130 éve, 1889. augusztus 4-én hunyt el a „szigorúnak látszó, de kedélyes, kiapadhatatlan humorú, fiatalos külsejű” Wéber Antal építész. A magyar historizmus jeles képviselőjének nevéhez romantikus stílusú vidéki kastélyok, fővárosi neoreneszánsz paloták mellett többek között az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár, az ELTE BTK Múzeum körúti, valamint a SOTE Üllői út 26. szám alatti épületének tervezése kötődik.
Wéber Antal, a magyar historizmus jeles építésze 1823-ban született Budapesten. A városi rajziskolában töltött négy év után 1839-ben Hild József mellett kezdett dolgozni az esztergomi bazilika építésén, ekkor még inasként. Hild ajánlására utazott Bécsbe, ahol eleinte kőművesként vett részt az építkezéseken, majd a Képzőművészeti Akadémián építészetet, a Polytechnikumon pedig matematikát tanult. Az itt töltött évek alatt a klasszicizmus kiváló alakja, Peter von Nobile nem csupán nagy hatással volt Wéberre, de meg is próbálta Bécsben marasztalni, ám ő ennek ellenére 1846-ban visszatért Budapestre. Az 1848–49-es forradalmat követően bujkálnia kellett – eközben tanításból tartotta fenn magát –, mivel aktívan részt vett a szabadságharcban a Zrínyi-zászlóalj tagjaként. 1853-ban megnősült, Lotz Erzsébet Paulinát, Lotz Károly testvérét vette feleségül. Négy lányuk született: Anna, Ilona, Mária és Klára.
Az 1850-es évek elejétől kezdett építészként dolgozni, számtalan romantikus stílusú vidéki kastély, templom építése és átalakítása fűződik a nevéhez, többek között a nagyhörcsökpusztai Zichy-, a galántai Esterházy- és a vörösvári Erdődy-kastély. Az 1867-es kiegyezést követően Wéber elsősorban Budapesten dolgozott, jelentős szerepet vállalva a főváros fejlesztésében. Alapító tagja volt a Magyar Mérnök- és Építészegyletnek, valamint az első magyar nyelvű építészeti szakfolyóirat, az Építő Ipar résztulajdonosa volt. Hatalmas építészeti, építészettörténeti magánkönyvtárat tartott fenn, a több mint kétezer kötet számláló gyűjtemény 1880-ban 6440 forintért a Műegyetem tulajdonába került.
Wéber Antal egyik első jelentős pesti alkotása a mai Dorottya, Wekerle Sándor (egykori Wurm) és Apáczai Csere János (egykori Mária Valéria) utcák határolta Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár épülete volt. Az 1846-ban megalakult a Budai Takarékpénztár 1869-ben, a Pest-Budai Fővárosi Takarékpénztár Rt-vel való egyesülést követően Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár nevén működött tovább. Az új intézménynek új székházra volt szüksége, ennek építésére pályázatot írtak ki. A kettős funkció ellátásra alkalmas, takarékpénztári irodáknak és bérlakásoknak egyaránt otthon adó épület tervezése azonban kihívás elé állította az építészeket, hiszen „az építőművészet legelső alapelve […], hogy a műtárgy külső megjelenése, a belső lényegének megfelelő legyen” – olvasható a Magyar Mérnök 1879. évi számának Az egyesült fővárosi takarékpénztár pesti háza című cikkben.
Wéber hosszú olaszországi tanulmányutat tett a pályázati tervek elkészítése előtt, ami nem volt hiábavaló, az új, neoreneszánsz stílusú, kétudvaros székház végül az ő elképzelései alapján épült meg 1872 és 1873 között. A négyemeletes bérház földszintjén üzleteket, az első emeleten a takarékpénztári, igazgatói helyiségek mellett két nagyobb lakást, a másodikon négy nagyobb, a harmadik és negyedik emeleten pedig hat-hat kisebb lakást alakítottak ki – Wéber is ebben a házban élt családjával. „A lakások mindegyike külön-külön egy-egy egészet képez és bír mindennemű mellékhelyiségekkel, vízvezetékekkel és closettekkel. A folyosó és melléklépcső között egy felhúzó gép van elhelyezve 23 mázsányi hordképességgel, melyen a lakók fa és kőszén szükségletei szállíttatnak.” A ház több átalakításon és felújításon esett át, először 1896-ban ifj. Wagner János tervei szerint, a második világháborút követően az ’50-es években, majd 1975-ben Lombár Pál (VÁTI) tervei alapján.
Budapest magánépítésze
A hetvenes évekre Wéber a főváros egyik legkeresettebb magánépítészévé vált, elsősorban neoreneszánsz stílusú bérházakat és villákat tervezett a fejlődő negyedekbe. Ezek az épületek a korábbiakhoz képest nem csupán részleteikben viseltek reneszánsz jegyeket, Wéber a formálás egészében az észak-itáliai reneszánsz és a római cinquecento művészetére támaszkodott, ebben többek között Sansovino, Palladio és Antonio da Sangallo mintáját követte – a paloták hármas tagolása és a Palladio-motívum visszatérő elem Wéber terveiben. Ebben időszakban épült többek között a Szerb- (Váci utca 66.) és a Halász-ház (Eötvös utca 13.), valamint a Bellevue-villa (az egykori Sugárút 141. szám alatt álló épületet lebontották) mellett az Ádám- és az Erdődy-villa is.
A mai Bródy Sándor utca 4. szám alatt álló palota Ádám Károly textilkereskedő és felesége, Aigner Matild megrendelésére 1875 és 1876 között épült fel – egy velencei palota mintájára – Wéber Antal tervei alapján, a kivitelezés Bobula János vezetése alatt zajlott. A háromemeletes épületben két nagy termet, harmincegy szobát, három konyhát és négy fürdőszobát alakítottak ki. A fa csigalépcsők és cserépkályhák mellett a loggiás palotát kívül és belül egyaránt Wéber sógorának, Lotz Károly festőnek a freskói díszítették. Az élet ciklusait, az örömet, a szerelmet és a művészeteket, valamint a négy évszakot is megjelenítő festmények között található a Galathea diadala, valamint a loggia mennyezetén az Ámor diadalszekere című alkotás. A palota Ádám Károly halálát követően, 1908-ban Dessewffy Miklós tulajdonába került. A második világháborúban a loggia, annak oszlopai és a freskók is megsérültek. A felújításra egészen az 1950-es évek végéig várni kellett, a faliképeket a ’80-as évek végén restaurálták. A palotában kialakított lakásokban élt többek Széchenyi Domonkos, valamint Kosztolányi Dezsőné és fia is.
A mai Andrássy (egykor Sugár) út 104. szám alatt álló historizáló villa 1877 és 1878 között épült fel, Monyorókeréki Erdődy István gróf megrendelésére. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa szigorúan szabályozta a kisméretű telkek beépíthető területét, így saroktelepre épült villa és melléképület tervezése jelentős kihívás elé állította Wébert. A földszintet a vendégek fogadására alakították ki, az emeleten a szobák, valamint a szalon, az ebédlő és a dohányzó kapott helyet.
„… az épület külsejére nézve pedig csupán annyit kívánunk megjegyezni, hogy a „nemes egyszerűség” nem phrasis e helyen alkalmazva, hanem a valóságnak teljesen megfelelő jellemzés. Az épület egész stylje, egész megjelenése és minden részletei megfelelnek a főúri lakóház lényegének s a Lotz Károly gyönyörű frescoi méltó dísz gyanánt egészítik ki a komoly művészi conceptiot” – olvasható a Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönyének 1878/12. számában. A festmények között vadászatokat, lovagjátékot, puttókat és évszakokat bemutató alkotások is felbukkannak. 1894-ben Semsey László vásárolta meg a villát, amit Meinig Artúr tervei alapján építtetett át. Ezt további átalakítások követték, az 1900-as évek elején Széchenyi Lászlóné Vanderbilt Gladys, később Ernst Flagg elképzelései szerint. A 1945 óta az orosz nagykövetség működik az épületben.
A hivatali építész
Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 1881-ben – Kolbenheyer Ferenc építész halála után – Wébert kérte fel a minisztérium házi építészének tisztségére. Budapesten a mai Múzeum körúti ELTE BTK és az Orvostudományi kar épületei mellett vidéki iskolákat is tervezett, többek között a győri Tanítóképző, a dévai Állami Reáliskola és Internátus és a pozsonyi Bábaképző Intézet tervei fűződnek a nevéhez.
A budapesti orvosi karok kiépítése az Üllői úton kezdődött meg. 1875–76-ban épült fel Kolbenheyer Ferenc tervei alapján az Üllői és Mária utca sarkán álló I. számú Sebészeti Klinika (ma Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika), majd 1880-ban a II. számú Belklinika. Kolbenheyer halálát követően a két szárnyat összekötő, orvoskari központi épület tervezésére Wéber Antal kapott megbízást. Az Üllői út 26. szám alatti neoreneszánsz stílusú Központi Igazgatási Épület 1881 és 1884 között épült fel. A több mint 1500 négyzetméter alapterületű, háromemeletes központban a tanszékek, az elemkórtani, a gyógyszertani, az élet- és kórvegytani, az általános kór- és gyógytani intézetek, a bőrgyógyászati rendelő és – 1908-ig – a szemklinika mellett kaptak helyet az adminisztratív helyiségek és a könyvtár is.
„A könyvtár az üllői úti központi épületben a második emelet négy szobájában nyert elhelyezést. 1886. május 4-én, az orvoskari központi épület, az I. sz. Belklinika és a gazdasági épület üzembehelyezésének alkalmából I. Ferenc József is látogatást tett az új épületekben és a könyvtárt is megtekintette. Az egykorú tudósítás szerint: „Megtekintette Ő felsége a dékáni hivatalt, s itt különösen a tanártestületi ülésteremben hosszabban tartózkodott, melyet elhúnyt tanárok arcképei díszítenek. A második emeleten a tanártestületi könyvtár, mely a központi épület legsikerültebb részei közé tartozik, tetszésével találkozott” – olvasható az Orvosi Hetilap 1943. márciusi számában. Később a központi épületben működött a Központi Röntgenlaboratórium, 1956-ban pedig itt alakult meg az egyetem forradalmi bizottsága. A Semmelweis Egyetemhez tartozó épületet 2008-ban alakították át, ma elsősorban adminisztratív funkcióknak és a Farmakognóziai Intézetnek ad helyet.
A Múzeum körút 4. szám alatti telken 1883-ban kezdődött meg az Állat- és Ásványtani Intézet – ezzel párhuzamosan a mai Puskin utca 5. alatti, egykori Természettani Intézet – építése, szintén Wéber tervei szerint, a kivitelezést Wechselmann Ignác végezte. Az eredetileg kétemeletes, historiziáló stílusú épületet 1885-ben adták át, „a megvalósult Állat- és ásványtani Intézet Wéber egyik legérettebb, legharmonikusabb alkotása. Nap-nap után elmegyünk mellette és alig méltatjuk figyelemre arányait, fegyelmezett szépségét” – írta Ybl Ervin az épületről. A homlokzatot díszítő timpanoncsoport egyes források szerint Fessler Leó alkotása, más források Hentsch Ignác nevét említik. A földszinten a kiszolgáló helyiségek, valamint az ásványtani és kőzetgyűjtemény kapott helyet, az emeleten pedig a rendszertani zoológiai és az összehasonlító bonctani múzeumot alakították ki, 1896-ban a több mint 2800 kiállított tárgy között medve, tapír, zsiráf, gorilla és csimpánz csontvázak is felbukkantak. A Múzeum körút 4. szám alatt álló épület ma az ELTE Bölcsésztudományi Karának ad otthont.
Wéber egész életében jó barátságot ápolt többek között Ybl Miklóssal – sokan Castornak és Polluxnak hívták őket –, Feszl Frigyessel és Szkalnitzky Antallal. „Szigorúnak látszó, de kedélyes, kiapadhatatlan humorú, fiatalos külsejű ember volt, ítéletei találóak, megjegyzései lakonikusak. Tehetségén kívül önzetlen jóakarata, fedhetetlen jelleme miatt is becsülték, mindenkinek szívesen segített. […] Építészeti stílusát a nemes, tartózkodó fölfogás jellemezte. A romantikában is harmóniára, tömör egységére törekedett, formái erőt, méltóságot fejeznek ki. Neoreneszánsza fegyelmezett, mégsem akadémikusan száraz, inventiója ettől megóvta” – írta Wéberről Ybl Ervin. Utolsó éveiben tüdő- és mellhártyagyulladással küzdött, 66 éves korában, 1889. augusztus 4-én hunyt el.
Borítókép: Az Ádám-palota homlokzata, Kis Ádám / Lechner Tudásközpont
Források:
Gróf Erdődy István nyaralója a Sugár-úton, Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönye 1878. 12. szám
Az egyesült fővárosi takarékpénztár pesti háza, Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönye 1879.
A budapesti orvoskari tanártestület „Weszprémi István“ könyvtára, Orvosi Hetilap 1943. március
Ybl Ervin: Wéber Antal, Építés- és közlekedéstudományi közlemények, 1957. 3–4. szám
Marótzky Katalin: Wéber Antal építészete, 2007
Marótzky Katalin: Wéber Antal építészete a magyar historizmusban, 2009
Branczik Márta: Az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár székháza, Budapest neoreneszánsz építészete, 2009
„A Sándor utca legpompásabb palotája”, Prusi.blog.hu
Puhl Antal: Magyarország híres villái, 2013
Az EBFT-székház, Urbface.com
Séta az egyetemen – A Központi Igazgatási Épület története, Semmelweis.hu
Schmidt Ádám József: A Tudományegyetem Campusai, Az Egyetem téri telep és a Múzeum körúti Campus kialakulása és története a dualizmus időszakában, Első Század 2013. nyár
