200 éve született Gerster Károly, a XIX. századi romantikus építészet egyik mestere. A Feszl Frigyessel és Kauser Lipóttal összefonódó munkássága során a bérházak mellett a nevéhez fűződnek többek között a "szegedi Pilvax" néven híressé vált Fekete-ház, a pécsi zsinagóga, valamint a Deák Téri Evangélikus Gimnázium egyik épületének tervei is.
1819. január 22-én született Gerster Károly. A kassai születésű építész a bécsi Képzőművészeti Akadémián végezte tanulmányait, ezt követően Pesten telepedett le. Munkássága elválaszthatatlan Feszl Frigyes és Kauser Lipót nevétől, a három építész 1845 és 1854 között közös irodában dolgozott – sőt még a lakásaik is ugyanabban az épületben, az egykori Széchenyi sétatéren (ma Szabadság téren) voltak. Nem az építészet volt egyetlen közös szenvedélyük, 1853-ban sörgyár alapításába fogtak – ez a tervük végül meghiúsult. 1860-ig egyikük sem rendelkezett mesterjoggal, így terveik más építészek aláírásával maradtak fenn – a műveik hiteles szerzőjének meghatározását a társas együttműködési forma is megnehezíti. Gerster nevéhez többek között a Borsody-ház, a Steinlein-Fröhlich bérház terve, a Vízivárosi kapucinus és a hajdúböszörményi református templom átalakítása, a kassai székesegyház helyreállítása, a Deák Téri Evangélikus Iskola és a szegedi Fekete-ház építése fűződik.
„Romantikus” bérházak
Az V. kerületi Arany János utca 16. szám alatt álló Borsody-ház terveinek elkészítését Gersternek tulajdonítják, az építkezést ifj. Zitterbarth Mátyás vezette. Az 1845–46-ban épült romantikus stílusú, gótikus elemekkel díszített ház Borsody András kapitány megrendelésére készült. A kapitány a honfoglalás korának nagy rajongója volt, így nem is olyan meglepő, hogy a háromemeletes épület lépcsőfordulóiban Álmos, Árpád, Kond, Huba, Töhötöm és Tas szobraival találkozhatnak a lakók.
A házban működött női szabó, a gumiárukat, orvosi műszereket és hőmérőket kínáló Vajna és társa cég, 1943-ban pedig a Magyar Műanyag és Vegyészeti Gyár Rt. székhelye is itt volt. 1986-ban nyílt meg a földszinten a VOLÁN Elektronikai bemutatóterme, ahol „Floppy discek, computer kazetták, mágnesszalagok és tartozékaik”, valamint 8 színben, A/3 és A/4 méretben is elérhető Sirály papír és fénymásolási lehetőség várta az érdeklődőket – hirdette a Magyar Nemzet 1986. július 7-i száma.
1829-ben a Lánchíd építéséért felelős Hídegylet elnökének, Báró Steinlein Eduárdnak a megrendelésére kétemeletes bérház épült – Brein Ignác tervei alapján – a mai Sas utca 3. szám alatt. 1853 és 1854 között dr. Fröhlich Frigyes ügyvéd megrendelésére, a Gerster–Kauser–Feszl trió tervei alapján teljes átalakításon esett át az épület. A romantikus stílusú, immár háromemeletes, függőfolyosós ház az 1870-es évektől számtalanszor cserélt gazdát. 1932 és 1933 között újabb átalakítás következett, ekkor a ház többek között személy- és teherfelvonóval is bővült és a Pénzintézetek Országos Biztosító Intézetének székhelye lett. Már az 1940-es évektől textil-nagykereskedésnek adott otthont az épület, az 1960-as években pedig az EKISZ Vegyesruházati KTSz. költözött ide, miután belső átalakításokat végzett a földszinten és az első emeleten. Az üzletben többek között vadőri egyenruha is kapható volt – a Magyar Vadász 1959-es novemberi számában a posztó egyenruhát 1200, a zsávoly egyenruhát 650, a kamgarnt pedig 1800 forintért kínálták. A Steinlein-Fröhlich-bérház második világháborúban megsérült homlokzatának helyreállítását 1970 és 1975 között a VÁTI tervei alapján végezték el.
Iskola a „szigeten”
A Deák téri evangélikus iskola első, egyemeletes épülete 1793 és 1800 között épült Pollack Mihály tervei alapján, 1811-ben egy új emelettel bővült a létesítmény, az 1850-es években pedig Hild József tervezte meg a templomhoz kapcsolódó szárnyat. Ebben a tömbben az evangélikus gimnázium mellett lelkészi hivatal, múzeum és óvoda is működik, így Insula Lutherananak („evangélikus sziget”) is nevezik. Ennek részeként épült meg 1863–64-ben Gerster és Frey Lajos tervei szerint a Sütő utcai épület – a telken 1730 és 1861 között sütőház és élelmiszerraktár működött. Az iskola nagyon gyorsan, egy év alatt készül el, az építkezés 153 000 forintos költségét részben közadakozásból, a város támogatásából és kölcsönből fedezték.
„Az új épületben 8 tágas tanterem, tanári lakások, díszterem, könyvtár, levéltár volt, a földszinten üzletek sorakoztak. A Márványterem (díszterem) stukkó lusztrófalfelületét egy Girolamo Baj nevű olasz mester készítette. A dísztermet bálok, egyházi közgyűlések, hangversenyek tartására tervezték, de tartottak itt istentiszteletet is - a templom restaurálása idején. Az épület a kor legmodernebb iskolaépülete volt. Pesten elsőnek rendelkezett gázvilágítással, gyertyavilágítás helyett, majd 1871-től vízvezetékkel. A kis alapterület miatt azonban hiányosságok is mutatkoztak: nem volt rajzterem és tornaterem, hiányzott az udvar” – olvasható A pesti evangélikus oktatás krónikája című tanulmányban.
Az 1864–65-ös tanévben 182, az 1872–73-as tanévben már 348 diák tanult a gimnáziumban, többek között Petőfi Sándor, Podmaniczky Frigyes, Glatz Oszkár, Ignotus Pál, Pecz Samu és Schulek Frigyes is az evangélikus iskola tanulója volt. Az intézmény 1933-tól leánygimnázium, 1952 és 1993 között önkormányzati általános iskola volt, jelenleg Deák Téri Evangélikus Gimnázium néven működik.
„A szegedi Pilvax”
A szegedi Fekete-ház Gerster Károly egyik legismertebb alkotása. 1857-ben Meyer Ferdinánd vaskereskedő megrendelésére tervezte meg az angol gótika és romantika stílusjegyeit is magán viselő épületet, ami sötétszürke színéről kapta nevét.
„A Fekete-ház romantikája inkább nyugatibb országok gótikájára vall. Különösen az első emelet saroktornyocskáját tervezhette volna filigrán díszeivel egy XIV—XV. századi, Bourges-i francia építész. A főhomlokzat lépcsős oromfala vak árkádjaival viszont az északnémet téglagótikára emlékeztet. Alatta a hármas főablak már XIX. századias. […] Bájosak a kis padlásablakok. A főhomlokzat rizalitja szélein, egyik sarkán és a Somogyi utcában a földszint félmagasságából karcsú, sokszögű tornyocskák szöknek a magasba és felül fogazatos a végződésük. A főhomlokzat a kedvezőbb művészi hatás kedvéért nem teljesen szimmetrikus. A szamárhátíves főbejárat fölötti szalagdísz az építkezés dátumát örökíti meg: Építtetett 1857-ben. […] A Fekete-ház kétségtelenül Gerster Károly eredeti invencióját és harmónia-érzékét dicséri. 1920-ban a Műemlékek Országos Bizottsága felügyelete alatt állították helyre, újabban ismét renoválták. Hosszú időn át ez volt ismét az első magánház Magyarországon, melynek belső berendezése is a tervező építész rajzai alapján készült. Mayer Ferdinándnak a főkaputól balra eső lakásában a bútorok ilyen romantikus gót stílusúak voltak, székek, kanapék, hosszú, magas támlákkal” – írja Ybl Ervin az Egy szegedi műpártoló című 1961-es cikkében.
A Somogyi és Kelemen László utca kereszteződésében álló ház 1860 és 1865 között a Városi Kaszinónak adott otthont, majd a Mayer család tagjai éltek itt, köztük Endre Béla festő is. A városi legenda szerint a szépségükről híres Mayer lányok a tornyos sarokszobában laktak, naphosszat hímeztek, ám az ablakon nem pillanthattak ki – csak miután férjhez mentek.
Szegedet 1879-ban közel 3 méter magas víz árasztotta el, a katasztrófa 146 életet követelt, több mint 5 400 ház omlott össze, 60 000 ember maradt hajlék nélkül. Csupán 265 épület maradt állva, köztük a talajvizes telek miatt facölöpökre épített Fekete-ház is. A pusztítást követően a várost addig szokatlan módon tervszerűen, a korszerű városrendezés elveinek alkalmazásával építették újjá Lechner Lajos tervei alapján – Ybl Ervin cikke szerint a Fekete-ház első emeletét a királyi biztosság bérelte, innen irányították a munkálatokat.
A házban később működött leánynevelde, szénkereskedés, ügyvédi iroda, munkásotthon, valamint a Szegedi Híradó szerkesztősége is. 1918 októberében itt alakult meg a Nemzeti Tanács, ezért Juhász Gyula a „szegedi Pilvaxként” emlegette az épületet. A Tanácsköztársaság után tanácsi bérlők lakták a ma műemléki védettséget élvező épületet, ami 1985 óta a Móra Ferenc Múzeumnak ad otthont.
Gerster Károly utolsó munkájának, a pécsi zsinagógának átadását már nem élte meg. Az 1867-ben elhunyt építész Feszl Frigyessel és Kauser Lipóttal közösen készítette el az 1868 és 1869 között megépült, romantikus stílusú izraelita templom terveit, ami 23,36 x 32,35 méteres alapterületével a Dunántúl legnagyobb zsinagógája lett. Három részre osztott főhomlokzatán héber nyelvű bibliai idézet áll: „Az imádság háza minden nép számára." A közel ezer fő befogadására alkalmas zsinagóga első jelentős felújítása 1980 és 1983 között történt, a teljes külső megújulás 2004-ben, míg a belső terek renoválása 2014-ben fejeződött be.
Források:
Ybl Ervin: Egy szegedi műpártoló, 1961. / Művészettörténeti Értesítő
Komárik Dénes: Építészképzés és mesterfelvétel a XIX. században. Pesti mesterek és mesterjelöltek, 1971. / Építés-Építészettudomány – Arcanum Digitális Archívum
A szegedi Fekete-ház / Dunántúli Napló 1981. december 8.
Magyar Nemzet 1986. július 7.
Zomboryné Bazsó Rozália: A pesti evangélikus oktatás krónikája, 2000.
Arany János utca 16. / Lásdbudapestet.blogspot.hu
Steinlein-Fröchlich-bérház / Urbface
Deák téri Evangélikus Gimnázium / Urbface
