Alpár Ignáctól Zrumeczky Dezsőig

Budapesten körülbelül 1000, az egykori monarchia területén pedig több mint 3000 épületet terveztek azok az építészek, akik az Eötvös Gimnázium elődjében, a Pesti Főreáliskolában végezték középfokú tanulmányaikat. Május 23-án emléktáblát avattak az iskolában az ott végzett húsz legjelentősebb építész tiszteletére.

A 19. század elején az ipar és a kereskedelem fejlődésével egyre inkább szükség lett olyan szakemberekre, akik ezeken a gyakorlatias területeken jól mozognak, és kellő képzettséggel bírnak. Ehhez egy új iskolaformára is szükség volt, ezek lettek a reáliskolák, amelyek felállítása már a reformkorban felmerült, de végül csak a szabadságharc leverése után, a Bach-korszakban valósult meg. Leo Thun gróf, vallás- és közoktatásügyi miniszter dolgozta ki 1849-ben a Habsburg-birodalom számára az oktatási rendszer megreformálásának tervezetét, németül az Organisations-Entwurfot. Az adott történelmi helyzetben ez az egységes, német nyelvű iskolarendszer a birodalmi érdekeket szolgálta, így kezdetben Magyarországon nem is fogadták túl nagy lelkesedéssel.

Bécs nagy lendülettel fogott hozzá a reáliskolák felállításához, amihez az is hozzájárulhatott, hogy németesítő és centralizáló törekvéseit ezen a területen valósíthatta meg a legjobban, ugyanis itt nem ütközött olyan ellenállásba, mint a már meglévő népiskolák és gimnáziumok esetén, amelyek egyházi fenntartásúak voltak. Az első főreáliskola 1850-ben Pozsonyban nyílt meg. A következő Magyarországon a Pest-városi Főreáliskola volt, a mai Eötvös Gimnázium elődje.

Az iskola létrehozásával és ideiglenes vezetésével a vallás- és közoktatásügyi miniszter Weiser Józsefet, az egyik bécsi reáliskola igazgatóját bízta meg. A meghirdetett hat tanári állásra közel nyolcvanan jelentkeztek. Pest város lakói 1854. november 17-én német nyelvű falragaszokról értesültek az új iskoláról, amely kezdetben három alreáliskolai osztállyal indult, majd évenként egy-egy felsőbb osztállyal bővülve, három év alatt fejlődött főreáliskolává. Az alreáliskolai végzettség elég volt valamely ipar űzéséhez, a főreáliskolában pedig a tanulók már a felsőfokú műszaki tanulmányokat is megalapozó természettudományos képzést kaptak.

A tanév október elején kezdődött és július közepéig tartott. A tantárgyak a gimnáziumhoz képest gyakorlatiasabb jellegűek voltak, latint csak fakultatív tárgyként tanultak, viszont a műszaki irányt a természettudományos tárgyak (matematika, fizika, kémia, biológia, földrajz) mellett például mértani rajz és géptan is erősítette. A tanítás 1855. január 15-én kezdődött meg, egyelőre még átmeneti megoldásként a mai Pesti Vigadó helyén egykor állt, a szabadságharcban megrongálódott Redout néhány termében. Az új, klasszicista stílusú iskolaépületet, amely Hild József tervei alapján készült el, 1857. október 4-én, Ferenc József névnapján adták át.

A reáliskolát ugyan birodalmi rendelet hozta létre, fenntartásáról azonban a városnak kellett gondoskodnia, amelynek nem volt pénze a tervezett épület teljes megépítésére, így az első ütemben csak a Reáltanoda utcai és a Magyar utcai szárny készült el. Az iskolaépület ennek ellenére igen impozánsan hatott az akkori, földszintes házakból álló Zöldkert utcában, amely csak később, éppen az iskoláról kapta a Reáltanoda utca elnevezését.

A reáliskola 1855-ben német és magyar osztályokkal indult el, de a magyar osztályok tanárellátottsága sokkal gyengébb volt a németekéhez képest, az 1856-57-es tanév után pedig nem is indultak magyar osztályok. A német tanítási nyelvvel szemben azonban komoly ellenállás indult el, és az 1861 februárjában elindult második félévre „a pestvárosi főreáltanoda magyar szellemű intézetté” alakult át.

A főreáliskola igen jó előképzést adott a Műegyetem építész karára, illetve ennek elődintézményeibe való jelentkezéshez is, így nem meglepő, hogy nagyon sok később híressé vált építészünk is itt végezte középfokú tanulmányait. A főreáliskola utódja, az Eötvös Gimnázium már több éve elkezdett foglalkozni ennek kapcsán az építészet témájával, hiszen az iskola diákjai joggal büszkék lehetnek neves elődjeikre, másrészt ebben a megközelítésben az építészettörténet száraz adatait emberközelivé, jobban átélhetővé lehet a számukra tenni. A gimnázium célja, hogy az építészetet egy élő, eleven dologként mutassák be a fiataloknak.

2014-ben, a Magyar Építészet Évében előadássorozatot szerveztek a diákoknak, majd a múlt évben elkezdték az anyaggyűjtést azokkal az építészekkel kapcsolatban, akik az II. világháborúig terjedő időszakban az iskola tanulói voltak. Épületeikről – nemcsak a legjelentősebbekről, hanem a hétköznapibb házakról is – fotósorozat készült, a főreáliskolai pályafutásuk dokumentumait pedig a Fővárosi Levéltárban kutatták. Ez utóbbiakból sok érdekesség kiderült, például – ahogy Moos László igazgató az emléktábla-avató ünnepségen elmondta – az is előfordult, hogy egy később sikeressé vált építészünk algebrából megbukott.

Az ünnepségen bemutatott kisfilm felvillantott néhány részletet az iskola múltjából, majd végigjárta az egykori főreáliskola környékét, ahol már rögtön sok olyan épülettel találkozhatunk, amit volt diákok terveztek vagy kiviteleztek. Ilyen a Centrál Kávéház épülete Quittner Zsigmondtól, a Ferenciek Bazára, amelyet Kéler Napóleon épített, a Giergl Kálmán által tervezett Klotild paloták és Királyi Bérpalota a Ferenciek terén, valamint az ELTE Jogi Karának épülete Baumgarten Sándortól.

De ez csak a jéghegy csúcsa, Budapesten körülbelül 1000, az egykori monarchia területén pedig több mint 3000 épületet terveztek azok az építészek, akik az Eötvös Gimnázium elődjében, a Pesti Főreáliskolában végezték középfokú tanulmányaikat. Ezek között az épületek között ott vannak a legjelentősebb középületeink is, mint például az Országház, a Zeneakadémia vagy az Iparművészeti Múzeum. Az ünnepségen bemutatott kisfilm következő része röviden bemutatta azt a húsz építészt, akiknek a nevét a most felavatott emléktábla őrzi, ők: Alpár Ignác, Baumgarten Sándor, Fellner Sándor, Freund Vilmos, Gerlóczy Gedeon, Gerster Kálmán, Giergl Kálmán, Györgyi Dénes, Kauser József, Lajta Béla, Lechner Ödön, Pecz Samu, Quittner Zsigmond, Rimanóczy Gyula, Róth Miksa, Schulek Frigyes, Steindl Imre, Sterk Izidor, Wellisch Alfréd és Zrumeczky Dezső.

Az ünnepségen Schulek János emlékezett Schulek Frigyes építészre, Vizy László építész, örökségvédelmi szakember pedig az iskola és az építészet kapcsolatáról beszélt.

Az emléktábla a gimnázium előcsarnokában fog helyet kapni, alá egy LCD televízió kihelyezését tervezik, amelyen az építészekkel kapcsolatos interaktív anyagok futnak majd. A gimnázium következő lépésként a ma élő építész-öregdiákok feltérképezését tűzte ki célul, ezenkívül a most emléktáblát kapott régi mesterek és az építészeti témák általában is az iskolai élet fókuszában maradnak.