Régi idők vizein VIII.
Idén kilencven éves a szolnoki Tisza Szálló és Gyógyfürdő. Azt hinné az ember, hogy annak idején azért döntöttek a szállóépítés mellett, mert ott volt a jól ismert gyógyvíz, ami addig is vonzotta a gyógyulni vágyókat. Pedig nem így volt. Előbb volt szálló, utána lett kút és egy kicsivel később az is kiderült, hogy ásványvizet talált a fúrás. Az átmeneti időszakban az elegáns vendégek óvatosan kikerülték a kútfúrással együtt járó sarat és hallgatták a gőzgép dübörgését.
Nem a Tisza vizét issza…
Az artézi víznek van valami otthonos, népies romantikája. Sok helyen ezt fogyasztják, mert ez folyik a csapból, máshol azonban egyáltalán nem, vagy csak speciális kutakból hozzáférhető. Szolnok városa az utóbbira példa. A Tisza folyóból nyert víz tisztítás és kezelés után kerül a hálózatba, az emberek isszák, ebből főznek, mosnak, locsolnak, ebben fürdenek. Aki nem a folyó vizére vágyik, felkeresi a város artézi kútjainak valamelyikét, vagy a Tisza Szálló gyógyfürdő részlegét.
A Tisza Szálló és Gyógyfürdő neobarokk épülete 1928-ban épült Hegedűs Ármin tervei alapján. A megnyitása óta szállodaként és termálfürdőként üzemelő szálló ma 33 szobával és 73 férőhellyel rendelkezik, a szállodához közvetlenül kapcsolódó termál részlegen 2 törökfürdő, gőzfürdő és szauna is található. A kör alakú kupolacsarnokban egy nagyobb és egy kisebb meleg vizes medence, valamint a szauna utáni fürdőzésre szolgáló vizes medence várja a szállóvendégeket és a kívülről érkezőket.
(1869 Szécsény-1945 Budapest) eredeti nevén Geiger Ármin építész Böhm Henrikkel (1867-1936) közös irodája már a századfordulót követően jelentős épületeket tervezett, számos szálloda és fürdő is köthető a pároshoz. Munkáikat az 1920-as években a szecesszió és az azt követő historizáló stílus jellemezte, később a modern is hatott rájuk.
A medencék vize 55-56 °C-os gyógyvíz, amely egy 948 méter mély artézi kútból származik. Gyógyhatása gyomorpanaszok, reumatikus fájdalmak, nőgyógyászati betegségek és szájnyálkahártya megbetegedések esetén hat kedvezően. A szolnoki polgárok is jól ismerik a kút meleg és egészségőrző vizét, ezért ma is sokan keresik fel kannákkal és üvegekkel is, hogy ihassanak, hazavihessenek belőle. Szolnok legrégebbi és legmélyebb kútja ez, noha nem ugyanaz a kút, amelyet eredetileg a fürdőnek fúrtak.
A szálló mellett az első kút fúrását 1928-ban Pávai Vajna Ferenc a kor híres geológusa, hévízkút-fúró szaktekintélye vezette. A 948 méter mély kútból 56 °C fokos víz tört fel, melynek 60. évfordulójára, 1988-ban a vízmester bronz portréjával díszített emléktáblát állítottak a fürdő hátsó homlokzatán, a díszkút mellett, csinos hexameterbe foglalt szöveggel. Tizenöt évvel ezelőtt, 2003-ban a tábla felújítására is sor került.
A szocializmus évtizedei alatt némileg elanyátlanodott szálloda a rendszerváltás után magánkézbe került. Egy lelkes üzletfelekből álló csoport javarészt hitelből, de nagy hittel vásárolta meg a szállót és kicsit később a fürdőt is. A tulajdonosváltás után az egyik új gazda, Lipóczki János lett az igazgató, aki akkor már több mint 20 éve a Tisza Szálló és Gyógyfürdő szolgálatában állt. 1971-ben pincérfiúként kezdett, majd végigjárva a szamárlétrát vezető beosztásban dolgozott, mikor a szálloda eladósorba került - olvasható egy néhány éve vele készült interjúban. Mivel igazgatóként is eltöltött csaknem 20 évet, így számtalan emléket őriz a helyről, az ott megesett kalandokról. A szocialista érában a vállalatként működő szálló a teljes foglalkoztatás jegyében 168 embert alkalmazott – tudjuk meg Lipóczki úrtól- köztük néhány segédmunkást is, akik a vendéglátásban viszonylag sután mozogtak. Egy alkalommal komoly kárt okoztak. A világűrt megjárt Farkas Bertalan tiszteletére, aki a szolnoki repülős főiskolán végzett, űrutazását követően nagyszabású bankettet rendezett a vezetés a városházán. Az ételt-italt, a megfelelő színvonalú evőeszközt, asztalneműt, tálakat és tányérokat a Tisza szolgáltatta. A rendezvény után megmaradt megkezdett üvegű szeszes italokat a négy fős segédmunkás kollektíva tisztán gazdaságossági okokból elfogyasztotta. Ezt követően visszaindultak a hotelba, triciklijükön szállítva a drága porcelán étkészletet. Sajnos azonban a tricikli felborult, a finom asztalnemű pedig összetört. A hír hallatán a Tisza éttermének háború előtti bérlője, Westher Antal szívrohamot kapott (szerencsére nem halt meg).
Nagyvilági élet alföldi módra
A szállodát és fürdőt a város építtette és üzemeltette a rendszerváltásig. Tóth Tamás, Szolnok akkori polgármestere azzal a szándékkal javasolta a drága beruházást 1925-ben, hogy a korban felfutóban lévő idegenforgalomra alapozott létesítmény felépülvén állandó bevételt hozzon a város számára. Az elképzelés meg is valósult, hiszen a Tisza Szálló és Gyógyfürdő 1992-ig az alföldi megyeszékhely tulajdonában állt és annak hajtott hasznot. A nyitás után nem sokkal, 1928. június 3-án a Budapesti Hírlap így lelkendezett:
„....Most bontakozott ki teljes pompájával a Tisza partján a park, amely stílusos környezete a legújabb szolnoki alkotásnak a Tisza-szállónak. Az ember leginkább úgy szeretné mondani, hogy hotel, mert a magyar vidéken egészen páratlan, ízlésben, kényelemben, higiéniában, raffinériában világvárosi. És nemcsak szálloda, hanem fürdő is: gőzfürdő, iszapfürdő, szénsavas, jódos és mindenféle gyógymódokra berendezett fürdő. A város építtette, a város vezeti és nagy-nagy terveket fűz hozzá.
Várnak ide állandó vendégeket és várnak vasárnapi kirándulókat. A szezon egyelőre késlekedik, a tavasz mostohán bánt a napsugárral, de máris mutatkozik idegen érdeklődés a Tisza-szálló iránt. A belső érdeklődés pedig 'egyenesen meglepő. Egy csapásra divatba jött a szálló, amelyben 'szombaton és vasárnap este olyan zajos az élet, hogy akármelyik nagyvilági hotel megirigyelhetné. A termék zsúfoltak, az előkelő vágású hallban pedig táncolnak. Szolnok szép asszonyai és leányai ott vannak, s olyan látványossággal szolgálnak, hogy mind jobban szaporodnak azok, akik Budapestről és a vidékről elmennek ezeket a színes estéket megnézni.”
Kútfúrás Áldással
A Hungaricana kincsesbányájában található, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Levéltár 2007-es évkönyvében dr. Barcsik József Tisza Szálló Gyógyfürdő- és színházépület fűtés berendezéseinek átalakítási munkálatai című tanulmányában az okleveles gépészmérnök szerző járt utána a szolnoki hévízkút-fúrás történetének, itt-ott forrásként használva Barabás Imre A szolnoki Tisza Szálló hévízkútjának története (1927-1928) című helytörténeti munkáját. Barcsiktól megtudhatjuk, hogy kilencvenhárom évvel ezelőtt, 1925 júliusában összeült Szolnok képviselőtestülete, hogy a város dolgairól döntsön. Az akkori polgármester, Tóth Tamás beruházási javaslatokat terjesztett elő. Ezek közül a legnagyobb volumenű és legdrágább tétel egy gőzfürdő létesítése volt az akkori jószágvásár helyén, a Tisza partján. Hamarosan meghirdették a pályázatot, melyben gazdasági megfontolásokból kikötötték, hogy az épülő fürdőnek saját, legalább 300 méteres fúrt kúttal kell rendelkeznie. A megbízást a kőbányai székhelyű Lapp Henrik-féle részvénytársaság nyerte el, amely abban a korban mélyfúrások, bányatelepek és artézi kutak fúrása terén szerzett nevet magának. A kútfúrás 1927 januárjában kezdődött el, a fúrófejet egy 40 lóerős gőzgép hajtotta meg, két hét alatt 200 méternél is mélyebbre hatolva. Április második felében 528 méteres mélységben 30-35°C-os vizet tartalmazó rétegre bukkantak, de ennél melegebb vízre volt szükség, bővebb hozammal. Hamarosan a feltörő vízben éghető gázt is találtak, melyet később az épületüzemeltetésében hasznosítottak.
1928. április 14-én megnyitották a Tisza Szállót, amely a kútfúrás közvetlen szomszédságában épült fel. A nyitásra meghívott vendégek gőz- és kádfürdőjéhez a vizet széntüzelésű gőzkazán melegítette. A szálló éppen a mélyfúrás mellett állt, ablaka alatt dübörgött a 40 lóerős gőzgép, körülötte állt a sár és a fúrási iszap. Ez az állapot nem kedvezett az idegenforgalomnak, az előkelő vendégek rendezettségre és nyugalomra vágytak és dübörgő mocsarat találtak. A városvezetés szeretett volna a szállóvendégeknek rögtön kedvezni, de hosszú távú érdekük azt kívánta, hogy fúrjanak tovább, míg a megfelelő hőfokú vízrétegre nem találnak. Ez pedig a fúrást felügyelő Pávai Vajna Ferenc szerint nagyjából 1 km-es mélységben volt várható. Hát tovább fúratták a lyukat.
Végre, kilencven évvel ezelőtt, 1928 júniusának végén eljött a pillanat, mikor a feltörő víz hőfoka meghaladta az 55 fokot. Pávai útmutatásával a fúrómesterek szeptember végén fogtak hozzá a víz kitermeléséhez. A fúrlyukhoz sereglő városvezetés a hévízkút projektet eredményesnek nyilvánította és nagyon gyorsan tárgyalni kezdtek a melegvíz és a vele együtt a felszínre szökő kísérőgáz hasznosításáról.
A jól informált sajtó már júniusban tudott a termálvizes kút hasznosításának tervéről:
"Megtudjuk még, hogy a fürdő számára természetes melegvízről is gondoskodnak. Fúrják az artézi kutat, már 942 méter mélységig jutottak. Eddig 36 fokos víz az eredmény, de minden remény' megvan arra, hogy' rövidesen 55—60 fokos melegvizet érnek el, s ez majd a szálló, sőt a szomszédos színház fűtésére is felhasználható lesz."
Eléggé egyértelműnek látszott, hogy a fürdő és a szálló mellett feltörő melegvizes kút lássa el a fürdőt hévízzel és a fűtésszámlát is redukálja, amennyiben a hozam és a hőfok megfelel. Két jónevű épületgépészt is felkértek, hogy készítsen jelentést a víz és a gáz adta lehetőségek kiaknázásáról. A jelentések alapján a hőforrás vizét az erre szolgáló fűtésrendszer kialakítása után a fürdő napi igényének kiszolgálására, az efölötti vízhozamot pedig a szálló és a vele szemközti színház fűtésére használták fel. A kor híres vegyésze Jendrassik Aladár a jelentés mellékleteként elkészítette a víz analízisét is, mely szerint a szolnoki artézi kút vize összetevői alapján ásványvíznek tekinthető, melynek különlegessége magas helyszíni hőfoka. A vízhozam azt is lehetővé tette, hogy az ásványvízre palackozóüzemet létesítsenek, így az üvegbe zárt nedű Áldásvíz néven később forgalomba is került, zöld színű csatos üvegben.
A víz és a kísérőgáz energiájával kialakított fűtésrendszer 1932-re készült el véglegesen. Ez a kút 1968-ig üzemelt, amikor is műszaki problémák miatt lezárták. Feladatait a Verseghy Ferenc Gimnázium előtti parkban fúrt új kút vette át.
Képek forrása: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, Fortepan, egykor.hu, Debreceni Egyetem Elektronikus Archívuma, hoteltisza.hu
Régi idők vizein sorozatunk korábbi cikkei:
Régi idők vizein I. - Római szentélyek és élményfürdő
Régi idők vizein II. - Az Aranypart aranykora
Régi idők vizein III. - Strand és uszoda Vác központjában
Régi idők vizein IV. - Klónok arca - Az alsóörsi Nyárfás ABC
Régi idők vizein V. - Ponyvaépítészet
Régi idők vizein VI. - Árokfürdéstől az élménymedencéig
Régi idők vizein VII. - Csak tiszta forrásból
