Hungária: a másfél évszázadon át épülő budapesti körút

Fél évszázaddal ezelőtt, 1967-ben kezdték építeni a Hungária körút felüljáróját a MÁV ceglédi és szobi vasútvonala fölött, annak pedig éppen harminc esztendeje, hogy az eredetileg 2x2 sávos műtárgy kiszélesítésével 1987-re létrejött az a komplex felüljárórendszer, ami a körgyűrű és az M3 autópálya bevezető szakasza közt biztosít akadálymentes, a vasúttól szintben elválasztott forgalmi kapcsolatot. A Lechner Tudásközpont VÁTI-tól örökölt fotótára, a Fortepan.hu archív fényképei és a Fentrol.hu sok évtizedes légifotói segítségével tekintjük át a Kádár-kori főváros egyik legjelentősebb közlekedésfejlesztési projektjének történetét.

Pest és Buda városszerkezete olyanok, mint a kétpetéjű ikrek; noha mindkettőt a geomorfológiai adottságok alakították, mégsem hasonlítanak egymásra. Míg a Duna-jobbparti városrész szerkezetét elsősorban a Budai-hegyek folyóig nyújtózkodó előhegyei határozzák meg, a balparti síkságon kialakult Pest a folyam főága és a mellékágak közti, természetes védelemmel rendelkező hordalékszigetre épült. A városikrek jelentőségét a már az ókorban is ismert és használt, az egykor a mai Erzsébet-híd vonalában húzódó, a budai Várhegyről jól védhető gázló adta. Különös fontosságot kölcsönzött az átkelőhelynek, hogy a Kr. u. I-IV. század során a Duna képezte Pannónia provincia, s vele együtt a Római birodalom természetes határát, jobb partján épült ki a Limes védműrendszere. A stratégiai fontosságú gázló védelmére az átellenes oldalon, már a „barbaricum” területén előretolt hídfőállás épült; ez volt Contra-Aquincum erődje a mai Március 15. téren.

Sok száz évvel később, a középkori Magyar Királyság idején a még mindig fontos átkelőhely balparti hídfőjében alakult ki a mai Pest városmagja: az innen sugárirányban szétágazó országutak csomópontja körül, az északon és délen a folyóhoz csatlakozó, félkörívben húzódó városfal védelmében született meg a mai Belváros őse. Miután a tatár pusztítások nyomán újra kellett építeni a felégetett várost, megépült a korábbinál nagyobb területet közrefogó, a mai városszerkezetben is markáns nyomot hagyó késő-középkori városfal, lefektetve Pest mai sugaras-gyűrűs városszerkezetének alapjait. Ahogy ez a védmű az újkor végére fokozatosan elveszítette hadászati jelentőségét, egyre több új átjáróval törték át – eredetileg a mai Vörösmarty téren, az Astoriánál és a Kálvin térnél voltak a kapuk –, és külső oldalához új házak épültek hátsó udvaraikkal: ez lett a feltöltött városárok helyén futó Kiskörút mai Duna-felőli házsora.

A kiegyezés utáni szédítő városfejlődés fő irányítója, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa már 1868-ban a sugaras-gyűrűs városszerkezet továbbfejlesztését tűzte ki célul. Igaz, ekkor még Reitter Ferenc elképzelései szerint az egykori Duna-mellékág, az eddigre nagyrészt feliszapolódott Rákos-árok nyomvonalában hajózható csatorna kiépítésében gondolkodtak, de ezt hamarosan, 1871-ben felváltotta a mai Nagykörút kiépítéséről szóló törvény, melynek nyomán 1906-ra a teljes pesti körgyűrű meg is valósult.

Már a Nagykörútról szóló törvény idején, 1871-ben felmerült az újabb, ekkor még Kültelki körútnak nevezett gyűrű kiépítésének gondolata, amely a mai Hungária-körgyűrű ősének tekinthető; Lechner Lajos kezdeményezte egy az FKT által az 1873-ban egyesítendő főváros fejlesztésére kiírt pályázatra készült művében. A Közmunkatanács 1872-ben fogadta el az új körút kiszabályozásáról szóló tervet, és az 1896-os milleniumi ünnepségekig fokozatosan épült ki a nyomvonal, persze csak kezdetleges formában.

Az eredetileg csak a pesti oldalra tervezett gyűrű északi budai átvezetéséről is viszonylag korán, már 1908-ban törvény született, azonban a beálló recesszió, majd a két világháború elodázta az Árpád híd megépítését. A közvetlenül a második világégés előtt megkezdett átkelőt csak 1950-ben, ekkor már Sztálin-hídra átkeresztelve adták át a forgalomnak, akkor is csak a tervezett szélesség felében. A hídon áthaladó új villamosvonal a 33-as viszonylatszámot kapta, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére, és az északi vasúti híd 1955-ös újjáépítéséig vasúti teherszállítási szükségforgalmat is bonyolított.

Az ötvenes évek erőltetett iparfejlesztése a lakásépítés mellett a tervszerű, átfogó közlekedésfejlesztést is háttérbe szorította Budapesten. Csak a hatvanas évek második felétől kezdődött meg az elavult, toldozott-foldozott, szintbeli vasúti átjárókkal akadályozott forgalmú Hungária-körgyűrű szakaszos kiszélesítése és korszerűsítése, melynek teljes befejezését akkor 1990-re tervezték. A Budapesti Városépítési Tervező Vállalat (BUVÁTI) a Budapesti Mélyépítési Tervező Vállalattal (MÉLYÉPTERV) együttműködve grandiózus, ma már utópisztikusnak ható tervet dolgozott ki a körút fejlesztésére: az elképzelések szerint a gyűrű teljes pesti szakaszán lábakra állított, mintegy 25 méter széles gyorsforgalmi út futott volna körbe, 80 km/órás sebességre tervezve, míg alatta kétszer két sávos szervizút és gyorsvillamos-pálya épült volna ki.

A valóság ennél sokkal prózaibb volt: 1967-ben, sok évtizedes várakozás után indult meg a Hungária körút felüljárójának építése a MÁV szobi vasútvonala fölött. Az ekkor még csak 2x2 forgalmi sávnak helyet biztosító műtárgy 1969-re lett kész, a Kacsóh Pongrác úti felüljárórendszer első üteme pedig 1970-ben. Ahogy az a korábbi, 1963-as légifelvételen még jól látszik, a hidak elkészülte előtt a közút a vasutas-zsargonban csak Deltának nevezett csomópont északnyugati és déli sínpályáját is szintben keresztezte. Ahogyan a Kacsóh Pongrác út is a Delta délkeleti csúcsát, noha a vasút túloldalán ekkor már 1965 óta javában épült a több mint 3000 lakást magában foglaló lakótelep (BUVÁTI, Mester Árpád, Tarjáni László, Ágoston Miklós). Ennek elérhetőségén sokat javított, hogy 1973-ra, Budapest centenáriumára átadták a korábban csak a városligeti Széchenyi Gyógyfürdőig járó Milleneumi Földalatti Vasút vonalának meghosszabbítását, amely kéregvasútként érte el új Mexikói úti végállomását.

1970-ben elfogadták az 1960-as, első nagy-budapesti Általános Rendezési Tervet felváltó új ÁRT-t. Ebben rögzítették, hogy a Budapestre bevezetendő autópályákat a Hungária körgyűrűnek kell majd összefognia. A motorizációs boom kezdetén még kevésbé látszott, milyen hatalmas forgalmi terhelést fog ez jelenteni a fővárosnak. (Az M0 tervezését csak később, 1974-ben kezdték meg, noha annak gondolatát már 1942-ben felvetette dr. Vásárhelyi Boldizsár.) Az M3 bevezetése a Hungária körgyűrűig óriási nehézségekbe ütközött. 1978-ra sikerült a Szentmihályi útig behozni, innen azonban a városközpont felé át kellett törni Rákosfalva sűrű beépítésű, kertvárosias szövetén, sok kisajátítás útján megszélesítve a keskeny utcákat. ’78-80-ban felépült Magyarország leghosszabb, 400 méter hosszú felüljárója, mellyel az M3 nyomvonala a Körvasút töltésre emelt pályáját keresztezi, majd végül 1983-ra érte el az autópálya bevezető főútja a körút vonalát, és épült ki Budapest egyik legösszetettebb közúti felüljárórendszerének újabb üteme is (FŐMTERV, Domonkos Endre).

A 80-as évek második felére kapcsolódtak össze a térség átfogó koncepció szerint, de addig mozaikosan fejlődő közlekedési elemei: 1984-ben befejeződött az Árpád híd kiszélesítése, a villamospálya mellett immáron 2x3 forgalmi sávnak adott helyet. Ugyanebben az évben elkészült a Váci út felüljárója a Róbert Károly körút fölött, a Lehel tér és Árpád híd között ekkor elkészült 3. metróvonal új csomópontjához kapcsolódva. Szakaszról szakaszra haladt a körút kiszélesítése is, és végül, 1987-re megvalósult a körút szobi vasutat keresztező felüljárójának második útpályája is, ami a 2x3 forgalmi sáv mellett már a leendő 1. villamos pályájának a helyét is biztosította.

A nyolcvanas évek végére megtört a Hungária körgyűrű kiszélesítésének és korszerűsítésének lendülete, amely így már csak jóval a rendszerváltás után érte el Dél-Pesten a Dunát, s ért rajta keresztül az új Lágymányosi (ma Rákóczi) híddal 1995-re. Igaz, ekkorra már a várostervezők és közlekedéstervezők számára is világossá vált, hogy a kiépülő új autópályákkal olyan forgalmi terhelés szabadul a fővárosra, melyet inkább annak határain kívül, az új M0 körgyűrűvel kell kezelni. A Hungária körgyűrű és az M0 közt azonban két újabb, külső körút koncepciója jelent meg a főváros hosszú távú fejlesztési elképzeléseiben: a Körvasútsori körút és a Külső kerületi körút nyomvonala határozza meg a Budapesten a jövőben építendő dunai átkelők helyzetét is, jelenleg azonban ezek az elképzelések még csak a tervezőasztalon vannak. Ha minden jól halad, kiépítésük nem fog annyi időt igénybe venni, mint a Hungária körgyűrű csaknem másfél évszázados megvalósulása.

Források:
Berczik András: A közlekedés fejlődése és városépítési vonatkozásai. In: Preisich Gábor (szerk.): Budapest városépítésének története 1945-1990. Tanulmányok. Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1998. p. 187-238.
Bugár-Mészáros Károly: Lechner Lajos budapesti tevékenysége. In: (Sz.n.:) Lechner és Szeged. In memoriam Lechner Lajos (1833-1897) Emlékülés Szeged Nagyárvíz utáni újjáépítője tiszteletére. 1997. november 21-22. Csongrád megyei Urbanisztikai Egyesület 1997. p. 43-46.
Siklóssy László: A Fővárosi Közmunkák Tanácsának története. Hogyan épült Budapest? (1870-1930) Fővárosi Közmunkák Tanácsa, Budapest 1930. p. 198.
Sz.n.: A Hungária körút korszerűsítésének ütemterve. In: Autó-Motor. XX. évfolyam 6. szám (1967. 03. 21.) p. 22.
Sz.n.: Utoljára engedték le a Hungária körúti vasúti sorompókat! In: Autó-Motor. XX. évfolyam 14. szám (1967. 07. 21.) p. 25.

A cikk megjelent a PestBuda.hu oldalon.