Az első óbudai középiskola, az Árpád Gimnázium új épületének bokrétaünnepére 80 éve, 1939 tavaszán került sor, a 117 éves múltra visszatekintő iskola otthona a modern magyar építészet jelentős példája. Az árpádos diákok 1949-től cirka fél évszázadot társbérletben töltöttek el - a gimnazisták előbb egy technikummal, majd egy főiskolával osztoztak a termeken egészen a kétezres évek elejéig.
A XX. század elején még szőlőtőkéiről és dolgos sváb népéről ismert csendes, kisvárosias Óbuda első középiskolája 1902-ben jött létre. Érdekes gondolat saját épület nélkül indítani iskolát, de így történt, a Tímár utcai elemi egyik tantermében indult meg a tanítás a VII. kerületi Főgimnázium fiókegységeként. Az iskola 1905-ben vált önállóvá, ekkor költöztek át a Zsigmond térre, ahol már több helyiségben, egy bérház lakásaiban berendezett tantermekben tanultak a diákok az immár III. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnázium névre hallgató intézményben.
Az első világháború után, 1921-ben a hangsúlyok a görög-latin műveltségről a reál tudományok felé tolódtak, az iskola ekkor vette fel Árpád vezér nevét, olvasható a gimnázium honlapján. Az iskolatörténeti írás szerint a Magyar Királyi Állami Árpád Reálgimnázium rohamosan fejlődött, ám az épület egyre kevésbé volt képes lépést tartani ezzel a fejlődéssel. A harmincas évekre a Zsigmond téri ház állapota már az életveszélyesség határát súrolta és az iskola elköltöztetése állandó téma volt. 1937-ig azonban nem változott semmi. Akkor végre pályázatot írtak ki, melynek szövegében benne volt a kívánalom:
”Ez az iskola, úgy külső megjelenési formájában, mind belső berendezésében a legtökéletesebb építészeti alkotások egyike legyen.”
A pályázaton Hidasi Lajos – aki Hidasy és Hidassy néven is fel-fel bukkan a forrásokban – és Papp Imre pályaművét találták a legjobbnak. Fontos építészei voltak ők a kornak, olyan fiatal harmincasok, akikre már felfigyelt a szakma. Hidasi Lajos nevéhez a háború előtti időkből a pannonhalmi bencés gimnázium bővítése, vagy a Dob utcai Postaigazgatóság, a háború utánról pedig a Budavári Palota rekonstrukciója kapcsolható. Papp Imre a II. világháború után főleg műemlék-helyreállítási munkákkal foglalkozott, az ötvenes években a Műemlékvédelmi Felügyelőség főmérnöke is volt. Hazai tanulmányaik után mindketten tanultak Rómában, Hidasi a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt, Papp a Műegyetem után két évig városrendezési és építészeti tanulmányokat folytatott az örök városban. A kivitelezésért Hesz Lajos felelt, aki a Margitszigeti Szabadtéri Színpad és a Magyar Jakobinusok terén álló OTI bérház kivitelezésével már letette névjegyét. Az új Árpád Gimnázium épületének megalkotása tehát friss szellemiségű, de tapasztalt kezekbe került. Az új, Nagyszombat – Zápor – Viador és Szőlő utcák által közrefogott telken álló épület 1940-ben készült el, költségéhez az óbudai polgárok téglajegyei is hozzájárultak.
„Lapunk előző számában közöltük, hogy Hóman Bálint kultuszminiszter Bornemisza Géza iparügyi miniszter hozzájárulásával az óbudai Árpád Gimnázium kivitelezését Hidasy Lajos és Papp Imre közös tervének adta ki. A két tervező építészmérnök a döntésre vonatkozó értesítést már kézhez is vette és nyomban hozzáláttak a kivitelezési munkálatok előkészítéséhez. A Zápor-, Viador-, Nagyszombat- és Szőlő-utcák által határolt területen, 23.800 légköbméter terjedelemben, kétemelet magasságban és egész modern stílusban épül meg, a modern iskolaépítés minden követelményének megfelelő, a helyiségeknek levegőt és napfényt nyújtó legújabb iskola. Már a pályázat előírása is az volt, hogy ez az iskola, úgy külső megjelenési formájában, mint belső berendezésében a legtökéletesebb építészeti alkotások egyike legyen. Az építkezési költségekre — értesülésünk szerint — 800.000 pengőt irányoztak elő” – hirdette 1938-as cikkében a Közgazdaság című lap.
Az új iskola üvegfalú rajzterme, egybenyitható nagy tormaterme és a tudományos laborok gázzal, villannyal és vízzel felszerelt asztalai csodaszámba mentek modernitásukkal. A Tér és Forma 1940-es évfolyamának 9. lapszáma tízoldalas cikkben mutatta be az épületet. „A nagyjából L alaprajzú épület főhomlokzata a nagyszombat utcára néz és a kerület egyik legfontosabb útvonaláról, a Bécsi útról is jól érvényesül” – indít a cikk.
A frissen átadott épületnek ezen az oldalán a tágas előcsarnok mellett két nagy, mozgatható fallal összekapcsolt tornaterem kapott helyet, melyek közül az előcsarnokból nyíló nagyobbikat díszteremként is használták. A Nagyszombat és Zápor utca sarkán található bejáratnál portásfülke tartotta szemmel a belépőket és a fülke mögött volt a portás számára kialakított kis lakás is, ahonnan a kapuőr munkaidő után is rálátott a bejárat előtti térre.
A gimnázium Zápor utca alatti, alagsori 60 méter hosszú 3 méter széles folyosója 3 lőállású lőtérként is funkcionált, de lekerült ide – a Viador utcai épületrész alatt futó résszel összekapcsolódva – mindenféle kiszolgálóhelyiség, például műhely, kazánház, pincék, cserkész-, vöröskeresztes, valamint napközis szobák, hittanterem, lőszerkamra, valamint a gépész és az altisztek szuterénlakásai is. A nagyobb szabású iskolaépületeknél megszokott volt, hogy az iskolai alkalmazottak számára az épület egy részében alakítsanak ki szolgálati lakásokat, az Árpád Gimnázium tervezői a modern stílus mellett is folytatták ezt a hagyományt: az igazgatói rezidencián kívül két altiszti egy gépész és egy portáslakás is került az épületbe.
A Zápor utcai 88 méter hosszú épületrészt zömében tantermek foglalták el, melyek a belső udvarra néző világos folyosóról nyíltak. A földszinti folyosó Viador utcai végét egy apró kis tanterem zárta, amelyet a görög nyelv oktatására szántak – mutatja a magazin oldalain közzétett alaprajz. Ennek jobb oldali fala már a tágas, négyszobás, reprezentatív igazgatói lakással volt szomszédságban, melynek bejárata a Viador utcáról nyílt és amely kissé titokzatos módon, egyedi megoldással a gardróbhelyiségen keresztül közvetlen összeköttetésben állt az iskolai térrel. Az igazgatói lakás teraszán át lehetett kijutni a lakáshoz tartozó kertrészbe, amelynek helyét már régen beépítették, így az egykori L alakzatot U alakúra korrigálva. A gimnáziumi telek római kori romokkal szomszédos Szőlő utcai oldalán a sportolásra is alkalmas játszóudvar szerepelt a terveken, futó- és súlylökő, rúd-, távol- és magasugró, valamint kosárlabda pályákkal az épület ölébe simulva.
A Nagyszombat utcai épületrész első emeltén sorakoztak a tanárok számára kialakított szobák, tárgyalók és tárolóhelyiségek, a Zápor utcai emeleten pedig a könyvtár terei, a tantermek újabb sora mellett. A folyosó végéről a Viador utca felé fordulva ott volt a hatalmas rajzterem, melynek északi oldala végig üvegből készült – nyolcvan évvel ezelőtt a természetes fényről ilyen szokatlan megoldással gondoskodó szaktanteremmel igen kevés iskola büszkélkedhetett. A Nagyszombat utcai épülettömb második emeletén a természettudományos nagyelőadó kapott helyet, emelkedő padsoraival. Tartozott hozzá vetítőhelyiség és sötétkamra, szertár és munkaterem is. Szintén ide, csak eggyel feljebb, a harmadik emeletre tette a Hidasi-Papp páros a fizikai előadótermet, ahol az emelkedő padokon, vetítő- és sötétkamrán túl jól felszerelt páros munkaasztalok is voltak.
„Az új épület régi hagyományok szerinti bokrétaünnepélyét 1939. április 1-jén tartották, ekkorra került tető alá a főépület. A legtovább, 1940 júniusáig, a kőfaragó munka húzódott el. 1939. november 9-én az igazgató átköltözött új lakásába. Az iskola átköltöztetésére 1940. április 12-én, 13-án és 15-én került sor” – áll a 100 év 100 kép az Árpád Gimnázium történetéből című iskolatörténeti kiadványban.
A vasbeton pillérvázas rendszerű, funkcionalista épület mind külsejében, mind pedig technikai felszereltségében nagyon modernnek számított még a modern építészettel már ismerkedő fővárosban is, de nem harsány módon, hanem afféle nemes egyszerűséggel, ami hozzájárult, hogy komoly gimnáziumhoz illő méltóságát és csaknem negyven éve építgetett hírnevét megőrizze. A modern magyar építészetnek ez a jelentős példája 1976 óta műemlék.
„Az iskolaépület homlokzata minden felesleges dísztől mentes, sima kőburkolatú homlokzat és egyetlen dísz a Nagyszombat- és Zápor-utcai legömbölyített sarkon elhelyezett három mezős, mintegy 10 méter magas dombormű. (…) Az épület nemes egyszerűsége, tömegeinek harmonikus elosztása, ablaksorainak nyugodt tagolása biztosítja monumentalitását” – írja a Tér és Forma.
A főhomlokzat modern, fehér tömbje az építés évében még igen látványosan uralta a környéket, éles kontrasztot alkotva a szomszédos római katonavárosi amfiteátrum romjaival. Feltűnő egyszerűsége annálfogva is szembeötlő volt, hogy egy kis park végében állt, melyen akkoriban még egyetlen fa sem volt. Napjainkban, 80 évvel később, a park és környéke is lombos fákkal népesült be, az épület teljes képének befogadáshoz szükséges távolság tehát már nincs meg, de már nem is kell: a gimnázium úgy belenőtt a városképbe és az itt élők tudatába, mint a fák gyökere a kis tér földjébe.
Sajnos, a háború az új épületet sem kímélte: „Nagyon csúnya állapotban van még az óbudai Árpád-gimnázium, amely egyike volt Budapest legmodernebb, legszebb iskolaépületeinek” – írta a Szabadság című újság 1946 augusztusának végén, az új tanév küszöbén. A főváros 158 iskolaépülete közül 26 égett porig és negyvenet sikerült a szülők, a budapesti lakosok és a nemzeti bizottságok segítségével annyira rendbe hozni, hogy tanítani lehessen, tudjuk meg a lapból. Persze rendbehozás alatt ne olyan iskolákat képzeljünk, amelyek már tökéletes állapotban voltak. Ha nem volt ablaka, de volt benne pad, és tiszta volt a terem, már lehetett benne tanítani.
10+1 híres öregdiák
Fábián László olimpiai bajnok kajakozó
Götz Anna színésznő
Gyarmati Dezső háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó
Török Ferenc kétszeres olimpiai bajnok öttusázó
Peterdi Pál író, újságíró, kritikus, műsorvezető
Reviczky Gábor színművész
Simonyi Károly Kossuth-díjas atomfizikus (Charles Simonyi édesapja)
Sinkó László színművész
Sinkovits Imre színművész
Tarlós István, Budapest főpolgármestere
+1 Persányi Miklós a Fővárosi Állat és Növénykert igazgatója, volt miniszter, aki ugyan nem öregdiák, de pályája elején biológiát tanított az Árpád Gimnáziumban
A sérülések ellenére is impozáns, még mindig újszerű iskolaépület az épülő szocializmusban osztozkodásra kényszerült, az évszázad ötödik évtizedébe lépve társbérlőt kapott, az 1950-ben megalakult I.sz. Gépipari Technikumot, amely 1955-ben vette fel a Bláthy Ottó Erősáramú Ipari Technikum nevet. Az átmenetinek szánt állapot a Bláthyval sajnos nem csupán néhány évig tartott, sőt, amikor a technikum végre új épületet kapott és elköltözött, a megüresedett helyet akkor sem az Árpád Gimnázium kapta vissza, hanem a mai Óbudai Egyetem egy részét, az akkor Kandó Kálmán nevét viselő főiskola Erősáramú Karát költöztették oda. A Kandó folyamatosan terjeszkedett teremről teremre, mígnem az épület kezelési joga is hozzá került.
Az évtizedek alatt az egykor újszerű épület is elhasználódott, így kisebb-nagyobb bővítések, átalakítások időről időre szükségessé váltak. 1954-ben például a Bláthy Ottó Technikum az IPARTERV bevonásával az igazgatói lakás egykori kertjének beépítésével új műhelyek és a szénről olajra átálló fűtéshálózat miatt új gépészeti terek kialakítását kezdeményezte. Innen tudjuk – a Lechner Tudásközpont tervtárában található 1967-es talajmechanikai szakvélemény műleírása alapján – hogy a gimnázium helyén a római korban a szomszédos körszínházhoz tartozó istállók álltak.
A Népszabadság 1995 januárjában megjelent Kényszerű társbérlet Óbudán című cikkében taglalta a – nem tévedés – csaknem fél évszázada fennálló állapotokat, a Nagyszombat utcai épület tarthatatlan zsúfoltságát, azt, hogy emiatt egyes osztályokat kénytelenek voltak a Szőlő utcai dolgozók iskolájában indítani, vagy azt, hogy a kitelepített osztályok kiestek az iskola vérkeringéséből „helyhiány miatt egyetlen komolyabb rendezvényt sem tudnak a gimnázium épületében megtartani” – fogalmazott a lap. A tanulók nem élhettek a szaktantermek, a könyvtár, a tornaterem adta lehetőségekkel, a tanárok pedig sok időt veszítettek a két tagintézmény közötti jövés-menéssel és a kényelmetlenségek végeláthatatlan sora minden érintett motiváltságát visszavetette.
A társbérlet megszüntetéséért az Árpád vezetősége 1984 óta folytatott tárgyalásokat, melyek azonban csak bő 10 évvel később, 1995-ben vezettek eredményre, jogilag 2004-ben szűnt meg a közös térbirtoklás, a végleges és teljes kiköltözésre pedig csak 2006-ban került sor.
A főiskola végleges kiköltözése után jöhetett a ráncfelvarrás, amelynek csak a források végessége szabott határt. Megtörtént az egész épületegyüttes teljes hőszigetelése, megújult a testnevelési blokk és a régi tornaterem, illetve egy nagy könyvtárat is kialakítottak. Néhány éve pedig homlokzatfelújítás és nyílászárócsere hosszabbította meg az épület élettartamát.
Az egykori Bláthysok a végzett gimnazistákhoz hasonlóan alma materükként tekintenek az Árpád Gimnázium épületére, ahol a Bláthy jogutód Óbudai Egyetem az öregdiákok és volt tanáraik 2018 szeptemberében emléktáblát avattak az erősáramú ipari technikum emlékére két helyen is, a gimnáziumnál és a közeli Szőlő utca 2. szám alatti épületnél.
Mai fotók: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont
Források:
http://www.arpadgimnazium.hu/rolunk/iskolatortenet/
http://www.arpadgimnazium.hu/wp-content/uploads/2015/01/100-ev-100-kep-az-Arpad-Gimnazium-tortenetebol.pdf
Tér és Forma / Tér és forma, 1940., XIII. évfolyam, 9. szám – A Magy. Kir. Állami Árpád gimnázium - Budapest
Magyar Építőművészet, 1943 (42. évfolyam, 1-11. szám)9. szám
Magyar Közgazdaság, 1938 (8. évfolyam, 1-52. szám)1938-03-24 / 13. szám (1938. március 24.)
Óbudai Egyetem
Lechner Tudásközpont Építési Geotechnikai Adattár / Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat – Általános talajmechanikai szakvélemény a Bp. III. Nagyszombat u. 19. telken történő emeletráépítéshez, 1964. december 29.
