165 éve, 1853. november 7-én született Meinig Artúr építész. A századfordulós Budapest olyan jellegzetes épületei fűződnek a nevéhez, mint a Palotanegyedben álló Károlyi-Csekonics- és Wenckheim-palota, a Magyar Áltanos Takarékpénztár, a Stefánia Palota vagy a Szabadság teret meghatározó Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Részvénytársaság egykori székháza.
„Vonalai nyugodtak, van bennük valami mérsékelt lendület, s a logikus alaprajzból kifejlesztett konstrukciói túlhalmozott dekorációk, barokk elcsavarodások nélkül jelennek meg. Eleganciája első pillanatra szembeötlik. Túlnyomó részben kastélytémákat oldott meg tervező-asztalán, s így sokan, nem ok nélkül nevezték specialistának” – emlékezett meg a 165 éve, 1853. november 7-én született Meinig Artúrról a Művészet című lap 1904-es száma. A Szászországban, Waldheimben született építész tanulmányait Drezdában végezte, ahol a királyi építőiskolának, a politechnikumnak és az akadémiának is hallgatója volt. Az 1875-ben megszerzett építész oklevéllel előbb Drezdában, majd Bécsben próbált szerencsét. Ferdinand Fellner és Hermann Helmer építészirodájában kezdett dolgozni, 1883-ban érkezett Budapestre az iroda megbízottjaként és hamarosan a magyar arisztokrácia közkedvelt építészévé vált. Schwarter Ferenc, a magyar elmekórtan úttörőjének unokáját, Angélát vette feleségül, azonban a lány 1889-ben, tizenkilenc éves korában elhunyt.
Palota a Mágnásnegyedben
A Fellner és Helmer iroda megbízásából Meinig egyik első budapesti munkája a Múzeum utca 17. szám alatt álló Károlyi-Csekonics-palota művezetése volt. A gróf Károlyi István országgyűlési képviselő és felesége, Csekonics Margit számára készült neobarokk palota a Mágnásnegyed főúri épületei közé illeszkedett – a környék az 1870-es évektől a Nemzeti Múzeum mögötti utcákban egymás után felbukkanó palotákról kapta a nevét.
A Csekonics család tulajdonában álló, közel 800 négyszögöl méretű telekre tervezett, két részből álló palota 1881 és 1890 között épült fel – egyik homlokzata a Múzeum, a másik a Reviczky (akkor József) utcára nyílik. „A hely szűk, az utcára szolgáló szélesség nem enged a palotából kastélyt kifejteni, kívülről csak a ház ablakainak nagy aránya (egy emelet), stílje mutatja, hogy ez egy pompás arisztokrata lakó ház; a kapun belépve is az átrium-szerű tágas előcsarnok csak annyit árul el, hogy innen nagy termek, fényes lakosztályok nyílnak” – olvasható a Fővárosi Lapok 1882. decemberi számában. Az épület egyik jellegzetessége a Thék Endre műhelyében, tölgyből és hársból faragott díszlépcső és karzat.
Radisics Jenő a Művészi Ipar 1892-es számában megjelent beszámolójában részletesen ír a palota halljáról: „Meglepő alkotmány ez a Hall, a melyért az építésznek a ki kigondolta, a tulajdonosnak a ki az eszmét elfogadta s kivitelét elrendelte, egyaránt őszintén gratulálhatunk. Miután a Hall a palota fő lépcsőjét tartalmazza, központja s helyzeténél fogva ütere a ház belső életének. A legügyesebb benne az, hogy a lépcső, ez az eminenter praktikus s használati alkotmány, valóságos dekorativ elemmé, s szinte bútordarabbá alakúit át, olyannyira szoros a kapcsolat közötte s a terem között. […] A Hall folytonosan más-más arczczal üdvözli lakóját, mint az élő lény, mikor kedélyének hullámzásai arczán visszatükröznek. Senki sem ismeri s élvezi jobban a Hall soha ki nem fogyó változatosságát, mint maga a grófnő (Csekonics Margit). «Higyje el, ez a Hall néha víg, jókedvű, kedves; máskor mogorva, kiállhatatlan», mondta egyszer”– olvasható Radisics Jenő beszámolója a palotáról a Művészi Ipar 1892-es számában.
Károlyi István 1907-ben bekövetkezett halála után a palotában francia és svéd nagykövetség, pedagógus intézet, iparos testület, illetve szakszervezeti központ is működött. 1955-ben az Országos Műszaki Könyvtár, később a Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ költözött az épületbe. A palota jelenleg felújítás alatt áll.
„Csöndben, külső szenzációk nélkül végezte hivatását s szerencséje, hogy bőven jutott számára, megrendelés, főleg a magyar mágnáskörökből, hol hamar tetszést aratott számos kastély tervével” – olvasható Meinigről a Művészet 1904-es számában. Így nem meglepő, hogy a korban leggazdagabb árvaként ismert Wenckheim Krisztina és unokatestvére, Wenckheim Frigyes is őt bízta meg rezidenciája tervezésével. A Palotanegyedben, a Baross és a Reviczky utca sarkán álló neobarokk palotát 1887-ben kezdték építeni és két évvel később adták át. Ötszáz fős tánctermében még az uralkodó is megfordult. A Tanácsköztársaság idején az épületet kisajátították, előbb az asztalosok szakegylete, majd a proletár múzeum működött itt, sőt a fővárost megszálló román hadsereg is állomásozott benne. Budapest városa 1927-ben vásárolta meg az eladósorban lévő palotát, ami ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak ad otthont.
Nem csupán a Mágnásnegyedben keltek életre Meinig tervei, a paloták és kastélyok mestereként ismert mágnásépítész nevéhez fűződik többek között a tiszadobi Andrássy-kastély, Hunyadi Imre, Gerliczy Ferenc és Dungyerszky Lázár palotája, valamint a Magyar Általános Takarékpénztár székháza is. A József Attila (akkor Fürdő) és a Nádor utca sarkán álló ingatlan 1896-ban került a Takarékpénztár tulajdonába, helyére Meinig tervei alapján négyemeletes új székházat építtetett. A szecessziós stílusú banképület 1898-ban kezdte meg működését. A homlokzat egyik jellegzetes dísze a méhkast ábrázoló kerámia, utalva a takarékoskodásra – ez a századfordulós takarékpénztári épületeken visszatérő motívum volt –, az épület kovácsoltvas kapuja pedig Jungfer Gyula műhelyében készült.
Főúri pompa és cseppkőbarlang a Városliget mellett
1895 májusában nyílt meg az 1993 óta Stefánia Palota néven ismert Park Club a Városligethez közeli, forgalmas korzó melletti hat hektáros telken, Aczél Béla báró kezdeményezésére, Eszterházy Miklós gróf elnöklete alatt, Meinig tervei alapján. Az angol klubok mintájára készült kaszinó nem csupán a férfi, hanem a női vendégek számára is számtalan szórakozási lehetőséget kínált – a korban a klubok vendégei elsősorban férfiak voltak, kuriózumnak számított a Park, ahol a tagok harmada nő volt.
A Park Club „egész Európában egyedülálló a maga nevében; ez a főúri és általában az előkelő társaság nyári kaszinója. […] a magas egyemeletes épület, széles erkélyekkel, tágas lépcsőkkel olyan, mint Versailles vagy Potsdam híres királyi nyaralói. Arányaiban, művészies kivitelében tükröződik egész jellege. Első tekintetre meglátni rajta, hogy nagyúri kényelemre és üdülésre van szánva. […] Az ízléses mansard-tetős középrésznek […] három óriási ablaka van, mely egy széles erkélyre nyílik. Ez az erkély különben körbefut az egész épületen […] A földszinten hat oszlopon nyugvó, félkör alakú nyitott előcsarnok van, mely az épület belsejébe vezet. A klub helyiségeibe azonban a Stefánia útról csak gyalog lehet bejutni, míg a kocsifeljáró a Pálma útzcáról van. Innen szép köralakú feljáró vezet a lépcsőcsarnokhoz ” – számolt be a Vasárnapi Újság 1895. május 19-i száma a frissen átadott épületről. Minden helyiséget gőzzel fűtöttek, a világítást pedig árammal biztosították. A termeket márvánnyal, aranyozással díszítették, különleges függönyök, szobrok, csillárok és vázák emelték a palota pompáját. A huszonegy méter hosszú, tizenhárom méter széles és tizenegy méter magas nagyteremben hangversenyek, táncmulatságok és ünnepélyek várták a kor neves alakjait. Politikusok, írók egyaránt megfordultak a kaszinóban: Ferenc József és Sissi, Mozzafer-ed-Din perzsa sah, Tisza István, az Andrássy, Esterházy, Festetics, Széchenyi család sarjai mellett Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, sőt Nansen, a híres sarkkutató is.
Egy átlagos hétköznapon sem volt unalmas az élet a Clubban, férfi és női szalonok, ebédlő, kávézó, biliárd- és olvasóterem, borospince állt a vendégek rendelkezésére. A parkban nem csupán árnyas lugasok várták a kikapcsolódni vágyókat, mesterséges cseppkőbarlangot, vízesést, csónakázótavat (kis szigettel a közepén), tekepályát, lövőházat és a korban újdonságnak számító teniszpályát (lawn-tennis) is terveztek a hatalmas telekre.
Az épület a második világháborúban súlyosan megrongálódott, az újjáépítésre egészen 1965-ig kellett várni. Az 1947 óta a Magyar Honvédség tulajdonában álló palota közel három évtizeden keresztül színjátszó köröknek adott otthont. A Stefánia Palota és a mellette álló Honvéd Kulturális Központ ma egy intézményként működik.
Horgonyt fel!
A Szabadság tér egyik meghatározó, neobarokk stílusjegyeket viselő, historizáló palotája az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási (AMKT) Rt. megrendelésére készült – nem keverendő össze az Adria biztosító társaság Deák téren álló székházával. A négyemeletes lakó- és üzletház a Szabadság tér, a Zoltán utca és a Vécsey utca által határolt telekre épült 1900 és 1902 között. A székház földszintjén üzlethelyiségek, a félemeleten a társaság irodái kaptak helyet, az emeleteken pedig lakásokat alakítottak ki – az északi torony első emeletének egyik lakása könyvtárként működött.
A palota homlokzatán a tengerrel és hajózással kapcsolatos díszítés utal az épület funkciójára: a hajóorr formájú teraszok, a monogramban megjelenő vasmacska, a kagylók és halak. Emellett négy, az égtájakat szimbolizáló alak is felbukkan, utalva a kereskedelmi tevékenységre: egy indián, egy egyiptomi, egy kínai és egy európai.
Az épület számtalan funkciót töltött be az elmúlt évszázadban. A tengeri kikötő elvesztése után a cég lassan megszűnt, a palota feleslegesség vált, 1926-ban a Nemzeti Bank tulajdonába került. Többek között itt működött Brazília konzulátusa és a Heim Pál Gyermekkórház Fogszabályozási Osztálya is. Az 1950-es évek végétől az Adria-palotában az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda (az épület Express-házként vált ismertté) székhelye volt. A palota az elmúlt években filmforgatásoknak adott otthont, a Die Hard 5, a Szárnyas fejvadász 2049, a Budapest Noir és a Társasjáték című sorozatban is feltűnnek a hangulatos belső terek.
Meinig 1904. szeptember 14-én hunyt el, munka közben, a dolgozóasztala fölé hajolva. A Művészet című folyóirat így emlékezett meg az építészről: „Más vizeken hajózott, mint azok, kik az építészet felszabadulását hirdetik a letűnt és szerepüket kellően betöltött stílusok zárt formái alól. Munkásságát nem is abból a nézőpontból kell megítélnünk, hogy minő részt vett abban a friss erejű evolúcióban, mely a magyar építészetet a modernség felé viszi. […] Meinig ha nem is minden alkalommal, de legtöbbször mutat nekünk egy-egy építészeti ideát, mely nem a műtörténeti kézikönyvek lapjairól van kölcsönkérve, s a barokk stílus zárt formáin belül is megérezteti velünk individualitását.”
Forrás:
Tárca új házakról, Fővárosi Lapok 1882. december
Radisics Jenő: Károlyi István gróf palotája, Művészi Ipar 1892.
Park-Klub a Városligetben, Vasárnapi Újság 1895. május 19.
Meinig Artúr, Művészet 1904.
Károlyi-Csekonics-palota, Egykor.hu
Szabadság tér 16. - Adria-palota, Kép-tér blog
Borítókép: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont
