Barokk vadászkastélyból klasszicista palota
A gyöngyösi Orczy-kastély és kertje
A gyöngyösi Mátra Múzeumnak otthont adó műemlék épület egykor az Orczyak fényűző barokk vadászkastélya volt, amelyet a bárói család az 1820-as években klasszicista főúri otthonná alakíttatott át. Az 1950-es években helyreállított kastélyban rendezték be a város múzeumát – ezt az időszakot örökítik meg a Lechner Tudásközpontban őrzött felvételek.
A gyöngyösi Orczy-kastély és kert története a kisnemesi sorból bárói rangra emelkedett Orczy Istvánnál kezdődik, aki 1708-ban Petrovay Zsuzsannával kötött házassága révén jutott hozzá gyöngyösi birtokaihoz. Lakóháza a főtéren állt, a város keleti részén pedig – a korábban a külső kertekhez tartozó területen – 1723-ban majorságot hozott létre, amelyen a korabeli térkép szerint két L alakú, egymásnak hátat fordító épület állt. 1769 és 1770 között itt, az egykori udvarház helyén fia, I. Lőrinc barokk stílusú kastélyt építtetett, amelyhez pompás barokk kert is tartozott. Az U alaprajzú, egyemeletes kastély tervezője, építőmestere ismeretlen, feltételezhető azonban, hogy a kivitelezés Quadri József és Kristóf kőművesek nevéhez köthető, a környéken ugyanis számos korabeli földesúri rezidencia is a testvérpár munkája. A család tervtárából származó helyszínrajz szerint a telek északi részén ekkoriban északon egy téglalap alakú, keleten pedig egy L alakú épület is állt, amelyek valószínűleg gazdasági funkciót töltöttek be.
I. Lőrinc ideje nagy részét Pesten vagy Tarnaörsön, családi kastélyában töltötte, a gyöngyösi kastélyban leginkább vadászatok alkalmával fogadta vendégeit. „A kastély nyugati emeleti szárnyában megmaradt a falak eredeti barokk festése, amely az 1996-os rekonstrukció során, falkutatás eredményeként került napvilágra” – olvasható Az Orczy-kastély és kert építéstörténetében. A felszínre került falfestésekből lehet következtetni arra, milyen funkciókat töltöttek be a gyöngyösi kastély egyes helyiségei. Az egyszerűbb festés arra utal, hogy földszinti részen a konyhák és a kiszolgáló személyzet szobái lehettek. Az emelet déli szárnyában lévő fogadótermek falait egykor hatalmas, városképet és csatajelenetet ábrázoló freskók borították, a nyugati szárny márványfestéses szobái pedig valószínűleg a vendégek elszállásolására szolgáltak. A 2000-es évek elején kezdődő restaurátori munkálatoknak köszönhetően ma már megcsodálhatóak az egykori barokk festmények rekonstrukciói.
A gyöngyösi birtokokat I. Lőrinc idősebbik fia, József örökölte – a kastély időközben megkopott fényét feltehetően ő állította helyre. Az emelet nyitott folyosójának árkádjait ekkoriban befalazták, ablakot hagyva az ívek közepén. Az épület jelentős átalakítását József fia, II. Lőrinc rendelte el, aki az 1820-as években klasszicista stílusban építtette át a barokk kastélyt. A terveket Zofahl Lőrinc készítette, a kivitelezést pedig feltehetően a város egyik legrangosabb építőmesterének a fia, ifj. Rabl Károly végezte. Felmenőivel ellentétben II. Lőrinc már ebben a „külső palotának” nevezett épületben telepedett le feleségével, Batthyányi Terézzel, megalapozva ezzel az Orczy család gyöngyösi ágát.
A napjainkban a Mátra Múzeum tulajdonában lévő, 1826-os átépítési tervek csak nagy vonalakban valósultak meg: a nyugati és a déli szárny belső kialakítása szinte érintetlen maradt, a keleti szárnyat nagyrészt lebontották, hogy ott alakítsák ki az új főbejáratot, valamint felépült az udvart lezáró északi szárny. „A földszint nyugati és déli traktusára kerültek a kiszolgáló helyiségek, a konyha, az éléskamra és a személyzet szobái. A keleti és északi kertre nyíló részen a báró személyes használatú termei kaptak helyet. Az emelet nyugati részének folyosóra nyíló kis barokk szobáit a vendégek és kíséretük számára tartották fenn, míg a reprezentációs helyiségek a keleti és északi oldalon helyezkedtek el. Szintén az épület keleti feléken kapott helyet az új lépcsőház, megmaradt ugyanakkor – bár átalakítva – a korábbi barokk feljárat is” – olvasható Az Orczy-kastély és kert építéstörténete című kiadványban.
II. Lőrinc telekszerző törekvéseinek köszönhetően a klasszicista kastélyhoz ekkorra már jelentősen kibővült kert tartozott, amelyben ízlésesen beültetett angolparkot alakítottak ki. A kacskaringós sétautak, mesterséges dombok és díszkutak mellett a kert számos értékes növényfajjal büszkélkedett – a ma is látható hatalmas törökmogyoró fa hazánk legnagyobb példánya. A park északkeleti sarkában egykor álló neogót stílusú üvegházban citrom- és narancsfák, kókusz- és datolyapálmák, valamint kávécserjék vészelték át a téli hideget. „A déli oldalon, az épülettől azonos távolságban jobbra és balra két nagykapu nyílt a kertbe, pillérein egy-egy előrelépő oroszlánnal, amelyek a pesti szobrász Uhrl Ferenc alkotásai. A két kapu közül igazán a keleti volt használatban, hiszen ez vezetett a kastély főbejáratához” – tudható meg Az Orczy-kastély és kert építéstörténetéből. Az angolparkok jellegzetes építményének számító pavilonok – gloriettek – is helyet kaptak a kertben: a délnyugati sarkon egy emeletes, fedett, a keleti kapu mellett pedig egy nyitott, teraszos gloriett állt, amelyek kilátóként, pihenőhelyként szolgáltak. A kertet körbeölelő kerítés vasrudait a legenda szerint a napóleoni háborúk során zsákmányolt puskacsövekből kovácsolták.
II. Lőrincnek nem volt fiú örököse, így a gyöngyösi birtok Anna nevű leányának gróf Szapáry Józseffel kötött házasságával a Szapáry családhoz került. A századfordulón az utolsó Orczy-leszármazott tulajdonosok, Westphalen Rhabanné Auersperg Anna és leánya, Wildburgh Arthúrné élt a kastélyban, ebből az időszakból fennmaradt – ma a Mátra Múzeum fotótárában őrzött – felvételek adnak képet az emeleti szobák berendezéséről. A család ekkoriban már csak a felső részt lakta, a földszinti szobákat gimnáziumi tanároknak adták bérbe. Végül Wildburg Arthúrné 1937-ben eladta a kastélyt és a kertet a városnak 240 ezer pengőért. A kastélyban hátrahagyott, 1500–1800-as évekből származó bútorokat, használati eszközöket és egyéb, az egykori lakóktól, látogatóktól származó relikviákat – bár felmerült a kastélymúzeum kialakításának gondolata – sajnálatos módon nem sikerült a múzeum számára megmenteni.
A jelentős méretű telekre városházát, iskolát és internátust is terveztek. Az egykori kastély 1939 és 1940 között lengyel menekülteket fogadott be, majd a városi tanács hivatalai működtek benne, a parkba pedig a városi kertészet költözött. Az épület állapota a ’40-es évek közepére egyre romlott, további átalakításokon ment keresztül, mikor az ’50-es években az Iparitanuló Intézet Tanműhelyét rendezték be a falai között. „A földszinten voltak az irodák, raktárak és az orvosi rendelő. Az emeletre kerültek a szerszámkészítő és lakatos műhelyek, a kertre néző északi frontra a kollégiumi szobák. Az emelet északi részén négy szobát összeszakítanak, itt alakítják ki az ebédlőt és a konyhát. […] Falakat bontanak, ajtókat cserélnek, s mivel az intarziás parketta alkalmatlan a hatalmas esztergagépek rögzítésére így felszedik, s az udvar közepén elégetik azokat. Hasonló sorsra jutnak a kovácsoltvas korlátok, az eredeti zárak és kilincsek, amelyek a MÉH telepen kötnek ki” – olvasható a Mátrai Tanulmányokban. A kert északi részén 1955 körül szabadtéri színpad épült: a nézőtéri részt földdel töltötték fel, hogy a színpadra való rálátást biztosítsák, az északi földszinti szobákat pedig öltözővé alakították. Hazánk akkori legnagyobb, több mint 4000 fő befogadására képes szabadtéri színpada 1990-ig működött. Az ’50-es években helyreállított Orczy-kastélyt 1957-től a Mátra Múzeum vette birtokba.
A Mátra Múzeum épületének teljes felújítása 2005-ben kezdődött a Grafit 37 Építész Iroda Kft. tervei alapján – munkájuk 2009-ben kiérdemelte az Europa Nostra-díjat értékmegőrzés kategóriában. Az üvegtetővel ellátott kastélyudvaron, a fehérre festett árkádokkal szegélyezett új vendégfogadó térben a múzeum jelképévé vált mamutcsontváz fogadja a látogatókat. A kastély épületében Orczy-emlékszobák, vadászattörténeti és helytörténeti kiállítás, valamint a földtörténeti korokat bemutató interaktív termek is megtekinthetőek. A természettudományi gyűjtemény a kert északi részén újonnan épített, „modern klasszicista” stílusú pavilonba költözött.
Források:
B. Gál Edit: Az Orczy-kastély építés- és birtoklástörténete, Mátrai Tanulmányok, Gyöngyös, 2005
B. Gál Edit – Földessy Mariann: Az Orczy-kastély és kert építéstörténete, kertészeti és biológiai revitalizációja, felújítási programja, Művészeti Katalógusok, 2001
Fővárosi Lapok, 1896/70. szám
Városok Lapja, 1930/9. szám