Mai szemmel
Lakóházak a Margit körút és a Mechwart liget sarkán (1960)
Lakóházak a Margit körút és a Mechwart liget sarkán (1960)
Építész: Dúl Dezső, Fenyves István, Honti Róbert, Hegyi Lajos
Akkor
Az 50-es években nem volt prioritás a főváros szövetében a II. világháború által okozott foghíjak beépítése. A lakáshiányt a nagyobb alapterületű polgári lakások felosztásával és a külvárosi lakótelep építkezésekkel próbálták megoldani. Valószínűleg a Margit körút 43-45. és 49. beépítésének előkészítése sem kezdődött volna meg 1952-ben, ha nem kerül a Mechwart ligetbe a II. kerületi pártház. Ez azonban egy csapásra fontossá tette a hozzá vezető útvonal sarokpontjain elhelyezkedő telkek sorsát, amelyeken a háború előtt az úgynevezett Regent- és Szomjas-ház állt. A főváros egyik legelegánsabb korabeli bérpalotája, az 1935-ben épült Regent-ház, amely nevét a földszintjén kialakított kávéházról kapta, a városi legenda szerint lőszerrobbanás áldozata lett. Budapest ostroma alatt a német tisztek a kávéház és a többi üzlethelyiség tágas tereit több tonna kézigránáttal, aknával és egyéb lőszerrel hordták tele, ez okozta az 1945. január 21-ről 22-re virradó éjszakán történt tragédiát. Az összeomló épület maga alá temette a pincébe leszorult lakókat, senki sem maradt életben. A Szomjas-ház szintén az ostrom alatt kapott találatot. Az új épületek első tervvariánsa szocreál stílusban készült, középrizalitokkal, az ókori kelet monumentális építészetének formakincséből merítő díszítményekkel. A modernista stílusban történt áttervezés feltehetően Hruscsov 1954 év végi beszédének a következménye, amelyben gazdaságossági szempontokra hivatkozva építészeti irányváltást hirdetett meg, és amelyre Dúl Dezső tervezőtársaival az elsők között reagált. A fellelhető tervváltozatok dátumozásai mindenesetre ezt támasztják alá.
Most
Az egymással szemben álló házak tömegalakításukban és főbb részleteikben ma is az eredeti állapotot tükrözik. Mindkét épületnél Dúl Dezső tervezőtársa volt Fenyves István, valamint a Margit krt. 43-45.-nél Hontl Róbert, a 49-es számnál pedig Hegyi Lajos. Az ÁÉTV 1955-ben kialakult irodai struktúrájában a Fenyves István által vezetett II. Iroda vitte végig a többször tervmódosításokkal megakasztott kivitelezést, az építész csoportvezető az átadásig Dúl Dezső maradt. Az 1960-ban átadott házakat három évvel később már tatarozni kellett, mert a kőburkolat elemei meglazultak és lehullottak. Az épületeken nem történt nagyobb átalakítás egészen 1990-ig, amikor bankfiókot alakítottak ki a 43-45. földszintjén és első emeletén. Ekkor pusztultak el a ház vendéglátó egységei (a galériájuk nyílászáróinak kivételével, amelyeket az eredetivel megegyező anyagúra és megjelenésűre cseréltek). Az épület nagy része jelenleg kihasználatlanul, üresen áll, csupán a bankfiók és néhány iroda üzemel benne. A két sarokház az alapvetően azonos megfogalmazásuk által – ami a különböző beépítési szituációkat figyelembe véve virtuóz szerkesztési képességre utal – mintegy kapuzatként vezet a Mechwart liget irányába. Az errefelé sodró erőt még növeli a földszinti homlokzatok ferde vonala, illetve a Margit körúti árkádok ebből adódó szélesedése. A kapuzat monumentális építészeti gesztusa – amely egyrészt elvárás volt, másrészt nem áll példa nélkül sem a szocreál, sem a modern építészetben – némileg ellentmondásos, a körút felől a szűk terek, a másfajta városi lépték miatt nem tud olyan jól érvényesülni, mint a Mechwart tér felől.
Megjelent a Metszet folyóirat 2016. január-februári számában.
Tervrajzok és képek
