Fürdőtavaink a magasból
Velencei-tó, Lupa-tó, Orfűi-tó, Sóstó, Bánki-tó és a többiek
A fentrol.hu archív légi felvételeiből készült legújabb válogatás ezúttal a fürdőhelyként népszerűvé vált tavainkat mutatja be. A fekete-fehér, színes és infraszínes felvételeken bányatavak, sziksós fürdőhelyek, a nádasokkal tűzdelt Velencei-tó és egy apró „tengerszem” magaslati képe is megcsodálható.
A Lechner Tudásközpont Légifilmtárában található mintegy félmillió képkockából több mint 185 ezer, 1959 és 2008 között készült fekete-fehér, színes és infraszínes légifelvétel tekinthető meg díjmentesen a fentrol.hu oldalon keresztül. A folyamatosan bővülő online archívum állományának segítségével időben nyomon követhető a mesterséges tavaink létrejötte, a tavak menti települések fejlődése, az infraszínes felvételeken pedig a vízfelszín feletti vagy akár a felszín alatti növényzet is jól megfigyelhető.
Kedvelt hazai fürdőhelyeink egy része mesterséges tó, így a régebbi légi felvételek képet adnak a kialakításuk előtti állapotról. Az 1966-os légi fotó megmutatja, hogyan is nézett ki Budakalász környéke az Omszki-tó, vagy a Budapest „tengerpartjaként” is emlegetett Lupa nélkül. Az Omszki-tó helyén az 1960-as években kezdték el kitermelni a Duna hordalékaként lerakódott sódert. A bányagödröt később a talajvíz és a Duna áradása töltötte fel – utóbbi hallal is ellátta, így keletkezése óta horgásztóként szolgál. 1989 után javult a bányató vízminősége, napjainkban sportra és pihenésre ad lehetőséget, a fürdőzni vágyók pedig a szomszédos Lupa-tónál strandolhatnak.
Az Orfűről készült 1959-es légi felvételen még nyoma sincs tónak – a négy külön állóvíz alkotta tórendszer kialakítását az 1960-as években kezdték meg. Elsőként a legkisebb, legdélebbi fekvésű Orfűi-tó készült el 1962-ben. Ma is népszerű hely a kirándulás, a fürdőzés, a horgászat és a vízi sportok kedvelői számára.
A különböző évtizedekben készült légi felvételek összehasonlításával megfigyelhető a tómenti települések bővülése is, így a Nógrád megyei Bánk esetében jól látszik, hogy a község apró tavának délnyugati részén található, 1966-ban még fákkal pöttyözött területet 1984-re már utcák és épületek töltik be. Az üdülőfalu kiépülése a ’70-es években kezdődött a fürdésre és horgászatra is alkalmas Bánki-tó mellett, amelyet már 1820-ban így említettek: „Tenger Szeme”.
Régi fürdőink közé tartozik a nyíregyházi Sóstógyógyfürdő tava is, amely az erdős környezet és a közeli állatpark miatt szintén kedvelt üdülőhely. A Sóstót a különféle panaszokra gyógyító hatással bíró vize miatt már Mátyás király idejében számon tartották, akkor még Igrice néven. A sós vizű, szikes tó mellett a 19. században fürdőház és szódagyár is működött. A száraz tómederből kézzel összeszedett sziksót mosásra és szappangyártásra használták. Hazánk igen gazdag szikes tavakban, közülük egy másik a szegediek kedvelt fürdőhelye, a város nyugati határában fekvő Sziksós-tó.
A Gyömrői Tófürdő az egykori birtokos Gyömrőy Aurél által 1890-ben alapított téglagyár bányájából alakult ki. 1923–24-ben – felismerve a tó vizének jótékony hatását – egy Bécsből érkezett orvos, Okulicsányi-Kuthy Dezső szerezte meg a területet, és meg is kezdte strandfürdővé alakítását. Szintén kedvelt bányató a Miskolc közelében található Mályi-tó is. Az 1940-es évekre már nem üzemelő kavicsbánya tava nem csak strandolásra, vízi sportok űzésére és horgászatra, de búvárkodásra is kiválóan alkalmas.
A Légifilmtár infrafelvételei a növényzet nedvességtartalmát és a vízfenék tanulmányozását is lehetővé teszik. Az 1982-ben készült infra fotón élénkvörössel rajzolódnak ki a nádasok a Velencei-tó felületén, mellettük az 1977 és 1978 közötti mederszabályozás során iszapból és nádból létrehozott Cserepes-sziget látható. A Balatonfüred partjáról 1982-ben készült infrafelvétel pedig a vízfelszín alá enged betekintést, ahol jól láthatóvá válik a víz alatti növényzet.
