160 éves a Dohány utcai Zsinagóga
Európa legnagyobb zsinagógája Ludwig Förster tervei alapján épült
Ludwig Förster tervei alapján, Feszl Frigyes és Hild József közreműködésével 160 évvel ezelőtt, 1859. szeptember 6-án avatták fel a Dohány utcai Zsinagógát. Az impozáns, téglaburkolatú épület a hazai építészet egyik legkiemelkedőbb XIX. századi alkotása, emellett Európa legnagyobb zsinagógája.
Előzmények
A török megszállást követően a zsidók városokban való letelepedése tiltott volt, 1783-ban azonban a törvény feloldását követően megnyíltak számukra is a kapuk. Hetven-nyolcvan évvel később az addigra több tízezer fősre gyarapodott közösségnek már volt temetője, kórháza, óvodája és iskolája is, így szinte magától értetődő volt az igény egy reprezentatív imahely felépítésére is.
1826-ban Bécsben felavatták az úgynevezett „Cultustempelt”, melyben a zsidó istentiszteletek teljesen új irányt vettek, a változások hatással voltak a berendezésekre és a szónoklatokra is. Az újításokra a műveltebb, vagyonosabb, asszimilálódott hívők voltak nyitottak leginkább, ennek eredményeként a Király utca 2. szám alatt működő „Heszem-Neurim” Betegsegélyező Egylet imaházában meghonosították Pesten is az új szertartásrendet. A Dohány utcai imahely felépítésénél alapvető konfliktust okozott az új szemlélet térnyerése; a hívők hagyománytisztelő része zsinagóga, az újítók azonban inkább egy kultusztemplom megépítése mellett tették le a voksukat.
A Dohány utcai telek 1843-ban királyi engedéllyel került a hitközösség tulajdonába, az építkezéshez szükséges feltételek előteremtése azonban még éveket vett igénybe. A problémák mihamarabbi orvoslására bizottságot hoztak létre, azonban egyre erősödött a hitközösségen belüli konfliktus az eltérő ceremónia iránti igények miatt, melyek hatással voltak az új épület kialakítására is. Végül az a kompromisszumos döntés született, hogy a hagyományos istentiszteletek megtartása mellett az új imaház építésénél szem előtt tartják az újítók által kedvelt orgonaszó és kísérő énekkar iránti igényt is. Ekkor határoztak arról is, hogy a hagyománytisztelők számára egy másik zsinagógát építenek, ez lett végül a Rumbach Sebestyén utcai, melyet 1872 októberében adtak át.
Az építkezés
Arról, hogy az épület terveinek elkészítésére pályázatot hirdettek, vagy kimondottan felkérésre érkezett a három terv, a források eltérően nyilatkoznak. Elsőként 1851-ben a Kauser–Feszl–-Gerster triász terve készült el. Hild Józsefet egyes források szerint ugyanakkor bízták meg a feladattal, ő azonban ismerve az építés körül kialakult körülményes helyzetet, az utolsó pillanatig halogatta a munkát, végül 1854 elején készült el a klasszicista stílusú imaház tervével. 1854 tavaszán egy harmadik építészt is felkértek – egyes feltételezések szerint a közösség egy kisebb csoportjának kezdeményezésére – így Ludwig Förster tervei is elkészültek. Az osztrák építész számára nem volt ismeretlen a terep, ugyanis az egykori Tempelgassén álló bécsi zsinagógát is ő tervezte.
Az építési bizottság végül hét főre bízta a döntést, akik össze is ültek 1854. március 3-án. A megalapozott döntéshozatalról a Művészettörténeti értesítő 1991-ben megjelent számában olvashatunk: „A bírálati jegyzőkönyv tanúsága szerint főleg alaprajzi, funkcionális kérdések szerepeltek, ennek ellenére biztosak lehetünk abban, hogy egyéb – művészi, ízlés – szempontok is szerephez jutottak a döntésben. Így szó volt a telekferdeség látványának elkerüléséről mind az előudvarban, mind a templom belsejében […] másodszor szó volt arról, hogy mind a női karzatra, mind a kórushoz ne kerek csigalépcső vezessen, hanem rendes lépcsőház épüljön […] harmadik pontjában a bejárati ajtók szaporításáról intézkedett a bizottság. A főbejárat mellett még két oldalkaput kívánt, s az oldalhomlokzatok közepe táján még két-két vészkijáratot. A negyedik pont a homlokzattal foglalkozik, de csak annyit tudunk meg belőle, hogy ízlésesen díszített, impozáns külsőt igényeltek, és ezt különösképpen egy utca felőli főkupolával vélték elérhetőnek, valamint több kisebb kupolával a két elülső oldalon”. Ekkor a bizottság felkérte Hildet a terveinek átrajzolására, mellyel az építész májusra el is készült. A vezetők május 18-án ismét összeültek, azonban a már ismert előzmények után úgy döntöttek, hogy mégis Förster terveit valósítják meg.
A finanszírozást a hívők adományai mellett imaszékek értékesítéséből oldották meg, így végül a várva várt építkezés 1854 nyarán indult el a Dohány utcai telken. Az építési munkálatoknál Förster mellett Wechselmann Ignác pesti építész segédkezett, a kőművesmunkákért pedig Hild József cége volt a felelős. 1857 őszén Förster kiszállt a zsinagóga megvalósításából, ekkor a belső festés és a frigyszekrény terveinek elkészítését Feszl Frigyes vette a kezébe.
A romantikus és mór jegyeket egyaránt viselő templomot végül 160 évvel ezelőtt, 1859. szeptember 6-án avatták fel. „A gázlámpák reszkető fényei, ötvennégy függőlámpa, a falikarok ragyogása, a frigyszekrény előtt álló két nagy aranyozott karos gyertyatartó lángjai fényözönben ölelkeztek a templom mennyezetén levő három óriási felülvilágítón át tompítottan beszökő napsugarakkal. A színes ablakokon köröskörül áttörő tarka fények elborították a templom karcsú oszlopait, merész boltíveit és a falakon körbefutó sokszínű arabeszkek cirádáit, meg a bolthajtások csipkéit. A tömör falakra szinte légies könnyedség hatásával borultak a boltozatok és a roppant méretű csarnok felemelő érzést keltve zárta körül az óriási tömeget, amely a padok között az utakat is mindenütt megtöltötte” – olvasható az ünnepélyes templomavatásról szóló fejezetben a 90 éves Dohány-utcai templom című 1949-es könyvben.
A zsinagóga környezete ekkor a mostani képétől több ízben eltért, legszembetűnőbb különbség, hogy egy bérház állt közvetlenül mellette, az épületet azonban a Wesselényi utca kialakításával a XIX. század utolsó éveiben lebontották.
A Dohány utcai zsinagóga sajátságos, típusteremtő volt az Osztrák-Magyar Monarchiában, ugyanis nem csak a szertartások tértek el a hagyományoktól, a külső és belső terek kialakításánál is fellelhetők katolikus templomokra jellemző hasonlóságok, ilyen például a domináns toronypár és a belső tér bazilikás, háromhajós elrendezése, valamint a tóraolvasó asztal oltárszerű áthelyezése a templom elejére.
A templom bővítésének ötlete már a XX. század elején felmerült, az eredeti tervben egy hitközségi székház, egy kisebb zsinagóga, egy park és a Síp utcai leányiskola átalakítása is szerepelt. A szükséges telket már 1909-ben megszerezték csere útján, mivel a Pesti Izraelita Hitközösség az akkori lipótvárosi területén mégsem kívánt zsinagógát építeni. Az első világháborút követően az eredeti elképzelések megváltoztak, a legfontosabbnak a háborúban elhunyt katonák emlékét őrző templom megépítését tartották. A közösség emellett egy park, bérlakások, hivatalok és egy olyan kultúrház megépítését is tervezte, melyben múzeum és könyvtár egyaránt elfér.
A bővítésre tervpályázatot hirdettek, melyre szinte kivétel nélkül a kor összes híres építésze nyújtott be terveket: Komor Marcell fiával, Komor Jánossal, Faragó Ferenc és Polacsek György, Jakab Dezső és Sós Aladár, Vágó László, Jónás Dávid és testvére Zsigmond, Málnai Béla, Novák Ede, Tauszik Béla és Róth Miklós, Román Ernő. A bírálóbizottság végül elvetette a bérház ötletét, ennek megfelelően egy szűkebb pályázatot hirdettek. A tervezők feladatát semmiképpen sem nevezhetjük könnyűnek, ugyanis a telek elrendezése mellett további kihívást jelentett a már meglévő épülettel való kapcsolódás kialakítása.
A zsinagóga teljes komplexummá bővítésének megbízását végül Vágó László és Faragó Ferenc kapta, első feladatuk a díjnyertes tervek összegyúrása volt, hogy az városképileg, gazdaságossági és célszerűségi szempontokat figyelembe véve is tökéletes legyen. 1929-31 között épült meg a templomhoz csatlakozó árkádos melléképület, az első világháborúban elhunyt zsidók emlékére pedig 1931-ben készült el a Hősök temploma. A világos kőburkolatú, zárt, alapvetően kevés díszítést tartalmazó templom leginkább ókori jegyeket mutat, mely egy árkádsoron keresztül csatlakozik a zsinagógához.
A második világháborúban a Dohány utcai zsinagóga és a hozzá csatlakozó épületek a gettó részévé váltak. A boltívek mögötti zöld terület – ahol eredetileg egy medencét terveztek kialakítani – a vallási szokásoktól eltérően sírköveket rejt, ami szokatlan, mivel a zsinagóga közvetlen szomszédságában való temetkezés nem engedélyezett. A temetőt azonban a háborús szükségállapot hívta életre, a gettóban elhunytakat ugyanis nem tudták máshová eltemetni. Budapest ostromakor összesen 27 találat érte a szinte teljesen kifosztott épületegyüttest.
A sírkert mellett 1991-ben Holokauszt-emlékparkot hoztak létre, itt áll gránit talpazaton a Wesselényi utca felől is látható áldozatok emlékfája, melyet Varga Imre készített. Ezzel egyidejűleg a teljes körű felújítás is megtörtént, melyet 1996-ban fejeztek be.
A vörös és fehér csíkozású nyerstégla burkolatú Dohány utcai épületegyüttes máig Európa legnagyobb zsinagógája, összesen 1492 férfi és 1472 női ülés várja a hívőket. A belső tér 1200 m2, a templom hossza 53,1 szélessége pedig 26,5 méter. A két hagymakupolás torony 44 méteres magasságával a városkép meghatározó eleme. A homlokzaton található rózsaablak és a mellette lévő, egy-egy kőtáblapárra emlékeztető ablak biztosítja a templom természetes megvilágítását. Az előírások tiszteletben tartása mellett az istentiszteleteket vallástól függetlenül bárki látogathatja. Az épület kulturális eseményeknek is otthont ad, legtöbbször komolyzenei koncertek rendeznek a falai között.
Források:
Haraszti György: Két világ határán
Katona József: A 90 éves Dohány-utcai Templom
Tér és Forma 1929. 1. szám
Toronyi Zsuzsanna: Ahol és ahogy a zsinagóga felépült (Budapest lap 2009 december)
Népszabadság, 2010. május 27.
Klein Rudolf: Zsinagógák Magyarországon 1782-1918
Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont
