Amihez igazodunk - Földmérési alappontok a Lechner gondozásában
A Lechner alaphálózati tevékenységéről
Az ingatlanok nyilvántartása nem képzelhető el a geodéziai alappontok és a belőlük kirajzolódó hálózat nélkül. Hazánk alaphálózatát alkotó geodéziai alappontok országos szakhatósága a Lechner Tudásközpont, amely a megyei kormányhivatalokkal, földhivatalokkal szorosan együttműködve biztosítja az ingatlannyilvántartás térképi alapjához szükséges felméréseket, azok engedélyezéseit, karbantartási munkálatait, fejlesztéseit. Az alapponthálózattal kapcsolatos legfontosabb tevékenységeket az alaphálózati és államhatárügyi szakértői csapat földmérői végzik.
A hazai ingatlannyilvántartás térképi alapját geodéziai alappontok jelentik. A térképezéshez viszonyítási alapokat kell adni vízszintesen és magassági értelemben is, ezek együttesen alkotják hazánk alaphálózatát, amely jelenleg közel 40 000 alappontból áll.
A vízszintes alappontok hálózatának célja elsősorban, hogy a különböző térképes méretek helyesen, arányosan ábrázolják a jogi határokat és kapcsolatot teremtsenek a térkép és a terep között.
Az alappontokat csoportosíthatjuk hierarchia szerint, így azok lehetnek országos (I., II., III. és IV. rendű) vagy felmérési (V. rendű) pontok, de kategorizálhatók a meghatározás módja szerint is, ennek megfelelően lehetnek háromszögelési, sokszögelési vagy GPS-pontok. Elhelyezkedésük alapján beszélhetünk terepszinti pontokról, mint például a szántók szélén megfigyelhető fehér kövekről, csapokról, vasasztalokról, vasszekrényekről (lásd a lenti ábrát) vagy magaspontokról, úgymint templomtoronyról, kéményről, antennáról, vasbeton mérőtornyokról.
Az alappontokat célszerű úgy megjelölni (állandósítani), hogy fennmaradásuk a lehető legtovább, évtizedekig biztosított legyen, és közterületen, könnyen megközelíthető helyen helyezkedjenek el. Sajnos azonban gyakori jelenség, hogy ezek felső része elpusztul és csak a földalatti részek kiásásával lehet őket pontosan beazonosítani. Kevesen vannak tudatában annak, hogy ezek az alappontok milyen értékeket képviselnek, így sajnos kevésbé lehet számítani a lakossági bejelentésekre, ha egy-egy jelölt alappont megrongálódik, ezért azok pótlása, helyreállítása emiatt lassabb folyamat.
A történelem során hazánkban négy magassági rendszert hoztak létre, a fő alappontot Triesztből hoztuk és onnan határozták meg a szintezési hálózatot. Ebből az Adriai rendszerből, melyben 7 őspontot jelöltek ki, egy esik a mai Magyarország területére, amely Nadap községében található.
Hazánk alapszintje közben többször változott, de a méréstechnika fejlődésének köszönhetően megszületett a döntés az Egységes Országos Magassági Alapponthálózat (EOMA) létrehozásáról. Az EOMA egyelőre nem készült el az ország teljes területére, ezért az EOMA-t és az azt megelőző Balti rendszert vegyesen használják. A magassági alappontok jelölésérére konzolos falitáblát, szintezési tárcsát, csapot, és úgynevezett „kőben gombot” (lásd lenti ábra) alkalmaznak.
Ma már vannak olyan mérési technológiák, amelyek összekapcsolják a vízszintes és magassági műholdméréseket, ezt képviseli a Lechner Tudásközpont folyamatban lévő fejlesztése az INGA, azaz az Integrált Geodéziai Alapponthálózat, amelynek célja, hogy figyelembe véve a modern műszaki és felhasználói igényeket, geodéziai vonatkoztatási rendszereinket és a kapcsolódó alapponthálózatok értékeit magas szinten megőrizze.
