Abony a semmiből népesült be és épült újjá a 18. század elején, a török pusztítás után. A kor építészeti emlékei közül ma is áll az a két templom, melyeknek híres tornyait még népdalban is megénekelték. A gyarapodó nemesi családoknak köszönhetően virágzásnak indult a település, a katolikus templom szomszédságában pedig kialakult a város központja fogadóval, városházával, parkkal. A Lechner Tudásközpontban őrzött 1954-es fotóalbum segítségével ezúttal az abonyi imaházak valamint a Kossuth tér épületeinek és műemlékeinek történeteiből szemezgetünk.
Vallási sokszínűség
A török hódoltság után hamvaiból épült újjá Abony, az ismételt benépesedéshez nagymértékben hozzájárult az 1748-ban kapott mezővárosi rang. Ennek a korszaknak köszönhetjük a ma is álló katolikus és a református templomot. A toleráns településen jól megfértek egymás mellett a különböző vallású emberek, így néhány évtizeddel később, egészen pontosan 1825-ben megépült a zsinagóga is.
A békés együttélést támasztja alá a katolikus közösség az első templomának története is. Vélhetően a középkorból maradt fenn az a templom, melyet a reformáció terjedésével a helyi református közösség vett birtokba, majd a 17. század elején átengedett az 1713-ban betelepült, folyamatosan gyarapodó katolikusoknak. A fennmaradt emlékekből úgy tudjuk, hogy az említett csúcsíves templom nem sokkal később leégett.
A ma is álló Szent István katolikus templom alapkövét 1773 júniusában tették le, az építkezés 1785-ig tartott. Az épületet mindkét világháború megtépázta, az első alatt teljesen kifosztották, a harangokat rekvirálták és csak 1926-ban pótolták. Az újak sem zúghattak sokáig, 1943-ban ismét hűlt helyük maradt a toronyban, 1944-ben pedig egy bomba is eltalálta a templomot. Az ezt követő évtizedekben többször felújították az épület egyes részeit, a mindenre kiterjedő renoválásra azonban a templom 200. születésnapjáig kellett várni.
A református istentiszteleteknek 1740-től több mint negyven éven át egy fából készített templom adott otthont, a felekezet ma is álló kőtemploma 1786-ban épült meg. A 30 méter magas, órapárkányos torony mai formáját 1822-ben nyerte el. A templom fakarzatának alját – ahogy a baloldali képen is látszik – díszes kazetták ékesítik.
„Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik,
de Majlandban harminckettő látszik.
Inkább nézem az abonyi kettőt,
mint Majlandban azt a harminckettőt.”
Az 1756-os adókönyv az első bizonyíték arra, hogy a zsidó közösség tagjai is megjelentek Abonyban, a dokumentum ekkor nyolc főt említ. Az 1770-es évek elejétől folyamatosan gyarapodó hitközösségnek már szüksége volt saját imaházra, melyre az engedélyt a helyi közbirtokosság egyik tagja, Ürményi József (aki később országbíró lett Budán) adott 1775-ben, 80 forintos évi „árendáért” cserébe. Az ekkor megépült imahely nem bizonyult tartósnak, 10 évvel később 1786-ban már ez olvasható róla egy Ürményinek címzett levélben: „oly annyira megromlott, hogy tellyeséggel Istenni szolgálatot módunk szerint benne nem tehetünk” Erről a zsinagógáról a források keveset tudnak, az azonban ismert, hogy néhány évtizeden át mégis szolgálta a hívőket. 1820-ra a közösség lélekszáma megközelítőleg 130 főre duzzadt, így ha az épület állapota nem is indította meg a városatyák szívét, az szűkösség miatt mindenképpen új imahelyre volt szükség.
Az új abonyi zsinagóga, mely ma is áll, négyoszlopos előcsarnokával kiemelkedik a XIX. századi klasszicista imahelyek közül. A Deák Ferenc utcai épületet az Ungár-kúriával közös telken 1825-ben avatták fel. Az építkezés bevételeiről és kiadásairól fennmaradt pontos adatokból tudjuk, hogy összesen 12 352 forint kellett a teljes megvalósuláshoz A tervező nevét homály fedi, egyes feltételezések szerint az óbudai zsinagógát is jegyző Landherr András készítette. A második világháború után a TSZ terményraktárát helyezték el benne, mely jelentősen hozzájárult az épület mai, romos állapotához.
Kossuth tér
A település központjában található Kossuth tér egykor piacnak adott otthont, idővel pedig a város egyik reprezentatív helyszínévé vált: parkosították, illetve helyet kaptak itt a település történelméhez kapcsolódó emlékművek is.
A Kossuth téren áll Abonyi Lajos (született Márton Ferenc) szobra, aki a település egyik leghíresebb lokálpatriótája. Családja, a földbirtokos Márton família 1842-ben költözött a településre, a várost pedig az ekkor 9 éves Lajos az évek alatt olyannyira megszerette, hogy vezetéknevét tiszteletből Abonyira változtatta, sőt később a település monográfiáját is megírta. Emlékét Jankovich Gyula szobrász által készített műalkotás őrzi, melyet közadakozásból emeltek 1905. április 30-án, illetve az ő nevét viseli az a helyi múzeum is, amely mezőgazdasági munkaeszközöket, és a kihalt mesterségekhez köthető tárgyakat, valamint egykori abonyi céhek emlékeit mutatja be.
Abonyi Lajos mellszobra mögött az 1749-ben épült uradalmi Fogadó áll, mely ma Kossuth Vendégház néven működik. Az első komolyabb átalakítás a XVIII. századi épületen az 1830-as években történt, ekkor bővítették ki az úri kaszinóval és a nagyteremmel, melyben rendszeresen tartottak színházi előadásokat. Az 1900-as évek elején Kossuth Szálló és Vendéglő Étterem néven teljesen felújították az egykori fogadót, köszönhetően az új tulajdonosnak, Fábián István helyi földbirtokosnak. Az 1900-as évek elején az épületben mozi, színpad, trafik, étterem, kávézó és szálloda is működött. A Kossuth Vendégházban ma cukrászda, söröző és étterem várja a vendégeket.
A Kossuth téren a már említett Abonyi szobor közelében az I. világháborúban elhunyt katonák és polgárok emlékére is szobrot állítottak, melyet Farkas Béla készített 1924-ben. Az emlékmű egy márványtáblával egészült ki, melyen a II. világháborúban elesettek neveit sorolták fel. A Kossuth tér melletti templomdombot az 1916-ban állított Szentháromság szobor díszíti.
Abony központjában, a Kossuth téren áll a városháza. Az épület elődjéről kevés információ maradt fenn, azt azonban tudjuk, hogy egy 1847-es dokumentum a meglévő helyett egy új megépítését javasolja. Feltételezhetően a régi épületnél hívta hadba a lakosságot Kossuth Lajos 1848 szeptemberében. Az egyre gyarapodó hivatali kar miatt évekkel később, 1871-ben végül a bővítés mellett döntöttek, mely részben meg is valósult.
Több évtizedes várakozás után végül 1904-ben épült meg az impozáns városháza Jablonszky Ferenc pesti építész tervei alapján. A kezdetekkor a földszinten üzletek működtek, az irodákat az emeleten helyezték el.
Az egyemeletes, historizáló épület két nagyobb rekonstrukción esett át, elsőként 1975-ben, majd 1990-ben. A néhány éve ismét felújított épületben jelenleg a polgármesteri hivatal működik.
A Kossuth tér túloldalán épült meg 1914-ben a település takarékpénztára. A terveket a kor híres építészpárosa, a kezdetekkor Lechner Ödön irodájában is dolgozó Málnai Béla és Haász Gyula készítette.
Képek forrása: Abony, 1954 - Fényképész Kisipari Szövetkezet Külső felvételi részleg, VÁTI / Lechner Fotótár
