Száztíz éve született Homoródi Lajos geodéta professzor

A 110 éve, 1911. május 2-án született Homoródi Lajos hazánk XX. századi földmérésének, geodéziájának egyik legnagyobb alakja.

„Homoródi Lajos az európai műveltségű nagy magyar mérnökök sorába tartozott. A mérnöki hivatás gyakorlása során igényessége vezette el a tudomány műveléséhez. Szakmai tapasztalatai és tudományos eredményei tették lehetővé és szükségessé bekapcsolódását az oktatásba. S végül a mindhárom területen nyújtott kimagasló teljesítménye nyitotta meg számára a különböző hivatali és társadalmi vezető tisztségek betöltésének lehetőségét.” (Detrekői Ákos)

Homoródi Lajos 1911. május 2-án született Aradon, polgári család gyermekeként. Édesapja, Habereger Lajos MÁV főtiszt, gazdasági vezető volt. Elemi és középiskolai tanulmányait Aradon folytatta, azonban a gimnázium utolsó osztályát már Budapesten, a Tavaszmező utcai gimnáziumban végezte, ahol 1929-ben érettségizett. A Magyar Királyi József Műegyetemen szerezte oklevelét 1934-ben, mérnöki szakon – a mostani BME Építőmérnöki Kar elődjén. Fontos esemény, hogy 1931-ben visszakapta magyar állampolgárságát.

Fiatal mérnökként, segédmérnöki beosztásban, Budapest Székesfőváros Városmérési Kirendeltségén helyezkedett el. Bekapcsolódott a centrális háromszögelési hálózat, valamint a szabatos sokszögelési, részletmérési munkálatokba is. 1939-ben átkerült az Állami Földméréshez, ahol kataszteri mérnöki szakvizsgát is tett, mellyel megkapta a „mérnöki” címet. 1941-ben a Háromszögelő Hivatal állományába vezényelték. A „Lécekkel végzett hosszmérés hibaforrásai” című értekezésével védte meg doktori címét 1944-ben a Műegyetemen. A dolgozatnak nagy jelentősége volt geodéziai szempontból, ugyanis abban az időben még nem léteztek korszerű távmérők, így az alappont-meghatározások legérzékenyebb pontját a hosszak megmérése jelentette.

A háborús katonai szolgálat és francia hadifogság után 1946-ban, már főmérnöki rangban, bekapcsolódott a Háromszögelő Hivatal munkálataiba. A Háromszögelő Hivatal, teljes állományával, 1950-ben beolvadt az akkor alakult Országos Földméréstani Intézetbe. Az 1952-es ismételt átszervezés után a Geodéziai és Kartográfiai Intézet felsőgeodéziai osztályát vezette. Majd 1954-ben az újonnan alakult Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat (BGTV, a jelenlegi Geodézia Zrt. jogelődje) igazgatója lett.

Ebben az időben a felsőrendű vízszintes geodéziai alaphálózat kialakításának tudományos problémái kerültek érdeklődésének középpontjába. Nagyon sok ezzel összefüggő kérdéssel foglalkozott. Vizsgálatai kiterjedtek a hálózat alapfelületére, tájékozására és elhelyezésére. Kutatta a mérési eredmények redukálásának és kiegyenlítésének különböző kérdéseit is.

1957-ben áthelyezték az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatalba tudományos munkatársnak, majd 1959-ben a Műegyetemen oktatói státuszba került.

Először a Geodézia I. Tanszéken volt egyetemi docensi állásban, majd 1961-től 1982-ben bekövetkezett haláláig a Fotogrammetria Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára volt. 1962-től 1964-ig az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem rektor-helyettese, míg 1964-1967 között a Mérnöki – mai nevén Építőmérnöki – Kar dékánja volt. A Műegyetem Geodéziai Intézetének igazgatója volt 1972-1978 között.

A felsőrendű vízszintes alaphálózattal összefüggő vizsgálatai képezték a magját az 1963-ban megvédett, „Új háromszögelési hálózatunk használatbavétele érdekében szükséges koordinátatranszformációk megoldása” című, a műszaki tudományok doktora fokozatért benyújtott értekezésének, melyet meg is kapott.

Egyetemi oktatóként tudományos tevékenysége kétirányú volt. Egyrészt tovább folytatta a korábban felvetődött hálózati problémák megoldását. Másrészt bekapcsolódott különböző fotogrammetriai kérdések kutatásába is. Addigi munkássága ismeretében nem meglepő, hogy elsőként a fotogrammetriai alappont-meghatározás keltette fel a figyelmét. 1973-ban ebből a témakörből tartotta „Földi és légi háromszögelés” címmel az MTA levelező tagjává választása után székfoglalóját. A fotogrammetriai pontsűrítések mellett több, a mérnöki fotogrammetria területére tartozó probléma kutatásában is jelentős eredményt ért el. Homoródi Lajost az MTA közgyűlése 1979-ben az Akadémia rendes tagjává választotta.

A szakmai közéletben is jelentős volt tevékenysége. Élvezettel emlékezett meg a Magyar Mérnök és Építész Egylet jegyzőjeként az 1940-es években szerzett tapasztalatairól. Az 1956-ban létrehozott Geodéziai és Kartográfiai Egyesületnek alapító tagja, s 1962-80 között elnöke is volt. Egyesületi elnöki minőségben képviselte a szakterületet a Földmérők Nemzetközi Szövetségében (FIG), a Nemzetközi Fotogrammetriai Szövetségében (ISP), ezen kívül rendszeresen tevékenykedett a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unióban (UGGI) is. Kiváló külföldi képviselője volt a magyar geodéziának és fotogrammetriának. Nemzetközi elismertségét számos meghívása mellett jelzi az a tény is, hogy a FIG 2., oktatással foglalkozó bizottságának 1972-74 között alelnökévé, 1975-77 között pedig elnökévé választották. E tisztségeit is nagy szakértelemmel látta el, további elismerést szerzett a magyar földmérésnek.

Tudományos tevékenységét jól jelzi, hogy összesen 17 könyv, egyetemi jegyzet, 252 tanulmány, cikk jelent meg neve alatt. Kitüntetései is jelzik kiemelkedő tevékenységét: Szocialista Munkáért érdemérem (1959); Oktatás Kiváló Dolgozója (1964); Munka Érdemrend ezüst fokozata (1965); Lázár Deák-emlékérem (1966); MTESZ-díj (1970). Kétszer kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát: 60. és 70. születésnapja alkalmával. 1978-ban a Lengyel Geodéták Szövetsége tiszteletbeli doktorává választotta. Díszplakettel tüntette ki a Műegyetem (1975); az Akadémia (1975); az OFTH (Fasching Antal díj, 1978); és a FIG (1978). Emléklapot kapott a pozsonyi és a moszkvai Egyetemtől (1979, 1981).

Homoródi Lajos 1982. január 22-én hunyt el. Végső nyughelye az Óbudai Temetőben található.

Születésének 90. évfordulója alkalmából lakóháza falán emléktáblát avatott Óbuda akkori polgármestere, Tarlós István, Homoródi Lajos volt tanítványa.

Detrekői Ákos professzor úr írta róla:

„Áttekintve Homoródi Lajos életútját, mérnöki, tudósi, tanári és vezetői tevékenységét, csak csodálhatjuk tehetségét, munkabírását. Mérnöki munkájának eredményei megtalálhatók a magyar hálózatban. Mint tudós több téren is maradandót alkotott. Nemzetközi mércével mérve is kiválók a geodéziai hálózatokkal kapcsolatos kutatási eredményei. Oktatóként, pedagógusként mérnökgenerációkat nevelt szakmai ismeretekre. Kutatásaival oktatásával maradandó módon befolyásolta a magyar geodéták szemléletét. Szemléletformáló hatása az igényességet, s a nemzetközi eredmények figyelembevételét sugallta.”

Felhasznált irodalom:

Dr. Detrekői Ákos: Dr. Homoródi Lajos szerepe a magyar geodéziában. Geodézia és Kartográfia, 1987/3. szám.

Dr. Székely Domokos: 10 éve született prof. dr. Homoródi Lajos akadémikus. Geodézia és Kartográfia, 2011/8. szám.

Dr. Homoródi András: Dr. Homoródi Lajos szakirodalmi tevékenysége. Geodézia és Kartográfia, 1987/3. szám.