„Repülő karosszékek Zugliget felett”

Az 1970-ben átadott első magyar személyszállító drótkötélpálya építését a kíváncsiság mellett kétségek is övezték a különleges közlekedési eszköz megbízhatóságát és hasznosságát illetően. A biztonságot és kényelmet szem előtt tartó mérnöki munkának hála az aggályok gyorsan eloszlottak, működése első 20 éve alatt a Libegőt átlagosan évente félmillióan használták. A jelentős igénybevétel szükségessé tette az állomás épületeinek karbantartását. A Lechner Tudásközpont őrzi a János-hegyi Libegő állomások 1989-es felújításának kivitelezési és engedélyezési terveit, valamint a műszaki leírásokat, amelyeket az Uvaterv tervezője, Menyhárt Tibor készített.

A zugligeti légpálya építésének ötlete már az 1930-as években megszületett, Hantos István álmodta meg a 920 méter hosszú pályát, aminek kivitelezése félbeszakadt. Közel negyven évvel később Sidlovics József, az UVATERV osztályvezető mérnökének tervezésével készült el a János-hegyi személyszállító kötélpálya. Eleinte fenntartással fogadták a „repülő karosszékek” ötletét, a biztonsági és költségvetési aggályok eloszlatásáért Sidlovics valóságos kampányt indított. A külföldi statisztikák alátámasztották érvelését, miszerint a drótkötélpályák a világ legbiztonságosabb közlekedési eszközei és csak elvétve fordulnak elő balesetek. „E nagyfokú megbízhatóság a kötélpálya egyszerű működési elvének, a kiváló minőségű, gyakran ellenőrzött drótköteleknek és a sokféle biztonsági berendezésnek köszönhető.” – olvashatjuk a Szolnok Megyei Néplap 1970. augusztus 1-jei számában.

Közel egy év alatt, 23 millió forintból készült el a Libegő. A kivitelező az Országos Bányagépgyártó Vállalat volt, a munkálatokat Pataki László irányította. A szakmérnökök az építkezés során a biztonság és kényelem szempontjait tartották a legfontosabbnak, a drótköteleket és a székeket az osztrák Brüder Girak cégtől szerezték be.

Az 1040 méteres pálya több mint 260 méter szintkülönbségét a Libegő óránkénti 5,3 km-es sebességgel győzte le, egy óra alatt 500 utast szállítva. „A drótkötelet, amelyen 27 méteres távolságban követik egymást a kétszemélyes, kartámaszos és lábtartós függőszékek, 17 oszlop támasztja alá. […] A kötél a legnagyobb terhelés ötszörösét is elbírja: a kenderkötélbelet 114 darab 1-2 milliméter átmérőjű acélhuzal fogja körül. Az oszlopokat tizennyolcszoros biztonságúra tervezték, s valamennyit villámhárítóval látták el. A függőszékekben 18 másodpercenként indítják a két-két utast, a menetidő 17 perc. A függőszékek 4-11 méter magasan haladnak a talajszint fölött.” – írta a Szolnok Megyei Néplap. A drótkötélpálya meghajtásáról egy 50 kilowattos villanymotor gondoskodott. Egy esetlegesen bekövetkező áramszünet vagy a motor meghibásodása esetén sem volt ok az aggodalomra, hiszen ebben az esetben egy Trabant 601-es motor biztosította a karosszékekben repülők biztonságos utazását.

A Libegő vasbeton szerkezetű, földszintes állomásépületeinek kivitelezését a Közúti Építővállalat végezte. Az alsó Völgyállomás a Csiga út - Zugligeti út sarkára épült, az egykori 58-as villamos végállomása közelében. A felső Hegyállomás az egykori János-hegyi vendéglő helyén, a János-hegyet a Normafával összekötő Hármaskút-tetőn, 489 méteres magasságban épült.

A drótkötélpálya elnevezésére pályázatot írtak ki, amely óriási érdeklődést generált. Végül nem a több tízezer beérkezett javaslat közül került ki a győztes, a „Lebegő” ötletből született meg a „Libegő, Jánoshegyi Légpálya” név.

Az átadás előestéjéig tesztelték a szerkezet megbízhatóságát. Miután a 83-85 kilós homokzsákok éjjel-nappal sértetlenül libegtek, 1970. augusztus 20-án ünnepélyes keretek között az első utasok is kipróbálhatták a piros színű karosszékeket Zugliget felett. Az egyszeri utazási élmény 5 forintba, az oda-vissza út 7 forintba került.

Alig több mint 7 hónap alatt 250 ezren próbálták ki a Libegőt. Hétvégenként akár 7-8000 látogató váltott jegyet a drótkötélpályás utazásra. Működése 20 éve alatt a légpályát átlagosan évente félmillióan használták. Az intenzív igénybevétel a drótkötélpálya felújítása és a hajtóművek kicserélése mellett megkövetelte az állomásépületek karbantartását is. Az 1989-es felújítás kivitelezési és engedélyezési terveit, illetve az ezekhez tartozó műszaki leírásokat az Uvaterv tervezője, Menyhárt Tibor készítette. A tervdokumentációt a Lechner Tudásközpont tervtára őrzi.

„A Jánoshegyi személyszállító kötélpálya „Libegő” mintegy 20 évvel ezelőtt épült, és azóta a forgalombiztonsággal összefüggő, főként a mozgató berendezések üzemi karbantartásain kívül az épületeket nagy mértékben érintő felújítás, tatarozás a létesítményeken nem történt. […] A teljes felújítás a Libegő további üzemeltetéséhez szükséges működési engedély kiadásának feltétele. Ennek során nemcsak a gépi berendezések, kötelek, megfogószerkezet, tartóoszlopok, stb. teljes átvizsgálása, felújítása kerül sorra, hanem az alsó és felső állomás épület teljes felújításának elvégzése is szükségessé válik. Az épületekben alapvető funkcionális változtatások, átalakítások nem szükségesek, az elvégzésre kerülő munkálatok zöme felújítás, karbantartási munkák körébe sorolhatók.” – ismerteti a Jánoshegyi Libegő állomások felújításának kiviteli tervéhez címet viselő műszaki leírás.

A kiviteli tervdokumentáció tartalmazta a homlokzat felújításának, az új tető és a terasz szigetelésének, a belső burkolat cserjének és pótlásának részletes költségvetését, valamint azok kiviteli és részletterveit. „A tervezett kialakítások, felújítások nagymértékben növelik az épület esztétikai és műszaki értékét.[…] Az építési engedélyezési dokumentáció elkészítésére azért volt szükség, mert a felújítás során az épületek homlokzatain a korábbi alkalmazott anyagoktól, formáktól és színezéstől alapvetően a tervezett megoldás eltér.”

A Völgy és a Hegy állomás „esztétikailag a homlokzati anyagok és színek tekintetében azonos megjelenésűek”. Az elmúlt években a nyersbeton felületek szenvedték a legnagyobb károsodást, „a mellvédek alátámasztó illetőleg a szerkezeti vasbetétek kifagytak, a felületek összerepedeztek.” Mind a két épületen új tetőszigetelés készült, az attika és a mellvéd süttői mészkő burkolatot kaptak. A várótermeket kifestették és kicserélték a kő padlóburkolatot. A Völgyállomásra többek között új, csúszásgátló lépcsőt, valamint acélszerkezetű üvegezett előtetőt terveztek a szakemberek. A Hegyállomáson az eladó tér, a raktár és a fogyasztótér átalakításával a büfé áthelyezésére tett javaslatot a tervező, „a büféhez tartozó asztalok és ülőhelyek a homlokzati üvegfal mögött világos helyen a megfelelő kilátást biztosítva, kulturált, esztétikus módon elhelyezhető.” – olvashatjuk a Jánoshegyi Libegő felújításával kapcsolatos átalakítás homlokzatképzés engedélyezési tervéhez című műszaki leírásban.

A Libegőt sikerén felbuzdulva 1972-ben a Normafánál, majd 1973-ban az Anna-réten avattak drótkötélpályás sífelvonót. Azonban nem valósult meg Sopronban a Lővérekre, Pécsett a Misina-tetőre, a Balatonnál a Badacsony-hegyre, a Mátrában a Kékes-tetőre megálmodott légpálya. Budapesten a Gellérthegyre, a Hármashatár-hegyre és a Farkas-hegyre tervezetek libegőket.

A Libegőt a kezdetekben a XII. kerületi tanács irányította, 1977. január 1-jén, 40 éve került a Budapesti Közlekedési Vállalathoz.

Források:
A Lechner Tudásközpont tervtára:
Jánoshegyi Libegő állomások felújításának kiviteli tervéhez c. műszaki leírás, Uvaterv, Menyhárt Tibor – 1989.
Jánoshegyi Libegő felújításával kapcsolatos átalakítás homlokzatképzés engedélyezési tervéhez c. műszaki leírás, Uvaterv, Menyhárt Tibor – 1989.
Engedélyezési és kiviteli tervdokumentáció, Uvaterv, Menyhárt Tibor – 1989.

Hungaricana.hu:
Jó utat, Libegő, Dunántúli Napló, 1970. július 28.
Drótkötéllel a magasba, Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus 1.
Augusztus 20-án indul a libegő, Dunántúli Napló, 1970. augusztus 13.
Szánkópálya, műhó, Petőfi Népe, 1970. október 29.
Húsz esztendeje libegünk, Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus 28.

40 éve libeg a Libegő, HG.hu
40 éves a BKV, bkv.hu

Képek forrása: Fortepan.hu