várnak minden érdeklődőt.

Források

Ritoók Pál: Kismarty-Lechner Jenő pályája (Kismarty-Lechner Jenő, Kismarty-Lechner Loránd – Az OMF Magyar Építészeti Múzeumának és a BTM Kiscelli Múzeumának kiállítási katalógusa)

Kismarty-Lechner Kamill: A család második építész-generációja, „ahogy én láttam őket” (Kismarty-Lechner Jenő, Kismarty-Lechner Loránd – Az OMF Magyar Építészeti Múzeumának és a BTM Kiscelli Múzeumának kiállítási katalógusa)

http://www.ipernity.com/doc/297783/29046563

http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/humor/megfagyott-muzsikus.html