„… tanuljunk a régin, keressük az újat…”
Album az Ohmann építésziskoláról a Lechner Tudásközpontba került Kotsis Iván hagyatékból
A címben szereplő gondolat, amit Hauszmann Alajos írt le 1908-ban, jól jellemzi a Bécsi Képzőművészeti Akadémián Friedrich Ohmann által vezetett építésziskola működését is.
„Egy új korszak kiindulópontján állva, feleleveníti a korábbi korszakok szép részeit, arra törekedve, hogy a lehető legjobban megragadja őket.” – írta Friedrich von Feldegg, egy korabeli építészeti szakíró Ohmann munkásságáról.
Friedrich Ohmann pályafutása egy igazi monarchiabeli életút volt. 1858-ban született Lembergben, a mai Lvovban, ami akkor Galíciához tartozott. A szülővárosában kezdte meg iskolai tanulmányait, majd amikor építési tanácsos édesapja Galícia és Bukovina tartományi építési igazgatója lett, a család Csernovicba költözött. Miután az itteni főreáliskolát elvégezte, 1877-ben Bécsben a Műszaki Főiskolán (Technische Hochschule) tanult építészetet, amiben minden bizonnyal édesapja példája is ösztönözte. Majd, hogy a képzettségét művészeti irányban is tökéletesítse, beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára, ahol Friedrich von Schmidt tanítványa volt, ahogy korábban Schulek Frigyes, Schulcz Ferenc és Steindl Imre is.
![](/data/sites/default/files/pic/article/tanuljunk-a-regin-keressuk-az-ujat/az-album-cimlapja.jpg)
![](/data/sites/default/files/pic/article/tanuljunk-a-regin-keressuk-az-ujat/ferdinand-schmutzer-friedrich-ohmann-1920.jpg)
Az első év elvégzése után az amszterdami tőzsdére kiírt tervpályázaton 245 pályázó közül második díjat nyert Jan Groll holland építész munkatársaként. Miután a gyakorlati életben egy ilyen nagyléptékű munkán kipróbálta magát, már nem ment vissza az akadémiára, hanem az Állami Ipariskolában vállalt tanársegédi állást, majd a főiskolán lett asszisztens Karl König mellett. Az oktatói tevékenységen kívül intenzíven foglalkozott a barokk stílussal, felméréseket készített, és ezek rajzait két kötetben publikálta is.
1888-ban Prágába költözött, ahol az Iparművészeti Iskolában kapott állást, majd négy évvel később professzorrá nevezték ki. 1896-tól emellett még a prágai Művészeti Akadémián is tanított építészetet, stílusismeretet és perspektivikus ábrázolást. Számos műemléki rekonstrukció mellett új épületeket is tervezett, pályázatokon vett részt, amelyek közül néhány – mint például a múzeum Reichenbergben – meg is valósult.
Tíz év prágai tartózkodás után tért vissza Bécsbe, ahol a folyószabályozáshoz kapcsolódó munkák építészeti vezetője lett. Egy évvel később a Hofburg művészeti vezetőjének is kinevezték, ennek kapcsán számos különböző feladatot oldott meg, új épületszárnyak építése és a meglévők átépítése mellett például megtervezte és megépítette a Pálmaházat.
![](/data/sites/default/files/pic/article/tanuljunk-a-regin-keressuk-az-ujat/dagobert-peche-rajzok.jpg)
Ohmann élénk résztvevője volt a birodalmi főváros művészeti életének, és nagy érdeklődéssel követte a századforduló változásait. A Künstlerhaus (Művészház) tagjaként egyike volt azon kevés építészeknek, akik az akadémikus szellemű intézményből – a müncheni példát követve – kivonuló Secession csoportnak kezdettől fogva tagjai voltak. 1904-ben kérték fel a Képzőművészeti Akadémia építészeti mesteriskolájának vezetésére, olyan elődök után, mint például Otto Wagner. Tanári munkája mellett tervezőként is igen termékeny volt, Bécsben és a monarchia más városaiban is számos épülete áll. A városépítési kérdések is foglalkoztatták, több fontos témában dolgozott ki terveket, így a Votivkirche előtti tér és a Karlsplatz kialakításához is.
Az életútjában magyar vonatkozásokat is találhatunk: ő tervezte a Zsolnay-gyártól a bécsi városi park számára rendelt hat darab türkizkék óriásvázát, amelyekből végül több is készült. Kettőt a gyár udvarán helyeztek el (ezekből egy ma is látható a Zsolnay Negyedben), két másik Szerbiába, Palicsra került (ezek most is ott állnak a tó mellett), egyet pedig a pécsi Rózsakertben állítottak fel, ezt a közelmúltban restauráltatta a Pécsi Egyházmegye és a Püspöki Palota kertjében meg is tekinthető. A bécsi Stadtpark vázái egy kivételével – amely aztán múzeumba került – a II. világháborúban elpusztultak, a helyükön ma másolatok állnak. 1916-ban Hermann Hahn müncheni szobrász mellett Ohmann volt a másik külföldi tagja a budapesti Erzsébet királyné emlékmű pályázat bírálóbizottságának. Tanítványai között is voltak magyarok, ilyen volt például Wälder Gyula vagy az 1907-09-es albumban szereplő Mátrai Béla.
![](/data/sites/default/files/pic/article/tanuljunk-a-regin-keressuk-az-ujat/zsolnay-keramiak.jpg)
A bécsi Képzőművészeti Akadémia építészeti mesteriskolájában Ohmann vezetésével készült munkákat publikálták is, az egyik ilyen – 1907-1909 közötti terveket tartalmazó – album egy példánya dr. Kotsis Iván hagyatékának részeként került a Lechner Tudásközpont szakkönyvtárába. Ahogy a rajzokból és a bevezető szövegből is kiderül, Ohmann nem követelte meg a diákjaitól, hogy valamely stílusban tervezzenek, hanem személyes és korszerű gondolkodásra törekedett. Nem akart a hallgatóknak egy kész receptet átadni, nem akart egy új jelszót kitűzni eléjük. A művészi szabadság modern törekvését sohasem csak az új formák keresésében akarta megvalósítani. Mindent tiszteletben tartott, amit a művészi gondolkozás és érzés valaha is megteremtett.
A kiindulópontja a táj és a városkép, illetve ezek hangulata volt, ebbe akarta aztán az új dolgokat beleépíteni. Mindent elvetett, ami a fantázia túlzott elburjánzásához vezetne (ahogy az szerinte saját korában sokszor előfordult). Úgy találta, hogy a korabeli építész iskolákban hiányzik az elmélyülés. Nem szabad mindig csak nagy projektek megtervezését megcélozni, az ideális építészoktatás műtermi munka, ahol a hallgató a mestere alkotómunkájában segédkezve tanul és közben olyan művészeti oktatásban is részesül, amely a személyiségének és a tehetségének megfelelő.
Egy építésznek kisebb léptékű munkákat is kell terveznie, és nem elég csak az alaprajzok és a homlokzatok konstrukcióját összeraknia, hanem az épület környezetét is finoman érzékelnie kell, a művészi és az általános kultúrát megragadva – Ohmann véleménye szerint ez különbözteti meg az építőmérnöktől. Egy ajtógombot vagy egy tapétát is meg kell tudnia tervezni, és tájékozottnak kell lennie, a fa, a fém, a kő és általában minden anyag és technika vonatkozásában, amit az emberiség a művészetében valaha is felhasznált.
Ohmann azt tanácsolta növendékeinek, hogy a szemüket és a szívüket tartsák nyitva a szépre. Mindig tanulunk valami újat, ha a szemünket nyitva tartjuk, ugyanakkor nem téphetünk ki és dobhatunk mindent el a lelkünkből. A mindenáron egyedire való törekvést visszautasította.
![](/data/sites/default/files/pic/article/tanuljunk-a-regin-keressuk-az-ujat/wilhelm-baumgarten.jpg)
A hely szellemének tiszteletben tartása annál is inkább fontos momentum volt Ohmann építészeti és pedagógiai koncepciójában, mivel tanítványai a monarchiának a táj és a kultúra szempontjából is erősen különböző részeiből származtak. Ohmann hangsúlyt fektetett arra, hogy a hallgatói a nagyváros erős impulzusai között is megőrizzék a szülőföldjükről hozott egyéni karakterüket. Ennek felelt meg a tervezési feladatok helyszíne is: a délről származó Gianino Zaninovich és Agostino Bastiancig Triesztbe és Lovranba, a cseh Madlmayer Morvaországba, a Szudétavidékről származó Pallme-König Jablonec nad Nisou-ba, a magyar Mátrai Béla Budapestre tervezett épületeket.
Friedrich Ohmann építészeti állásfoglalása a 19-20. század fordulójának átalakulásban lévő világában sok szempontból rokonítható azzal a véleménnyel, amit Hauszmann ír le 1908-ban a Néhány szó a modern építészetről című művében: „Maradjunk hűek a tradícióhoz, tanuljunk a régin, keressük az újat, tartsuk ébren érzékeinket a maradandó becscsel bíró hazai emlékeink irányában, ezekből fejlesszük tovább építészetünket, de fogadjuk nyílt szemmel az újból azt, ami jó.”
![](/data/sites/default/files/pic/article/tanuljunk-a-regin-keressuk-az-ujat/rajzok.jpg)
Források:
Arbeiten aus der Ohmann-Schule (1907-1909), Verlag von Anton Scroll & Co., Wien (Lechner Tudásközpont szakkönyvtára)
Architektenlexikon (Az Architekturzentrum Wien digitális adattára)
Hauszmann Alajos: Néhány szó a modern építészetről (A Lechner Tudásközpont szakkönyvtára)
Felújított Zsolnay-műtárgyak a Püspöki Palota kertjében
Gy. Dávid Gyula: Az építész Bánffy Miklós
Képek:
Arbeiten aus der Ohmann-Schule (1907-1909), Verlag von Anton Scroll & Co., Wien (Lechner Tudásközpont szakkönyvtára)
Felújított Zsolnay-műtárgyak a Püspöki Palota kertjében
Ohmann portréja