Éjszaka a tervtárban

Az idei Kutatók Éjszakáján látogatóink három turnusban, három egyórás programcsomag keretében ismerkedhettek meg a Lechner Tudásközpontban folyó kutatásokkal. A remekül sikerült, sűrű este sztárja a drón volt. Komoly felnőttekből kíváncsi gyermek vált a DJI Phantom 4-es láttán, mindenki szerette volna megérinteni és érteni, mitől működik és mire jó.

Nem szűnő lelkesedéssel bukkantak fel a Kutatók éjszakáján turnusról turnusra az előre regisztrált vendégek, kollégák és az utolsó pillanatban bepottyanó érdeklődők a Lechner Tudásközpont egyórás programjain. A három, kalandtúrának is beillő csoportvezetés a dohánygyári udvaron kezdődött, a Lechner ügyfélterében folytatódott, majd a tervtár eldugott sarkában ért véget. A pogácsa már az első pillanatban elfogyott, de a tudásszomj az utolsóig kitartott. Az est témái, a drónrepülés és a 3D adatok feldolgozása, a pontfelhő-kitalálós, a tervtári séta és az okos város különítmény életteli előadása mind izgalmas élménynek bizonyultak.

A programok során az érdeklődők megnézhették, hogyan segít egy drón az építészetben, a felmérésekben vagy a várostervezésben, sétát tettek a Lechner Tudásközpont látogatóktól elzárt tervtárában és megtudhatták, mi is az okos város, hogyan lehet okos egy lakótelep. A távérzékelési szakértő drónpilóta szájából hihető volt, hogy a drón tényleg nem repül neki a falnak, vagy a fának, akkor sem, ha a pilóta arra irányítja, illetve, hogy akkor sem esik le az égről, ha kívül kerül a hatósugáron. Erre történetesen nem is kerülhet sor, mert a légi jármű nem megy túl a kontrollterületen, ha erre akarjuk rávenni, autonóm üzemmódba kapcsol, visszatér és magától leereszkedik a kiindulópontra. Az első turnus tagjai számára további izgalmakat is rejtett a drón reptetése. Bár a légtérsértő vitorlázó repülő felbukkanása váratlanul érte pilótánkat, a drón végül zavartalanul folytathatta a kijelölt útját. Érdekes volt látni, hogyan lesz a drón által készített fotók tömkelegéből 3D épületmodell, és hiába egészen valósághű és részletes egy pontfelhő, a megszokottól eltérő színek és a környezetből kiemelt térbeliség miatt néhány másodpercnyi fejtörést okoz a legismertebb épületek, akár a Budavári palota felismerése is.

A második negyedórában a látogatók a szecessziós lépcsőkorlátokba kapaszkodva felcsavarogtak a Lechner Tudásközpont látogatóktól elzárt tervtárába. A főként a szocializmus évtizedeiből származó építésműszaki dokumentumok, a pauszra rajzolt hatalmas tervrajzok, intézmények, ipari épületek, lakótelepek és panelházak tervei, térképek, rendezési tervek, a minket körülvevő épített környezet papíron őrzött kétdimenziós tükörképét mutatták meg 8000 m2-en. Szó szerint tapintani lehetett a különbséget az ötven-hatvan évvel ezelőtti, javarészt papír alapú építészeti és geográfiai megoldások és korunk drónos, lézerszkenneres, 3D-s térinformatikai és távérzékelési innovációi között.

Minden csoportban voltak, akik lakótelepi környezetben élnek, így magukénak érezték az okos város központ csapatának bemutatóját arról, milyen fejlesztésekkel lehet élhetővé tenni ezt a sajátos lakókörnyezetet. A kis helyre koncentrált lakosság és az épületek homogén megjelenése, valamint az, hogy ezek a házak látszólag nem kapcsolódnak környezetükhöz mára sztereotípiákat alakítottak ki. Péntek este megtudhattuk, hogy az objektumban gondolkodás sutba dobásával és a rendszerben gondolkodás bevezetésével a sztereotípiák leomlanak. A smart city eszköztár bevonásával a meglévő infrastruktúra fejlesztése, a közösségi alapon alakított zöld- és közterületek, a könnyen zölddé tehető távfűtési rendszer minőségi lakókörnyezetet teremthet az itt élőknek. Az előadás magával ragadta a fiatalabb generáció tagjait is, többen várostervező karrierről álmodozva távoztak az éjszakába.

Képek forrása: Lechner Tudásközpont