Építészhallgatók alkottak múltat, jelent és jövőt a Lágymányosi Dohánygyár épületei számára a TT1 tantárgy keretében. A BME harmadéves diákjai a Középülettervezési Tanszéken hallgatott tervezési tárgy keretében élhették ki kreativitásukat a jól megválasztott féléves feladattal. Félévzáró prezentációjukat a Lechner Tudásközpont nagytermében tartották június 21-én.
Ámulva nézték és hallgatták a harmadéves műegyetemi hallgatók Tanszéki Terv 1. (TT1) tárgyhoz készített záróprezentációit a BME Középülettervezési Tanszékének oktatói, valamint a tervezési helyszínt, téradatokat és építészeti dokumentációt biztosító Lechner Tudásközpont munkatársai június 21-én. A hallgatók ebben a félévben a TT1 tantárgy keretében a Tudásközpontnak otthont adó volt Lágymányosi Dohánygyár egyes épületeivel foglalkoztak száz évvel ezelőttre, napjainkra és egy századdal későbbre tolva az időcsúszkát. Itt-ott animált mozgóképes, máshol irodalmi igényű szövegekkel kísért alkotásaikat a Dohánygyár egykori raktárában mutatták be közönségüknek.
Dr. Sik András a Lechner Térbeli Szolgáltatások Igazgatóságának vezetője az esemény elején köszöntőjében kiemelte, hogy a térbeli adatok és szolgáltatások egyik legfőbb használói az építészek. A térbeli koordináták, lejtés, magasság és még számtalan térinformáció nélkülözhetetlen a tervezők számára egy-egy épület megalkotásánál. A Lechner saját felmérései alapján készült, tervezést segítő adatokat és tervdokumentációkat adott át a félév elején a hallgatóknak a volt Lágymányosi Dohánygyár épületeiről, külső-belső tereiről.
Kronavetter Péter a Középülettervezési Tanszék oktatója röviden ismertette a féléves feladat tárgyát. Óraadóként a félévi munkában közreműködő oktatótársaival, Beke Andrással és Szabó Péterrel azért esett választásuk a több mint 100 éves dohánygyári épületegyüttesre, mert inspiráló volt jelenlegi megoldatlan helyzete és zárványszerű volta a városi szövetben. A féléves munkát három egységre bontva a hallgatók tettek egy utazást a múltba, 1912-be, amikor a dohánygyár épült, foglalkoztak a terület mai helyzetével és felállítottak egy víziót a jövővel kapcsolatban is, 2124-be álmodva magukat.
Az első feladatrészben a leendő építészek a múltat mutatták be úgynevezett fabrikált képeken keresztül. Látványtervet készítettek egy elképzelt könyvtárhelyiségről, melyet a dohánygyárigazgató bocsátott a dolgozók rendelkezésére 1912-ben. Volt, aki egy munkásasszony naplóján keresztül mutatta be az egykori könyvtárszoba fogadtatását, mások egy korabeli német sci-fi író utópiájába képzelték bele a könyvtárat, melyet azért hozhattak létre, mert létezett a perpétum mobile, amely elvégezte az emberek helyett a munkát, ezért maradt idejük művelődni.
A jelenhez 3 témát jelölt meg az oktatói csapat. Az udvaron álló romos gépház, a Lechnernek otthont adó raktárépület, és a Tudásközpont épületének városbeli megközelíthetősége közül választhattak a hallgatók. Itt is igen inspiráló megoldások születtek, a födém megnyitásával, az üvegfalakkal elválasztott irodákkal és a lapostetőre álmodott édenkerttel, vagy mozgatható függönyökkel ritmizált térrel, kihúzható-átalakítható bútorokkal, szabad, autóktól mentes udvarral. A feladathoz a valóságban készítettek makettet, melyet lefotóztak és maguk készítette szöveggel adtak életet, hátteret az elkészült tervnek.
A jövőbe helyezett, animációkkal bemutatott tervek mind olyasféle disztópiákat vázoltak fel, ahol az ember kiszorul a Föld felszínéről, vagy napkitörések, vagy környezetszennyezés, vagy egyéb pusztító emberi tevékenységek következményeként. A ma még megcsodálható, élvezhető világ, az épített környezet és a természet összhangja a jövő embere számára már maximum csak virtuálisan, búrák alatt, hangárokban, vagy a föld fölött felépített lebegő városokban lesz élvezhető. A legpozitívabb elképzelés szerint is vége a mában ismert környezetnek, az elpusztult technológiát az ember nem próbálja meg feltámasztani, hanem visszatér a középkori állapotokhoz, földet művelve, kétkezi munkával boldogulva.
A bemutató végén Balázs Mihály DLA a Középülettervezési Tanszék vezetője köszönetet mondott a hallgatóknak és oktatóiknak az üdítő prezentációkért és fontosnak tartotta elmondani, hogy a jövő generáció hagyományostól néhol eltérő, de nagyon is értékes elképzelései arra késztetik a jelen aktív építészeit is, hogy a bebetonozottnak hitt építészeti nézőpontok közül néhányat újragondoljanak.
A féléves hallgatói munka eredményéből készült TT1_2018 című füzet pdf formátumban letölthető a BME Középülettervezési Tanszék honlapjáról.
Fotó: Kis Ádám/Lechner Tudásközpont
