A téradat, mint közös erőforrás: a digitális állam alapjai a Nemzetközi Téradat-konferencián

Életünk szinte minden területén jelen vannak a téradatok, sokszor anélkül, hogy tudnánk róla. A modern társadalom egyik láthatatlan alapinfrastruktúrájává váltak, jelentőségük pedig a digitalizáció és a mesterséges intelligencia térnyerésével egyre tovább növekszik. Erre a szerepre irányította rá a figyelmet a Lechner Tudásközpont által 2026. október 8-án, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen megrendezett Nemzetközi Téradat-konferencia 2026.

A telt házas rendezvényen közel kétszázan vettek részt személyesen, az élő közvetítést pedig több százan követték. Hazai és nemzetközi szakpolitikai, kormányzati, tudományos és oktatási szereplők gondolkodtak együtt arról, hogyan teremthető meg és hogyan működtethető a Nemzeti Téradat-ökoszisztéma.

A konferencia fontos állomása volt annak a Lechner Tudásközpont által elindított szakmai folyamatnak, amelynek célja a hazai téradatszektor szereplői közötti együttműködés erősítése és a Nemzeti Téradat-ökoszisztéma létrehozása. A téradatok közös hasznosításáról szóló párbeszéd már az április 30-i Lechner Téradatnapon megkezdődött. Míg a korábbi rendezvény elsősorban az állami és üzleti szereplők közötti együttműködést erősítette, az októberi konferencián már a kormányzati szint is hangsúlyosan bekapcsolódott a közös gondolkozásba. 

A konferencia egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy napjaink kihívását már nem elsősorban az adatok és a hazai képességek hiánya jelenti. Egyre több és részletesebb téradat áll rendelkezésre, ezek azonban különböző intézményeknél, eltérő rendszerekben, formátumokban és minőségben szigetszerűen, többszörösen redundáns módon találhatók meg. A következő feladat ezért a meglévő adatvagyon feltérképezése, összekapcsolása és egy szabványos nemzeti téradat-katalógus felépítése. Mindez számos területen kézzelfogható eredményeket hoz, a teljes téradatszektor számára előnyökkel jár és soha nem látott innovációt indukálhat. Az agráriumban a különböző mezőgazdasági, vízügyi, talajtani és éghajlati adatok együttes felhasználása támogathatja a szakpolitikai döntéshozatalt és a gazdálkodók döntéseit. Az ingatlanügyekben az összekapcsolt nyilvántartások gyorsabb információszerzést és rövidebb ügyintézési időt tehetnek lehetővé, míg a környezetvédelemben, a vízgazdálkodásban és a honvédelemben a naprakész téradatok nélkülözhetetlen alapot jelentenek. Ehhez azonban meg kell teremteni a fenntartható díjpolitikai kereteket.

Nem egy újabb adatplatform, hanem együttműködési keret

Erre kínál új megközelítést a Nemzeti Téradat-ökoszisztéma, amely országos együttműködési keretet teremthet a téradatokkal foglalkozó állami, önkormányzati, piaci, oktatási, kutatási, civil és egyéb szakmai szereplők között. Célja, hogy a téradatok közös szabványok, összehangolt folyamatok és egyértelmű felelősségi körök mentén hasznosuljanak, és a digitális állam fejlesztésének stratégiai erőforrásává váljanak. Az ökoszisztéma egyik alapelve az egyszeri adatgyűjtés és a többszöri felhasználás: ugyanaz a megbízható adat több területen és különböző célokra is felhasználható legyen, anélkül, hogy azt az egyes intézmények egymástól függetlenül újra előállítanák.

A kormányzati kerekasztal résztvevői a cél megvalósításának egyik alapfeltételeként a valódi, operatív tárcaközi együttműködést emelték ki. Szó esett az állami adatcsere jogi, technológiai, adminisztratív és költségvetési akadályainak lebontásáról, a bizottsági keretek előtt álló kihívásokról. Az adatmegosztás ugyanakkor nem jelenthet korlátlan hozzáférést. Figyelembe kell venni az adatvédelmi, biztonsági, jogi és versenysemlegességi szempontokat, ahogyan azt is, hogy nem minden párhuzamosság felesleges. A biztonsági vagy szakmai célokat szolgáló redundancia növelheti a rendszerek ellenálló képességét. 

A tárcaközi egyeztetés jelentőségét az is mutatja, hogy a térképészeti feladatok jelenleg több minisztérium között oszlanak meg. A honvédelmi térképészet a Honvédelmi Minisztériumhoz (HM), a polgári térképészet és az ingatlan-nyilvántartás a Vidék- és Településfejlesztési Minisztériumhoz (VTM) tartozik. Az agrártárca szintén ellát saját térképészeti feladatokat, a Lechner Tudásközpont pedig – a polgári térképészet informatikai feladataival együtt – a Tudományos és Technológiai Minisztérium (TTM) irányítása alá tartozik. Ez az intézményi tagoltság is jól mutatja, miért elengedhetetlen a tárcák közötti operatív együttműködés, a felelősségi körök összehangolása és az adatok közös szabályok mentén történő hozzáférhetővé tétele a Nemzeti Téradat-ökoszisztéma megteremtéséhez és fenntartásához.

Nemzetközi szinten is közös a kihívás

A külföldi előadások megmutatták, hogy más országok és szervezetek is hasonló kérdésekre keresik a választ, a társszervezetek is rengeteg tapasztalattal rendelkeznek már. Az ENSZ UN-GGIM minta keretrendszere (IGIF) az integrált téradat-gazdálkodást és a szervezeti silók lebontását helyezi előtérbe. A belga gyakorlat az adatgazdák és felhasználók közötti kapcsolatok szervezésére mutat példát. A belga Nemzeti Földrajzi Intézet (IGN) „Vision 2030” projektje a hagyományos térképészetet egy olyan központi adatközvetítő szolgáltatássá alakítja, amely összeköti és segíti a legfontosabb állami szerveket. A EuroGeographics kezdeményezései pedig az európai szintű harmonizáció, a szabványosítás és az interoperabilitás jelentőségét hangsúlyozzák, melyben aktív szerepet vállal a Lechner Tudásközpont is. 

A nemzetközi kerekasztal-beszélgetés egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy egy működő téradat-ökoszisztéma nem épülhet pusztán kötelezettségekre. Az adatok megosztásában, karbantartásában és fejlesztésében minden szereplőt érdekeltté kell tenni, amihez párbeszédre, együttműködésre és kölcsönös előnyökre van szükség. A résztvevők szerint az ökoszisztéma jóval több egy technikai infrastruktúránál: emberek, szervezetek, hálózatok, adatok és szolgáltatások élő, folyamatosan fejlődő együttműködése. Ezt foglalta össze találóan a „no silo, go soil” gondolat is: a téradatokra nem elkülönült rendszerek információiként, hanem olyan közös alapként érdemes tekinteni, amelyre a digitális világ számos szolgáltatása épülhet. A beszélgetésben a biztonság, valamint a polgári és honvédelmi felhasználás közelítése is fontos szempontként jelent meg.

A közös gondolkodás fontos témája volt az állam és a piac szerepe is. Az állam feladata a megbízható alapadatok, a szabványos infrastruktúra, a nyílt interfészek és a kiszámítható hozzáférés biztosítása. A vállalkozások ezekre építve hozhatnak létre célzott, felhasználóbarát szolgáltatásokat, közvetlenül az állampolgárok felé nyújtott kapcsolatokat. A működő ökoszisztémához ezért az állami szereplők mellett a piac, az egyetemek, a kutatóintézetek és a szakmai közösségek együttműködésére is szükség van.

Az adat értékét a felhasználás adja

A konferencia egyik legfontosabb tanulsága, hogy a téradatok valódi értéke a felhasználásban születik meg. A kérdés már nem csupán az, hogy mennyi adattal rendelkezünk, hanem az, hogy képesek vagyunk-e ezeket összekapcsolni, fenntarthatóan frissíteni és közösen hasznosítani.

A Nemzeti Téradat-ökoszisztéma megteremtése soha nem technológiai feladat. Olyan közös nevező kialakításáról szól, amelyre hatékonyabb közszolgáltatások, megalapozottabb döntések és a mindennapi életben is hasznosuló digitális megoldások épülhetnek.

Fotó: Farkas Lilla / Digitális Magyarország Ügynökség, Tóth András / Lechner Tudásközpont