A műholdas geodézia 50 éve Magyarországon
50 éves a Kozmikus Geodéziai Obszervatórium szervezete
A Magyar Tudományos Akadémia Földtudományok Osztálya Geodéziai és Geoinformatikai Tudományos Bizottsága és a Lechner Tudásközpont a Kozmikus Geodéziai Obszervatórium fennállásának 50. évfordulója alkalmából tudományos üléssel emlékezett meg a hazai műholdas geodézia úttörő intézményéről. A szeptember 22-én tartott konferencián a szervezet egykori vezetői idézték fel a hazai űrkutatás intézményes és technológiai kezdeteit, majd a KGO munkatársai és az obszervatóriummal együttműködő szakemberek a jelenlegi és a jövőbeli kutatás-fejlesztésekről is értekeztek.
1972. július 1-én jött létre hazánk első és egyetlen űrkutatással foglalkozó intézményének, a Kozmikus Geodéziai Obszervatóriumnak a szervezete. A napjainkban a Lechner Tudásközpont részeként működő, penci székhelyű KGO idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. A jeles alkalomból a Magyar Tudományos Akadémia Földtudományok Osztálya Geodéziai és Geoinformatikai Tudományos Bizottsága a Lechner Tudásközponttal együtt tudományos értekezletet tartott szeptember 22-én az MTA Székházban. A szakmai konferencián Völgyesi Lajos akadémikus köszöntötte a vendégeket, majd Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos megnyitó beszédében a fél évszázados múltú intézmény jelenéről és jövőjéről is szólt, kihangsúlyozva, mennyire fontos szerepet játszik a KGO hazánk nemzetközi jelenlétének megerősödésében. Magyarország napjainkban egyre szorosabb kapcsolatot ápol az Európai Űrügynökséggel (ESA), növekszik a szerepvállalása az Európai Unió űrprogramjaiban, valamint a magyar kormány által 2021-ben elfogadott űrstratégia jelenleg zajló megvalósításában is kulcsfontosságú a KGO munkája.
A megnyitót követően a KGO kezdeti időszakának meghatározó alakjai, egykori vezetői idézték fel az obszervatórium indulásának történetét, kihívásait és sikereit. Almár Iván – aki a KGO első vezetőjeként a „fogantatásról a serdülőkorig” végigkísérte az intézmény életét – arról beszélt, mi hívta életre hazánkban az első űrkutató intézmény létrehozását, bemutatta a penci székhely építéstörténetét, a kezdetben használt műszereket, és az alapító munkatársakról is megemlékezett. A Föld pontos alakjának meghatározása, egy ellenőrizhető, javítható országos alaphálózat létrehozása mellett fontos szempont volt, hogy hazánk is be tudjon kapcsolódni a nemzetközi programokba. A kormányszintű döntés már 1969-ben megszületett az obszervatórium létesítéséről, a szervezeti önállósulás pedig 1972 júliusától valósult meg. 1976. november 26-án adták át a szakmai munka végleges helyszínéül szolgáló épületet a Vác közelében található Pencen. A Kozmikus Geodéziai Obszervatórium épületének jellegzetes parabola formája az eredetileg tervezett – azonban később meg nem valósult – rádiós megfigyelések elvégzéséhez igazodik.
Mihály Szabolcs, a FÖMI egykori főigazgatója a KGO működését érintő műholdas korszakokról tartotta előadását: bemutatta a Doppleres műholdmegfigyelési programokat, nemzetközi együttműködéseket, amelyek többek között megalapozták a hazai GPS technológia bevezetését is. Az előadás sorozatot Borza Tibor folytatta a hazai geodéziában bekövetkezett technológiaváltás két évtizedének összefoglalásával. A vízszintes és a magassági hálózatok pontjainak meghatározását a KGO már a GPS technológia alkalmazásával fejezte be. Következőként Büttner György a volt FÖMI távérzékelési csapatának egyik alapítója beszélt az 1978-1980 közötti időszakról, amely az intézményes hazai távérzékelés kezdetét jelentette. Korábban – még az US Landsat–1 műholdas technológia bevezetése előtt – a távérzékelés légifelvételezéssel történt. A KGO-ban megalakult „erőforráskutatási részleg” kapta feladatául az űrtávérzékeléssel foglalkozó alapozó tanulmány elkészítését. A földi és légi adatfelvételi módszerek tesztelése után az amerikai és szovjet űrfelvételek kiértékelésére is sor került. A digitális űrfelvételeket akkoriban mágnesszalagon szerezték be, a munkához a KGO képfeldolgozó rendszert, saját szoftvert is fejlesztett.
A múltidézés után Busics György, az Óbudai Egyetem Geoinformatikai Intézetének korábbi igazgatója elsőként reflektált külső szemszögből a KGO tevékenységére. Nem csak egy mások előtt mindig egy lépéssel előrébb haladó kutatási intézményként, de mint inspiráló szakmai partnerként is elismerte a KGO-t, amellyel együttműködve eredményes kapcsolatok születtek, konferenciák és közös publikációk valósultak meg. Megemlékezett a KGO kiemelkedő szerepvállalásáról az ismeretterjesztésben és a közvélemény-formálásban – mint az Űrvilág hírportál szerkesztésében való részvétel –, valamint a kezdetektől megrendezett szakmai előadások, az úgynevezett KGO „teák” hagyományáról, amelynek szellemiségét az intézmény mind a mai napig őrzi.
Takács Bence a BME Általános és Felsőgeodéziai Tanszékének docense az élet- és vagyonbiztonság szempontjából kritikus GNSS alkalmazásokról tartott előadást, rámutatva arra, hogy például repülés közben és különösen rossz látási viszonyok mellett mennyire fontos egy pontos, megbízható helymeghatározási rendszer megléte, majd Bozsó István beszélt a Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézetben végzett műholdas radarinterferometria kutatásokról. A műholdas képek alapján felszíni elmozdulásokra is vissza lehet következtetni, ehhez pedig az InSAR mellett GNSS adatok is szükségesek. A GNSS alapú adatok lemeztektonikai célú kutatásokban való felhasználását Porkoláb Kristóf, a Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet kutatója a Kárpát-Pannon térség aktív deformációjának szemléltetésén keresztül mutatta be, majd Rózsa Szabolcs, a BME dékánja a GNSS széleskörű felhasználásáról beszélt: a légköri vizsgálatokban alkalmazva meteorológiai előrejelzések készítését, a légköri vízgőztartalom becslését, de akár a földalatti vízkészletek kimutatását is lehetővé teszi. Ezt követően Földváry Lóránt tartott előadást az ESA által biztosított navigációs és földmegfigyeléssel kapcsolatos pályázati lehetőségekről. Hazánk 2015 óta tagja az Európai Űrügynökségnek, a KGO pedig számos pályázati sikert könyvelhetett már el eddig.
A konferencia a KGO jelenét és jövőjét felvázoló előadásokkal ért véget. Magyar Bálint, a KGO kutatója a KGO InSAR alapú kutatás-fejlesztéseiről, a feladatokról és az elért eredményekről számolt be, majd Galambos István, a GNSS Szolgáltató Központ vezetője a KGO által létrehozott, közel 20 éve működő földi kisegítő referenciaállomás folyamatosan bővülő, korszerűsödő hálózatának gyakorlati alkalmazását mutatta be. A GNSS a geodézia mellett ma már egyre több területen – például a precíziós mezőgazdaságban is – egyre elterjedtebbé válik, így a KGO célja a jövőben az ország teljes területét lefedő multi-GNSS szolgáltatás biztosítása.
Az értekezletet Kenyeres Ambrus, a KGO jelenlegi vezetője zárta, aki az obszervatórium jelenéről és jövőjéről osztott meg gondolatokat, kitűzve a következő nagy mérföldkövet is, amelyet majd a magasságmeghatározás elérése jelenthet. A penci obszervatórium nem csupán a szakemberek, de bárki számára nyitva áll, aki érdeklődik a műholdas geodézia iránt: a főépületben berendezett szakmatörténeti kiállítással és idén a bekötőút mentén kialakított Naprendszer Túrával várják a látogatókat.
