1983. október 17-23. között zajlott Párizsban a 17. Általános Súly- és Mértékügyi Konferencia, melynek feladata a nemzetközi mértékegységek fenntartása és a mérésügy nemzetközi feladatainak koordinálása. 40 éve, 1983 októberében fogadták el a méter új definícióját, mely szerint 1 méter = a fény által a vákuumban a másodperc 1 / 299 792 458-ad része alatt megtett út hosszával
Idén októberben 40 éves a méter új definíciója.
Az ember mindig törekedett arra, hogy mérhetővé tegye a körülötte lévő világot, a múló időt, a véka búzát, a szomszéd faluig vezető utat. A hosszúság és távolság ma ismert alapmértékegységét, a métert, francia csillagászok vezették be a 18. század végén. A méter hosszának alapja a Föld Párizson keresztülhaladó délkörének negyvenmilliomod része volt. Szükség volt méter-etalonra is, melynek létrejöttét öt évnyi mérőmunka előzte meg, melynek során Mechain és Delambre csillagászok a Föld kezdő – Dunquerque-n és Barcelonán átmenő – délkörét mérték meg helyszíni felméréssel, megállapítván az etalon hosszát eredményeikből.
Bár már az 1790-es évektől léteztek méteretalonok, nem volt könnyű olyan anyagot és formát találni, amely időtálló és a környezeti hatásoknak – mint amilyen például a hőmérséklet-ingadozás – is ellenállva pontosan őrzi méreteit – tudhatjuk meg Raum Frigyes 200 éves a méter mértékrendszer című írásából, amely 1995-ben jelent meg a Geodézia és Kartográfia hasábjain. Nagy Károly matematikus-csillagász már 1844-ben Magyarországra hozta Párizsból a méteretalon egyik másolatát, melyet 1870-ben a francia fővárosba vittek a pontosság megállapítására. A vizsgálatban Kruspér István geodéta professzor és Szily Kálmán fizikus is részt vettek. A hitelesítési bizonylatokkal ellátott etalonokat 1870-ben a Magyar Országos Levéltárban helyezték el és az öl, láb, hüvelyk, marok, rőf és magyar mértföld mértékegységeket váltó méter definícióját a magyar országgyűlés 1874-ben foglalta törvénybe: „1.§. A magyar korona országaiban az eddig használt mértékek helyett új mértékrendszer hozatik be, melynek alapja a méter, tizes felosztással és többszörözéssel.”
Kruspér István és Szily Kálmán később a megfelelő ötvözet és forma kidolgozásán dolgozó nagy tekintélyű nemzetközi bizottság munkájában is részt vállaltak. Kruspér a mértéketalonok anyagával és alakjával foglalkozó albizottság alelnöke volt. A méterbizottság hosszú kutatómunka után végül egy 90%-ban platina, 10%-ban irídium ötvözetből készült, X-hez (mások szerint inkább H-hoz) hasonló keresztmetszetű rúdon jelölte ki a méter hosszát és ebből 1888 tavaszán 30 darab méteretalon rudat készítettek. Ugyanekkor hozzáláttak a rudak tudományos összehasonlításához is, melynek során a 6-os számú rudat találták a legalkalmasabbnak a végleges nemzetközi méteretalon funkciójának betöltésére. A többi rudat kisorsolták a méterkonvenciót aláíró államok között – írja Raum Frigyes. Magyarország a 14-es számú rudat kapta, így onnantól ez számított minden távolságmérés alapjának.
1890-ben létrehozták azt az Állami Központi Mértékhitelesítő Bizottságot, amely a későbbi Országos Mérésügyi Hivatal jogelődjeként tekinthető. A 20. század elő évtizedében létrehozták a területi mértékhitelesítő hivatalokat és a mérőeszközök hitelesítésének kereteit, kiépítették a szakemberképzést.
A méter definíciója a korral együtt fejlődött, 1983-ban a Súlyok és Mértékegységek Nemzetközi Konferenciáján a méter hosszát a fény által a vákuumban a másodperc 1 / 299 792 458-ad része alatt megtett út hosszával definiálták. 2011-ben még annyi változás történt, hogy a fény vákuumban tett sebességét természeti állandónak nyilvánították, így onnantól kezdve a méter hosszát e természeti állandó alapján határozzuk meg.
Kép forrása: Magyar Nemzeti Levéltár
