Épületek eltolása - 1898.

2015. november 26.

Magyar nyelvű szakkönyv az épületek eltolásáról a 19. század végén

Érdekességek a Lechner Tudásközpont szakkönyvtárából

Magyar nyelvű szakkönyv az épületek eltolásáról a 19. század végén? Igen, a Pátria kiadásában 1898-ban jelent meg Zelovich Kornél munkája a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben megtartott azonos témájú előadása nyomán.

„Az a nagy érdeklődés, a melylyel a nagy közönség a Dréher-palota eltolásának eszméjét fogadta, nálunk is aktuálissá tette az épületek eltolásának kérdését.” – így kezdi Zelovich Kornél az Épületek eltolása című könyvét. De hol is van ez a Dréher-palota és vajon eltolták-e végül?

A 19. század végén Budapest rohamtempóban fejlődött, elkészült a Margit híd, kiépült az Andrássy út és a Nagykörút túlnyomó része, felépült többek között az Operaház, a Műcsarnok, az Iparművészeti Múzeum. Ez a nagyléptékű fejlődés azonban sokáig érintetlenül hagyta a belvárost. Az akkor Kerepesi útnak hívott Rákóczi út a mai Kossuth Lajos utca vonalán futó, de sokkal szűkebb Hatvani utcába torkollott, a villamosok jobbra és balra elfordultak a Múzeum, illetve a Károly körútra.

A várostervezők és a politikusok a kor felfogásának megfelelően a belváros „össze-vissza épült, szűk és rendetlen utczái” helyett is sugárutakat és modern épületeket szerettek volna látni. 1893-ban törvény született a későbbi Szabadság és az Erzsébet híd megépítéséről, valamit arról, hogy a Kerepesi úttól széles sugárút vezessen az Erzsébet hídra. A pesti hídfőnek útjában volt a régi pesti városháza és a Belvárosi Plébániatemplom is. A városháza lebontását el tudták érni, a templom megtartásához azonban az egyház ragaszkodott.

Az 1893. évi XIV. törvény szerint a Hatvani utcát 24,65 méteresre (13 öl) kellett kiszélesíteni, amit az utca északi oldalán hajtottak végre. Hatalmas ingatlanfejlesztés indult el, az új épületeknek 1903-ig kellett lakható állapotba kerülniük. 15 évre adómentességet, majd további 15 évre adókedvezményt kaptak.

A jelenleg a Kossuth utca 6. szám alatt álló Dreher-palotát nem sokkal korábban, 1889-ben építtette a Dreher család az akkori szabályozási tervnek megfelelően hátrahúzva a Hatvani utca vonalától. Az 1893-as törvény azonban további 5 öllel (9,48 m) északabbra tette az utcavonalat. Így merült fel a Dreher-palota eltolása. Végül azonban 1899-ben csak a ma már nem létező sarokkupolát tolták el a negyedik emelet födémén. Az utcai traktust lebontották és a homlokzatot hátrább építették fel. (Ebben a döntésbe valószínűleg az is belejátszott, hogy az új építésű házak adókedvezményt kaptak.)

Zelovich Kornél ezt a végeredményt 1898-ban még nem láthatta előre, így a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben megtartott előadásában az eltolás mellett érvelt. Az előadás kibővítve megjelent a mérnök- és építészegylet közlönyében is, majd a Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság adta ki könyv formájában.

Zelovich főleg amerikai példákat sorol fel, mivel – ahogy írja – „Házak eltolásával rendszeresen és, hogy úgy mondjuk, üzletszerűen, a legújabb időkig csak Amerikában foglalkoztak. A gyorsan élő amerikai nép könnyebben határozza el magát s könnyebben simul a mindenkori állapotokhoz.”

„Még a technikusok körében is elterjedt az a hit, hogy az eltolások klasszikus földjén, Amerikában is csupán megfelelő vasszerkezettel felszerelt épületeket, avagy könnyebb favázas házakat tudnak veszedelem nélkül eltolni. Azt hisszük tehát, hogy nem végzünk felesleges munkát akkor, ha ennek a téves hitnek eloszlatására s a netalán kétkedők meggyőzésére, a kő- vagy téglából épített házak eltolásának Amerikában használatos módszerével bővebben foglakozunk.”- hívja fel a figyelmet.

A Dreher-palota eltolásának tervét (Francsek Imrével együttműködve) a chicágói Immanuel baptista templom eltolásának módszerére alapozza. Költségvetést is készít, e szerint az eltolás 100 ezer forinttal került volna kevesebbe, mint a lebontás és újjáépítés. (A palota eredeti építési költsége 437 ezer forint volt.)

Amint Zelovich írja, Európában komolyabb épületeltolást a könyv megjelenését megelőző esztendőig nem végeztek, ekkor azonban egy vasúti épület sikeres eltolása Bajorországban, Aschaffenburgban komoly reményeket ébresztett a módszer további sorozatos alkalmazására.

„Meg vagyunk győződve, hogy hazánkban a közel jövőben, ha nem is fővárosunkban, de vasutainknál, hol állomások kibővítésére a bajor példák szerint, igen alkalmas és gazdaságos eszköz, sokszor fogunk találkozni eltoló műveletekkel.” – fejezi be könyvét Zelovich Kornél.