1908. május 17-én avatták fel a budai Szent Imre Kollégiumot. Az épület történelme során nem csupán diákok otthona volt, eseményein vendégül látott hercegeket is, rejtegetett francia katonákat és szállást kínált nyaraló fiataloknak. A kollégium falai a gondtalan diákélet emlékei mellett a két világháború lenyomatát is őrzik.
A neoromán stílusban épült Szent Imre Kollégiumot 110 éve, 1908. május 17-én avatták fel az egykori Fehérvári (ma Bartók Béla út) 17. szám alatt. „A Szent Imre-kollégium hivatása az lesz, hogy a szó legnemesebb értelmében otthont adjon a vidékről a fővárosba tanulni jövő ifjúságnak. Olyan otthont, a mely folytatása legyen annak a meghitt családi körnek, amelyből a fiatal ember elszakadt és a fővárosban az élet rideg veszedelmes forgatagába kerül.”- mondta el Prohászka Ottokár, székesfehérvári megyés püspök az intézmény felszentelésének alkalmából.
Hazánk első – bölcsész hallgatók számára elérhető - Gönczy Pál utcai diákotthonát 1895-ben alapította báró Eötvös József a francia École Normale Supérieur mintájára. (1910-ben épült meg Alpár Ignác tervei alapján a Collegium ma is működő Ménesi úti épülete.) A műegyetemisták lakhatásának problémáját a Szent Imre Kollégium oldotta meg, ami Glattfelder Gyula csanádi érsek, teológia professzor nevéhez fűződik. Az 1900-ban megalakult intézmény eleinte két bérlakásban működött és az 1888-ben megalapított Szent Imre Kör 10 diákjának elszállásolását biztosította. Mivel ez nem bizonyult elegendőnek, Zichy János egyesületet szervezett, amelynek pártoló tagjai és a hívők összefogtak az intézmény bővítéséért. 1906-ban Aigner Sándor tervei alapján kezdődött meg a két éven át tartó építkezés.
„Az új épület fölavatásán, mely tágas, minden kényelemmel berendezett, hatalmas otthont nyújt a Szent Imre-egyesület eddig bérházban szorongó diákjainak, a katolikus világ színe-java, egész előkelősége megjelent százakra menő közönséggel együtt.” – számolt be az eseményről a Budapesti Hírlap 1908 májusi száma. József királyi herceg, és felesége Auguszta királyi hercegasszony mellett többek között Apponyi Albert, vallás- és közoktatásügyi miniszter is részt vett a megnyitó ünnepségen.
A Gellért-hegy és a Ferenc József (ma Szabadság) híd szomszédságában található négyemeletes, kétszárnyú épület száz egy- és szintén száz kétágyas szobája összesen kétszáz diáknak biztosított lakhelyet. Az egyszemélyes szoba 800, a kétszemélyes pedig 750 koronába került egy félévre. A praktikusan berendezett intézményben tanulásra és a kikapcsolódásra egyaránt volt lehetőség: olvasó- és zeneterem, családias hangulatú társalgó, négyezer kötetes könyvtár, büfé, teniszpálya, énekkar, zenekar, színjátszó kör és cserkészcsapat állt a kollégisták rendelkezésére. A nyári hónapokban házi estélyeket és jótékonysági bálokat (pl. Imre-bál) rendeztek a kertben. 1934-től pedig már a balatoni nyaralás lehetősége is nyitva állt a diákok előtt, Balatonfűzfőn a saját üdülőben pihenhették ki a tanulás fáradalmait.
1910-ben adták át a budai épület új szárnyát, ami szintén Aginer Sándor tervei szerint épült. Ezt követte a kollégiummal egy egységet alkotó, stílusában megegyező Mészöly utcai sarokház – a terveket Szeszlér Sándor készítette. Ennek helyére eredetileg templomot terveztek - Glattfelder Gyula tervei között szerepelt a Szent Imre-templom és Gimnázium építése is -, azonban az első világháború keresztülhúzta az elképzeléseket. Végül a felépült ház első emeletén a mai napig működő Szent Imre kápolna kapott helyet, ahová egy átlagos lakásajtón keresztül lehet bejutni. (A kápolnához vezető folyosó 40 évig volt befalazva, sértetlenül találták a fal lebontásakor.)
A budait követően 1910-ben a Ráday utcában, 1923-ban Szegeden, 1926-ban Sopronban nyílt Szent Imre Kollégium. A budai 200, a pesti 300, a szegedi és a soproni pedig 100-100 fiú befogadására volt alkalmas. Egészen 1938-ig kellett várni arra, hogy a kollégium 19. számú épületrészében megnyíljon a Szent Imrés Egyetemi Leányotthon.
Az első világháborúval megnőttek a kollégiumi szobák árai – 1300 – 1200 koronára -, a diákok száma pedig jelentősen lecsökkent. A tanévet kezdő 130 diákból a behívóparancsok gyarapodásának következtében csupán 40 fő fejezte be a tanévet. A Tanácsköztársaság idején az intézmény Martinovics Diákotthon néven működött, a helyiségeket rekvirálták.
1925 novemberében a világháborúban hősi halált halt, 46 egykori kollégista tiszteletére állítottak emlékművet a kollégium kertjében. Az ünnepségen többek között József és József Ferenc királyi hercegek, valamint Margit királyi hercegnő is tiszteletét tette. A Gellért-hegy oldalában fekvő kertben felállított emlékművet a Szent Imre herceg szobor két oldalán helyezték el. Az intézmény 1948-as állomosítását követően az emlékművet elhanyagolták, a Szent Imre-szobor pedig elveszett. 2002-ben állították helyre az emlékművet, az új szobor Vigh László alkotása.
A második világháború sem kerülte el az intézményt, Budapest ostroma alatt a 60 kollégistán kívül összesen több mint 300 nő és férfi menekült a kollégium pincéjében kialakított óvóhelyre. 1944 őszén a Szent Imre a svéd nagykövetség védelme alá került, ami jelentős élelmiszer-ellátmánnyal is járt. Október végén a Gestapo megtalálta az épületben rejtegetett francia katonákat, ez nem maradt megtorlás nélkül: Tiefenthaler József igazgató és Simon László prefektus csak 1945 elején szabadult a börtönből.
Pár hónappal később a Szent Imre kollégiumban alakították ki – Újbudán elsőként – a kerület egyik legnagyobb forgalmú népkonyháját. A munkát önkéntesek, Salvátor nővérek és kollégiumi lakók végezték. Az 500 személyre elegendő ételt az ebédlővé átalakították fogadóteremben tálalták.
Az 1945 szeptemberére helyreállított kollégiumban 170 diák kezdte meg a tanévet. 1948-ban államosították az intézményt, a műegyetem kezelésébe került és Vásárhelyi Pál Népi Kollégium néven folytatta működését. A világháború előtt megszokott élénk kulturális élet folytatódott az intézményben: jótékonysági, kerti ünnepségek, nyilvános beszélgetés a görög filozófiáról, színelőadások, külpolitikai fórum várta az érdeklődőket. A nyári hónapokban a kollégium a túrázó, kiránduló fiataloknak is segítséget nyújtott: az Express Ifjúsági és Diák Utazási Irodán keresztül olcsó szálláshelyeket ajánlott, éjszakánként 20—55 forint közötti árért.
Az intézmény 1981-től a Landler Jenő Kollégium, 1991-től pedig a Baross Gábor Kollégium nevet viseli – jelenleg a BME Közlekedésmérnöki karának diákjai laknak itt.
Források:
Biro Aurél: A Szent Imre Kollégium története, Lépcső 179. szám, 2016.
A Szent Imre-kollégium fölavatása, Budapesti Hírlap, 1908. május 19., Arcanum Digitális Tudománytár
A Szent Imre Kollégium negyedszázados jubileuma, Budapesti Hírlap, 1925. november 24., Arcanum Digitális Tudománytár
Hősi legenda Budáról és Angyalföldről, Új Ember, 1945. szeptember 30., Arcanum Digitális Tudománytár
Budapesti Műszaki Egyetem, Egyetemi Értesítő, 1981, Hungaricana
Kollégiumi szállások fiataloknak, Magyar Ifjúság, 1978. május-augusztus, Arcanum Digitális Tudománytár
Szent Imre kollégium (ma BME Baross Gábor Kollégium), Funiq
Szent Imre Kollégium, Magyar Katolikus Lexikon
Bartók Béla út 17-19., Lásd Budapestet!
Mészáros István: Atlantisz a 20. században, Vigília, 2005/4. szám
FTV, Általános talajmechanikai szakvélemény Bp. XI., Bartók Béla út 17. szám alatti bölcsőde-óvoda tervezéséhez, Lechner Tudásközpont tervtára
BME Óvoda-bölcsőde, Budapest XI. Mányoki út, 5035 Hrsz. terv, Déli homlokzat (tervező: Bitó János, 1970)
Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont
