Fehér köpeny és rajzasztal - Beszélgetések az 1945 és 1990 közötti magyar építészetről

Mészáros Ábel vendége Dragonits Tamás építész

Az 1945 és 1990 közti magyar építészetről indít beszélgetéssorozatot a Lechner Tudásközpont novemberben. Egy olyan korszakról, melynek – gyakran alulértékelt – épületei sorra tűnnek el körülöttünk, anélkül, hogy megismernénk, értékelnénk és dokumentálnánk őket. Kedd esténként az időszak meghatározó alkotóival beszélgetünk, akiknek visszaemlékezései, személyes tapasztalatai segíthetnek kontextusba helyezni a tervtárunk pauszain megőrzött épületeket, feltárni a mögöttük húzódó gondolatokat, megszületésük történetét. Elsőként Dragonits Tamás, a budai vári polgárváros ostrom utáni helyreállításának kulcsszereplője, az UIA Abercrombie-díját elnyert Balatoni Regionális Terv mentoráló építésze lesz a vendégünk november 29-én.

Építészettörténetünk méltatlanul keveset tárgyalt fejezete a második világháborútól a rendszerváltozásig tartó időszak, pedig Magyarország városainak, falvainak mai képét alapvetően határozza meg az a több százezer épület és mérnöki alkotás, melyet a politikai és gazdasági realitások hálójában vergődő, de óriási szellemi teljesítményt nyújtó tervezők alkottak meg. E hatalmas épített örökség azonban, néhány kiemelt alkotó munkásságától eltekintve igen rosszul dokumentált. Ahogy a XX. század elejének népdalgyűjtői, mi is az utolsó pillanatban vagyunk, hogy a kor szemtanúit megszólaltassuk, első kézből származó információikat, emlékeiket rögzítsük.

Azért indítjuk útjára a „Fehér köpeny és rajzasztal” című beszélgetéssorozatot, hogy minél több visszaemlékezést gyűjthessünk össze az állami tervezőintézetek korából. Bár e nagy tervezőirodák a rendszerváltás pillanatában szinte kivétel nélkül felbomlottak, a bennük gyakorlatot szerző, ma meghatározó építészek majd mindegyike az építészeti alkotás számára közel ideális környezetként, a műtermi rendszerben a mester-tanítvány viszony kialakulásának helyszíneként, meghatározó szellemi műhelyként tekint vissza rájuk.

Az 1924-ben született Dragonits Tamás a második világháború végén Skandináviába hurcolt építészhallgatók, a hazatérésük után „dániás” építészekként híressé vált csoport egyik utolsó képviselője. Kotsis Iván tanítványa, diploma után a FŐTI (a BUVÁTI elődje), a KÖZTI, majd a VÁTI tervezőjeként dolgozott. Kulcsszerepet játszott a budai Vár polgárvárosának ostrom utáni megújításában, számos helyreállítást és új foghíjbeépítést tervezett. Mentoráló építészként aktív szerepet vállalt az 1965-ben az UIA Sir Patrick Abercrombie-díját is elnyerő Balatoni Regionális Terv (VÁTI, Farkas Tibor, Polónyi Károly és társaik) megvalósításában. A 60-as évektől a VÁTI műemléki irodáját vezette, vár- és kastély-helyreállításokat (Siklós, Egervár, Sárvár), templomok rekonstrukcióját (Esztergom, Pápa, Egetvár stb.) és új lakóépületeket tervezett, műemlék-felmérési programokat vezetett. Munkáiért megkapta az Ybl Miklós-, a Reitter Ferenc-, a „Budapestért”- és a Forster-díjat is.

Címlapkép: Fortuna utca 12-14-16. sz. házak a Kard utca felé nézve (forrás: Wikimedia Commons, Fortepan)